"Harapni kell a szakmát" - Kováts Adél válaszolt

A Radnóti Színház művészét az Új Szó kérdezte.

 

Az Új Szó cikkéből:


"Koós Olga barátnőm, kolléganőm szokta mondani: a színésznőnek nincs kora. Ez persze külső és belső alkat meg rendezői látomás kérdése is, bár én tényleg nem vagyok az a színésznő, aki szereti, ha az évek száma miatt megerőszakolnak egy szerepet. Ahhoz nagyon erős rendezői koncepció kell. Szerintem minden tekintetben jó, hogy az elmúlt néhány év szerepeit most játszottam el. Ha egy gyerek fejlődését nézzük, akkor láthatjuk: vele is így történnek a dolgok. Folyamatosan. A korának megfelelően. Az viszont, hogy mindez hogyan működik, miképpen válik valóságos tartalommá, szellemi és lelki esszenciává, egyszer csak megfoghatóvá, az nem működik befektetett energia nélkül. Én abban nem hiszek. Lehet feltűnni a pályán üstökösként, kapod az egyik szerepet a másik után, de dolgozni kell, sokat" - hangsúlyozta a színésznő.

 

Kovats Adel

Fotó. kangaegyesulet.hu

 

Kováts Adél szerint az elmúlt néhány év valóban komoly szerepeket hozott számára, de a Vágyvillamos volt az, ami hirtelen nagyobbat szólt. "Biztosan benne van ebben az is, hogy szerencsések a találkozásaim az amerikai irodalommal. Hogy jól áll nekem O’Neill és Tennessee Williams, ez utóbbi esetében pedig a rendező, Zsótér Sándor különleges, egészen friss, újszerű, izgalmas olvasata. De kell ehhez valami más is. A külvilág nem tol feléd energiát egy idő után. Eleinte maguktól jönnek a lehetőségek, később neked kell tolnod a pálya szekerét. Azt szoktam mondani: harapni kell a szakmát, csak nem vicsorítva. Ha nem érzik az erőt a harapásodban, hogy te ezt igenis akarod, akkor elengedés van. Nagyot változott mára a világ. Régebben sokkal tovább adták a lehetőségeket. Ma nem. Nincs rá idő. (...) Ma sokkal koordinálatlanabb a helyzet, hiszen egyre kevesebb a kőszínház, és még kevesebb lesz. Fogunk mi még csodálkozni. Ez nem az az ország, ahol a színészek az utcán tiltakoznak a színházak bezárása miatt. Mi nem vagyunk olyan harciasak, mint a lengyelek, de már Amerikában is volt erre példa. Lesznek itt még átalakulások, privatizálások. Ezért rettenetes erővel kell dolgozni. Befektetett energia nélkül nincs semmi" - mondta a Radnóti Színház tagja.

 

A színésznő elárulta, az ő életének is volt egy szakasza, amikor sem a lehetőségek, sem a visszajelzések nem voltak jók, minden nehezebbnek tűnt. "Bizony rosszul éltem meg azt, hogy most akkor hogyan is lesz. Van, aki már fiatalon megteremt, előás, kikapar magának valamit. Ilyen értelemben én befogadó, munkavállaló vagyok. De ahogy megyek előre a korban, az időben, már másfajta alkotó gondolkodásmód és energia van bennem. Remélem, teret is tudok majd neki adni. Szerencsére rájöttem már, hogy ha a belső életem nem lesz erősebb a külsőnél, akkor szenvedni fogok az idő múlásától. Fantasztikus spirituális gondolkodók írtak erről nagyon sokat. Ha nem a bölcsességed lesz nagyobb, hanem a visszajelzésekre való sóvárgásod, ha nem a minőségre, hanem a mennyiségre törekszel, akkor pokolian fájni fog, hogy már elmúltál harminc, negyven vagy ötven. Ezt tudomásul kell venni. Én sem akarok már annyi helyen megjelenni. Válogatós lettem. Nem mindegy, mit nézek meg, kivel ülök le egy kávéra, nem akarok mindent habzsolni. Fiatalon a hegyeket is képes eltolni az ember. Fizikailag iszonyatos erővel bírok dolgozni, szeretem is csinálni, a kezemben tartani a dolgokat, de már nem akarok annyit vállalni, mint régebben, és tudom, hogy nem is kell" - mondta Kováts Adél.

 

A teljes interjú itt olvasható.

 

 

süti beállítások módosítása