Az ünnep című darabot 2006-ban mutatta be nagy sikerrel a Pesti Színház Eszenyi Enikő rendezésében. Szeptember 13-ától újra látható lesz a történet, amelyben egy család rejtett titkaira derül fény, már-már krimiszerűen. Ennek kapcsán kérdeztük Hegedűs D. Gézát.
Természetesen ezúttal is Helgét, a Hansen-család fejét játszod. Változott, változhatott-e a darab értelmezése, a te szerepformálásod a régi előadáshoz képest?
Hegedűs D. Géza: Tény, hogy a bemutató óta nyolc év telt el, és persze mondhatnám, hogy mi, vagyis a színészek, a történet és az egész világ is árnyalódott-formálódott az eltelt idő alatt. De ez a „logikus”, kalkulálható változás Az ünnephez hasonló egyetemes művekre nem vonatkozik. Ugyanis a darab éle, a benne felvetett probléma- és konfliktushelyzet ugyanolyan metsző és eleven ma is. Nyolc év alatt nem lett őszintébb a világ. És így Az ünnep témája sem évült el. Ami számomra 2006-ban és ma is a legfontosabb a darab üzenetéből, az a szembesítés-szembesülés parancsa. Ebben a darabban a felnőtté váló nemzedék természetes igazság- és szabadságvágya által szembesíti az apák generációját a múlttal; annak hibáival, elhallgatásaival. Így próbál világosságot gyújtani egy merev, paternalista világban. És ez egy sosem múló téma, sőt, az egyetemes művészettörténet egyik legfontosabb toposza. Szembesítésre, szembesülésre mindig szükség van, mert ezek nélkül a világ egész egyszerűen kibillen morális egyensúlyából; vagyis hazug marad. Hazug – és ez által embertelen is. Ha nem történnek meg a szembesítés aktusai, akkor minden stabil értékrend megkérdőjeleződik, az emberek jogot formálnak maguknak az erőszakra, a másik eltiprására, lelki és fizikai elpusztítására. Az ünnep arra ébreszt rá minket, hogy ha nem vigyázunk egymásra, a világunkra, akkor a kiszolgáltatottak örökké kiszolgáltatottak maradnak azokkal szemben, akik valamiért erősebbnek hiszik-hazudják magukat a többieknél.
Ebből következik, hogy az elhallgatás, a szembe-nem-nézés ugyanolyan bűn, mint a tényleges rosszcselekedet, a konkrét pusztítás...
Hegedűs D. Géza: Így van. Az elhallgatás, a tagadás nemcsak gyengeség, hanem bizonyos szituációkban katasztrófához is vezethet. Tulajdonképpen sokáig Az ünnepben is ez történik, de aztán… És most inkább én „hallgatom el” a történet poénját!
De az, amit elárultál sejteti, hogy dühítően őszinte darabról van szó …
Hegedűs D. Géza: Mert az is: dühítően őszinte. Ráadásul kegyetlen pontos a dramaturgiáját és emberismeretét tekintve. A szerzők – így mondanám, többes számban, mert David Eldridge, vagyis az adaptáció szerzője mögül ne felejtsük ki az eredeti történetet jegyző Thomas Vinterberget és alkotótársait sem –, tehát Az ünnep minden alkotója úgy dolgozik, mint a boncoló orvosok. Úgy mutatják fel az alakok drámai lényét, hogy pengeéles késsel lemetszik a „páciens” látható, valódi arcát, aztán kifordítják, majd ezt a „belső arcot” mintegy visszájával kifelé, azaz idegeit-ereit jól láthatóvá téve tapasztják vissza a betegre. Kegyetlen, de elengedhetetlenül szükséges műtét ez – élveboncolás.
És van fájdalomcsillapítás?
Hegedűs D. Géza: Hát ez az, hogy nincs! És ez ugyancsak fontos Az ünnepben: nincs, nem szabad, hogy legyen altató vagy fájdalomcsillapító. Mert ha lenne, akkor az már megint hazugság, csúsztatás, önáltatás, „erkölcsi kiskapu-keresés” lenne. Nem, ez a történet épp ettől pontos, ettől makacs, megkérdőjelezhetetlen, és – sajnos – épp ettől igaz.
Színészileg is megterhelő lehet próbálni…
Hegedűs D. Géza: Szakmailag nehéz, mert ezer százalékos színészi jelenlétet követel. De emberileg tulajdonképpen gyönyörteli próbálni, mert ritkán szembesülünk ilyen hőfokú, ilyen intenzitású és mélységű, már-már betegesen őszinte darabbal. Mámorító látni, ahogy a mostani próbákon is létre tudnak jönni, működésbe tudnak lépni azok a drámai erőterek, amik nyolc éve. Hiába, a test, az idegrendszer, a lélek, a szellem nem felejt: újra és újra magába tudja szívni, át tudja élni a darab keltette a hatásokat.
Az ünnep „töménysége”, „mámorító keresztje” az egyik oldalon, a már folyamatban lévő, vagy a közeljövőben rád váró feladatok a másikon. Nem akármilyen tempót diktálsz…
Hegedűs D. Géza: Zajlik az élet, az biztos! Most szerdán a Pilzeni Színházi Fesztiválon játszom A revizor főszerepét, ami különösen nagy megtiszteltetés, hiszen a fesztivál válogatói épp a mi előadásunkat hívták meg az új pilzeni színház nyitó produkciójának. Aztán a Magyar Dráma Napján, szeptember 21-én Görgey Gábor Görgey című magyar darabját rendezem a Pestiben. Ez egy felolvasó-színházi előadás lesz, és a címszerepet is én alakítom. A Görgey egy nagyon izgalmas szellemidézés, a 21. századi leszármazott morális igazságtétele a nagyszerű történelmi előd felé. Közben gőzerővel készülünk Spiró György Kvartettjére, amit október 10-én mutatunk be a Pestiben, Marton László rendezésében. Ott az Öreget, ezt a múltjában ragadt, ugyancsak döbbenetesen pontosan és élesen megrajzolt figurát alakítom. Ez sem lesz kisebb feladat, mint Az ünnep Helgéje. Hát, most, hogy jobban belegondolok, elég nehézsúlyú pasas az összes…
Kérdezett: Deres Péter
Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.