A Kaposvári Egyetem harmadéves színművész osztályának Rómeó és Júlia előadásával indul a Zsámbéki Színházi Bázis idei évada május 29-én. Ennek kapcsán készült villáminterjú Rusznyák Gábor rendezővel.
Fotó: Éder Vera, nepszava.hu
Tavaly elmaradt a zsámbéki előadás, most ti kezditek az évadot, de nem ugyanazzal a produkcióval. Miért?
A Zsámbéki Színházi és Művészeti Bázis és a Kaposvári Egyetem között több éves az együttműködés, illetve, ha pontos akarok lenni, ameddig Csáki Judit volt a művészeti tanszék vezetője, ez a kapcsolat élő és működő volt. Arról, hogy tavaly mi történt, én keveset tudok.
Közösen választottátok az osztállyal vizsgadarabnak a Rómeó és Júliát? Mik voltak az érvek mellette, voltak-e kételyek?
Az osztályfőnök, Kocsis Pali szerette volna, ha valami klasszikus, például Shakespeare szöveggel találkoznak a diákok és nekem is jó emlékeim voltak egy régi marosvásárhelyi rendezés kapcsán. Azt gondolom, nem árt egy főiskolásnak, ha tud önazonos dolgokkal foglalkozni. A Rómeó és Júlia főtörténete jó esetben még egy számukra ismerős életérzéssel, életkorral ütközteti őket, de beszélhetnek benne a szüleikkel való viszonyukról is. Úgy tűnhet, hogy ez egy sokszor végigrágott csont, de egy főiskolai stúdium során nem feltétlenül az újszerűség a döntő az anyag kiválasztásakor.
Amikor elkezdtük a munkát, egyrészt elemeztük a történetet és a szöveget, összehasonlítottuk a fordításokat. Mindenkinek kellett díszlet és jelmeztervet készíteni, tehát minden hallgatónak elő kellett állni egy teljes előadás koncepcióval. Hagytam, hogy eldöntsék, a megírt szöveggel akarnak kezdeni valamit vagy a témára, a jelenetekre új szöveget szülnek. Végül maradtak a megírt jeleneteknél, amikor a jelenetválasztásra került a sor, cserébe bármelyik fordítást használhatták.
Az előadás a miskolci SZEM fesztivál vendégeként (fotó: mnsz.eu)
A főszereplőket többen játsszák a darabban. Mi volt ezzel a szándék, és mi határozta meg azt, hogy ki, mikor, melyik szerepet kapja?
Bár szempont volt, hogy előadásként is játszható legyen a végeredmény, ez elsősorban egy vizsga. A vizsga pedig abban különbözik egy előadástól, hogy mindenki játszhat mindent, és egy-egy jelenet akár többször is előadatik. A vizsgából született az előadás, amelyben minden jelenet egy közös térbe került és csak egyszer ment le. Engem egy "rendes előadás" kapcsán sem zavar, ha
szerepeket adnak át egymásnak a játszók, most sem zavart. A végső szereposztásnál arra törekedtünk, hogy bizonyos fázisokat egy személy vigyen végig.
Kiknek ajánlanád az előadást?
9-től 99 éves korig mindenkinek. Viccet félretéve, szerintem nem annyira hagyományos, hogy a fiatalok unnák és nem annyira formabontó vagy harsány, hogy az idősebbek elutasítanák.
Milyen volt dolgozni Kocsis Pál osztályával?
Ez egy nagyon jó szellemiségű osztály. Nem mondanám, hogy száz százalékban egymásra hangolódtunk, de elkezdtük egymást tanulni, ami egy következő alkalommal hatványozottan hatékonyabbá fogja tenni a közös munkát.
Merre láthatunk még téged a nyáron?
Zsámbékon és a Pécsi Országos Színházi Találkozón kívül nem lesz nyári színház. A családommal töltöm a nyarat.
Szerinted mi lehetne a Bázis erőssége?
Nem látok bele a Bázis működésébe, de én az alkotó hely, tábor fílinget tovább vinném az összművészeti és nemzetközi projektek felé, kevésbé lennék előadás és produkció centrikus. Nyilván az előadások hoznak némi pénzt, de hát a pénz, mint tudjuk, amúgy is a legkevesebb.
Forrás: Zsámbéki Színházi Bázis, Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.