Daphnis és Chloé - A Nemzeti Filharmonikusokkal lép fel a Szegedi Kortárs Balett

A Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Filharmonikusok közösen mutatják be Ravel Daphnis és Chloé című művét május 15-én a Müpában. Vezényel Kocsis Zoltán, a koreográfus Juronics Tamás.

Az est első részében Durkó Zsolt The Revelation to John című művé hallhatják az érdeklődők a zenekar tolmácsolásában.

Születése nyolcvanadik évfordulója alkalmából szólal meg Durkó Zsolt utolsó alkotása. 1996-ban fejezte be A jelenések könyvének margójára című oratóriumát, ám azt már csak halála után két hónappal, 1997 ben mutatták be. "Durkó műve visszatekint, s mint legfontosabbra, arra tanít, hogy csak a lényeget érdemes elmondani. Arra, hogy a mű legyen alkotójának mindenkori képmása; hogy a művész önmagával szembeni szigora a művész etikája. [...] Nem jelenések, látomások, fantáziaképek színesen kavargó tömbjét, sorozatát tárja elénk a kompozíció, hanem a Károli Gáspár fordítása alapján a Biblia különböző részeiből összeállított zeneszerzői szövegkönyvet, tehát egy gondolatsort és érzelmi vonulatot" - írta a műről Kroó György.

A koncert második részében az ókori görög író, Longosz szerelmes regénye elevenedik meg Ravel csodálatos zenekari színeket felsorakoztató feldolgozásában - a kórus például hangszerként, szöveg nélkül, hangzókat énekelve dúsítja, teszi még izgalmasabbá a zenekari palettát. Az előadás egyik különlegessége, hogy a bő száz éve bemutatott balett "kivonatos", azaz szvitformában ugyan gyakran hallható, de teljes egészében csak ritkán tűzik másorra. A produkció másik érdekessége, hogy a Juronics Tamás vezette, nemzetközi hírű Szegedi Kortárs Balettel együttműködésben valósul meg.

A Daphnis és Chloé című balett Ravel fő műve. A 2. századból, Longosz tollából származó történet egy szerelmespár hányattatásait mutatja be, impresszionista zenei elemekkel.

A két „tiszta" ember szinte egy beavatási úton halad végig: megtapasztalják az emberi gonoszságot és romlottságot, hogy a mű végén egymás ölelésében nyerjenek menedéket.

Az előadás új megközelítésből szemléli az alaptörténetet: egy, a civilizációtól elidegenedett szerelmespár áll a középpontban. Jelenlétükkel megkérdőjelezik a társadalmi normák és konvenciók létjogosultságát, az ember önmagába és saját kulturális közegébe vetett hitét. A vadembereknek nincs előtörténetük, nincs minta számukra, melyet követhetnének, nincsenek kommunikációs eszközeik, csak a jelenben élnek, csak a létfenntartás motiválja őket. Hidat képeznek az animális lét és a civilizáció között. Azonban a vademberek nehezen illeszkednek be a viselkedési normák közé, az általuk képviselt zsigeri létezés sokkal erősebbnek bizonyul a tanult szokásoknál: ha egy ember állatok közé kerül, nem az állatok kezdenek emberi jellemzőket magukra venni, hanem az emberek hasonulnak az állatokhoz.

Ebben a történetben nem csak a szerelmespár jár be egy utat, de az őket vizsgáló közösség is. A vademberek által elébük tartott tükör félelmetes mélységeket nyit meg a többiek számára, hétköznapi létezésük mögött feltárul egy másik dimenzió, melybe talán a mindennapok során bele se mernek gondolni: mitől nevezhetjük magunkat emberi lénynek, születésünk vagy neveltetésünk tesz-e minket emberré?

Táncolják: Hajszán Kitti, Hegedűs Tamás, Czár Gergely, Takács Zsófia, Hortobágyi Brigitta, Zsadon Flóra, Csetényi Vencel, Horváth M. Gergő, Kiss Róbert, Majer Gábor, Bujdosó Anna, Szigyártó Szandra

Jelmez: Bianca Imelda Jeremias

Fény: Stadler Ferenc

Konzultáns: Almási-Tóth András

Koncepció - tér: Juronics Tamás

Balett-igazgató: Pataki András

Koreográfia: Juronics Tamás és a társulat

Előadás: május 15., Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem