Június 20-án kísérik utolsó útjára Józsa Mihályt

A május 30-án, 51 éves korában elhunyt Józsa Mihály újságírót, előadóművészt, a Magyar Teátrum felelős szerkesztőjét a hamvasztást követően 2014. június 20-án, 11 órakor búcsúztatják az orosházi Alvégi temetőben, polgári szertartás szerin.

 

Józsa Mihályt a Békéscsabai Jókai Színház társulata saját halottjaként kíséri utolsó útjára.  Zalán Tibor író, a teátrum dramaturgja, valamint Fekete Péter igazgató búcsúzó sorait olvashatják.

 

 

Jozsa Mihaly

 

 

Szavak egy színpadra született emberhez - Zalán Tibor  nekrológja


Nincsen mese. Meghaltál, Mihály. Vagy a mese halt meg. Az életnek az a téves meséje, hogy sose halunk meg. Súlyos figyelmeztetést kaptunk most tőled, Barátunk, mert hogy te meghaltál, már számunkra is bizonyossággá vált, nekünk is el kell mennünk egyszer. Így jutsz eszembe, Mihály, most morbidnak tartanám azt írni, hogy Misi. Pedig mindenki így hívott. Én is. Te voltál a Misi. Közhelyek jutnak az eszembe, pedig te annál jóval többet érdemelsz. De nehéz párbeszédet folytatni a halállal. Meg sem próbálom. Inkább arról beszélek, vannak nem pótolható mulasztások. Meglehet, hogy az életünk nem is áll egyebekből, csak ilyen mulasztásokból. Fel nem vett telefonokból, elmaradt beszélgetésekből. Kár, hogy épp a távozásod döbbent rá erre bennünket. Pedig lett volna alkalmunk sokat beszélgetni, telefonozni. Legalább többet. Mert te az az ember voltál, akivel mindig lehetett (volna) beszélgetni. Aki mindig derűs volt. Honnan vetted azt a mérhetetlen sok energiát, ami a mindig nevetéshez kell, már megfejthetetlen marad. Rengeteget dolgoztál, többet, mint amennyi normális, vagy elviselhető. És mégsem tűnt soha úgy, hogy kapkodsz. Szerkesztetted a Magyar Teátrumot, írtad az újságot, álltál a színpadon, verset mondtál, konferáltál, utánozhatatlan eleganciával. Az ilyesmit nem lehet megtanulni. Erre születni kell. Te a színpadra születtél. És beleszülettél a színházba. A színpadon sokáig üresen marad egy hely. Ahol te állni szoktál. Azt nem mondom, hogy a színházi büfében is üresen marad a helyed, mert szinte soha nem ültél le. Nem volt időd arra, hogy közöttünk ücsörögj. Valahová örökösen mentél, valamit örökösen csinálnod kellett. Most már pihenj! Nem így szolgáltál rá a pihenésre, de az élet ezt a szerepet osztotta most rád. És ahogy az életedben mindent, ezt is kellő alázattal és méltósággal fogod megtenni. Nem mondom, hogy isten veled, mert nem tudok elbúcsúzni tőled. Amúgy pedig, az Isten biztosan veled van, ahogy életedben, úgy a halálodban is… (Zalán Tibor)

 

 

 

Misi elment - Fekete Péter búcsúzik

 

Emelt fővel, férfiasan viselt fájdalommal, de csillogó szemmel, a munkájába és az emberekbe vetett rendületlen hittel szívében itt hagyott bennünket Józsa Mihály újságíró, előadóművész, a Jókai Színház művészeti munkatársa, a Magyar Teátrum színházi havilap szerkesztője.

 

Nevét egy Ki mit tud-on elért második helyezése kapcsán ismerhette meg az ország. Úgy mondott verset, mint kevesen az országban. Súlyos betegen még vállalta a Versünnepen való részvételt a Nemzeti Színházban, idén tavasszal. Nem látta senki hogy beteg, a színpadon a költészet, a vers és a magyar szó szeretete felülkerekedett a testét már őrlő gyilkos kóron.


Hét éve ismertem, tudom, igazán a színházban és a lapszerkesztésben találta meg önmagát. Rendíthetetlen szószólója volt a magyar nyelv védelmének, sokszor órákig vitatkoztunk egy-egy angolból átszivárgó új szó befogadásán vagy elvetésén. Egy héttel ezelőtt még szerkesztette a lapot, készre formálta a Szarvasi Vízi Színház nyári újságát. A kórházba sem akart bemenni, ha barátai nem elég erőszakosak, otthon érte volna a halál. Csak a maga kíméletlen ritmusában volt hajlandó dolgozni, konok ember a munkában, aki teli volt szeretettel és megértéssel. Egy másokat elfogadni bíró „konzervatív”, aki hitt a gyökerek, a tradíciók erejében. Elment, én meg itt maradtam egyik fegyvertársam nélkül. És hirtelen nagyon kevés a szavam.


Verselj tovább Misi az égi társaknak, szólj rájuk, ha elfelejtenék, hogy mindenre van magyar szó, vezesd a rendezvényeiket, konferálj, szerkessz – és írj sokat! Ahogyan itt lent tetted örömünkre, megbecsülésünkre…

 

 

Forrás: Békéscsabai Jókai Színház

 

süti beállítások módosítása