"A Nemzetiben mérgeződtem meg a színházzal" - Sinkó László válaszolt

A Nemzeti Színház Kossuth-díjas művészét az Origo kérdezte. A március 18-án 75. születésnapját ünneplő színész többek közt a régi Nemzetiről és a Katona kezdeti időszakáról is mesélt.

Az Origo cikkéből:

"A szüleim Óbudára költöztek, és én már ott születtem. Óbudán végeztem az általános iskolát, majd az Árpád Gimnáziumban érettségiztem. Bevallom, gyűlöltem iskolába járni, beleértve a színművészeti főiskolát is, bár 4-esnél rosszabb eredményem nem volt. Csak úgy tudtam elviselni a gimnáziumot, hogy színjátszó kört alapítottam. A faliújságra próbatáblát tettem, ahogy az igazi színházban láttam, mert akkor már bejártam az azóta fölrobbantott Nemzeti Színházba (a Blaha Lujza téren állt) a bátyámhoz, Sinkovits Imréhez. Ott mérgeződtem meg a színházzal" - emlékezett Sinkó László.

A színművész felelevenítette: a Nemzetiben Németh László Szörnyetegje volt az első darab, amiben játszott, Törőcsik Mari és Básti Lajos partnereként, Major Tamás rendezésében. "Majornak tetszett a játékom, bejelentette a társulatnak, hogy a következő évben a Nemzeti Színház tagja leszek. De 1972-73-ra megfagyott körülöttem a levegő, mert áldatlan állapot alakult ki a színház két vezetője között. Marton Endre volt az igazgató és Major a főrendező. Ha az egyiknél játszottam, a másik utált és viszont. De nemcsak én éltem ezt át, hanem ott volt például Blaskó Péter is, ültünk kint a kispadon munka nélkül" - mesélte a Nemzet Színésze.

Fotó: Polyák Attila/origo.hu

Sinkó László elmondta, amikor 1978-ban Szolnokról Székely Gábor, Kaposvárról pedig Zsámbéki Gábor és Ascher Tamás érkezett a Nemzetibe, azonnal játszani kezdett náluk, először kis szerepeket. "Hihetetlen felszabadultságot éreztem. Ők végre értették, hogy mit akarok, mit csinálok, egy nyelvet beszéltünk. Az akkori kulturális vezetésnek viszont nem tetszett, amit ezek a rendezők a Nemzetiben műveltek, és kiszúrásból odaadták nekik a Katona József Színházat. Ez lett a pályám legfényesebb időszaka. A Katonába jött velünk Major Tamás, Máthé Erzsi, Gobbi Hilda, Gelley Kornél és még sokan mások. 40 ország közönségét hódítottuk meg a magyaron kívül. Egy budapesti nemzetközi kritikusi kongresszus résztvevői kíváncsiak voltak a Katonára, megnéztek bennünket, meghívást kaptunk Stuttgartba, majd sorra jártuk az európai nagyvárosokat, Észak- és Dél-Amerikát. Csehov Három nővére, Jarry Übü királya és Gogol Revizora volt a programon" - sorolta a Katona alapító tagja.

A kérdésre, mi a fontos számára: a társulat, a rendező, a próbafolyamat vagy az előadás, Sinkó László így felelt: "Ez is a Katona megalakulásához kapcsolódik. Egészen addig nem éreztem, hogy azért vagyok tag, mert jó vagyok, azért kaptam azt a szerepet, mert jó leszek benne, csak merjek mindent megcsinálni. Hét évig tanítottam a főiskolán Horvai István mellett, és azt tanítottam, hogy a próbán nem szabad szorongani, nem ott kell bizonyítani a tehetséget. Előfordulhat, hogy hosszú ideig nem jó valami, de aztán jó lesz, csak be kell járni az utat, ki kell próbálni egy csomó variációt."

Sinkó László az interjúban az Új Színházban és szabadúszóként eltöltött éveiről is mesélt, és elmondta, bátyjával, a legendás Sinkovits Imrével nem volt konfliktusa.