Színházi koncert a nőkért - Villáminterjú Karafiáth Orsolyával, Takáts Eszterrel és Csáki Eszterrel

Három női művész összefogott, s hogy mi sülhet ki ebből? Erre ad választ interjúnk.

1. Miben látjátok a női lét fő problémáját, illetve az előadás mondanivalóját? 

Karafiáth Orsolya: Általánosságban úgy gondolom, hogy nőként és erős egyéniségként igen nehéz a párkapcsolatban elboldogulni. Impulzív nőnek tartom magam, akinek nem kérdés, hogy mindenbe bele kell tennie a teljes lényét – legyen az egy munka, egy utazás, vagy – és főleg – egy szerelem. Az az intenzitás, amit képviselek néha megterhelő a másiknak. Pláne, hogy tőle is ugyanezt várnám, de a lehető legritkábban kapom meg. A kezdetektől ezt a problematikát próbálom versekben és prózában megragadni, körülírni. Számomra a mostani közös munka fő kérdése, hogy az a rengeteg energia, ami bennünk külön-külön van, hogyan tud összeérni.

Takáts Eszter: Számomra ugyanúgy fontos a férfiak világának megértése, feltárása, az ő érzékenységük feltérképezése, és védelme, mint a női princípium és a női egyensúly megtalálása. Fontosnak tartom arról is beszélni, hogy egyik fél se legyen elnyomva, mert együtt tudnak csak erősek lenni, akkor, ha meg tudják építeni és épesek megőrizni az egységüket. Amikor az ember szerelmes, ezt jobban érzi, aztán elfelejti. 

Csáki Eszter, az előadás rendezője: Férfi és nő - a kutatások szerint is - más nyelvet beszél, másképp jár az agya. Kibékíthetetlen ellentét ez? És vajon ki törekszik jobban az egyensúly megteremtésére? Bizony a nők. Erre hívjuk fel a figyelmet. Nem szemrehányást akarunk tenni, inkább szeretnénk kifejeznénk a vágyunkat arra, hogy megértsék indítékainkat, reakcióinkat azok, akikkel együtt próbáljuk megtalálni a harmóniát.

2. Melyik női oldal megélése okozza az egyensúly megteremtésének igazi nehézségét?

T.E.: A mai világban szerintem háttérbe húzódni a legnehezebb egy nőnek. Vannak jó természetű női teremtmények valódi önzetlen bölcs alázattal, de inkább erőtér harc zajlik, mindenki küzd, dolgozni kell, védekező egó építés van. Úgy gondolom, hogy az odaadás a legfontosabb cél, odaadni magunkat az adott pillanatnak, a másiknak és elengedni a szorongásainkat.

K.O.: Én nehezen tudnék válaszolni erre a kérdésre, mert nem ismerem azt az érzést, amikor az ember egyensúlyban van. Könnyen alárendelem magam valakinek és ezt ugyanolyan szenvedélyesen teszem, mint ahogy irányítani akarok. 

3. Az Amazonok célközönsége elsősorban a nőtársak, avagy lehet mondanivalótok a férfiak számára is? 

K.O.: Szerintem nincs olyan, hogy csak nőknek, vagy csak férfiaknak szóló produkció. Persze most erősen női tematikát érintünk, de azt gondolom, hogy mindenki tehet felismeréseket, aki kíváncsi az Amazonokra. 

T.E.: Egyetértek Orsival. A férfiak ugyanannyira sebezhetőek, mint mi, nők. A mi eszközünk az őszinteség, erősebb minden kardnál. 

CS.E.: Mindenképp szólunk a 'jobbik felünkhöz' is. Legalábbis egy nő mindig ezt szeretné érezni...

3. Mik azok a közös pontok, amelyek mentén egymásra találtatok a produkció megalkotásában? 

K.O.: Sosem gondolkodom célközönségben, mindig olyan előadást szeretnék létrehozni, amelyben a saját kételyeimet mozgathatom meg. Mindig így dolgozom, és nagyon meg tud lepni, ha kiderül, hogy mondjuk a gimnazista lánytól a nyugdíjas úrig mindenkinek tudott mondani valamit. Ritában a csendes téboly fogott meg, egyszerűen rá merem bízni a szövegeket a mozdulataira – tudom, hogy semmi feleslegeset nem pakol rájuk. Eszterrel már nem először dolgozunk együtt, benne az fog meg, hogy gyökeresen más, mint én, mégis van rezgés közöttünk és az ellentétes energiák nem ölik meg egymást. És legalább olyan lelkiismeretes mint én, ami nekem nagyon fontos, mert ha idegeskednem kell egy alkotótárs miatt, az lebénít.

T.E.: Mindkét alkotótársamban maximálisan megbízom, ismerem reakcióikat, a színpadi jelenlétüket, nagyon élvezem a közös munkát. Az, hogy végre a zenekaromat is bevonhatom egy produkcióba külön öröm, így a férfiaknak is fontos szerep jut kezükben a hangszerrel.

4. Háromféleképpen járjátok körbe ugyanazt a mondanivalót, kiegészítvén egymás üzenetét, vagy csak a közlő csatornátok különbözik?

K.O.: Hárman, háromféleképp, de folyamatosan reagálva és figyelve egymásra. Szerencsére több a különbség köztünk, mint a hasonlóság, így tényleg csak arra kell figyelnünk, hogy a közös kérdések körül következetesen tapogatózzunk.  

T.E.: Kiegészülünk egymással. Időutazásra invitálunk, mindenki a saját szűrőjén keresztül gyűjtheti be az élményeket.

6. Szembesítés, vagy megoldás?

 K.O.: Szembesítés. De magunkkal is.

CS.E.: A megoldást ki-ki másképp keresi és találja meg (vagy sem). Ha velünk gondolkodik a néző, talán ebben segítünk.

Szerző: Vas Milán