Anyaszínháza két éve a Thália, de más helyeken is játszik. Az elmúlt években filmes szerepei is megsűrűsödtek, tavaly a Cottbusi Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb női főszereplő díját vehette át, idén a Magyar Filmkritikusok Díját is megkapta. Molnár Piroskát a Revizor kérdezte.
“Természetes volt, hogy a Nemzeti Színházból eljövök. A Thália Színházba már korábban hívtak. Nem mondtam rá akkor határozott nemet, kértem, térjünk vissza rá, ha esetleg aktuális lesz. Az lett” – fogalmazott a Nemzet Színésze.
A kérdésre, mikor érik meg, hogy váltanai kell, úgy felelt: “Amikor úgy érzem, számomra véget ért valami, azt érzem, tovább kell lépnem. A Katonából, amikor eljöttem, ez nem jelentett értékítéletet a színházzal szemben. Többet szerettem volna játszani, kipróbálni magam több szerepkörben. Nagyon sokan voltunk, háromévente jutott volna annyi szerep, mint Kaposváron egy évad alatt. Úgy éreztem, ha akkor, a negyvenes éveimben nem váltok, már soha többé. Ezért mentem vissza Kaposvárra, s talán épp akkorra érett be a dolog. A legsűrűbb időszaka volt a pályámnak. Most, hetven évesen, így már kifelé… Örülök, ha olyan szerepet kapok, amiben örömömet lelem, de fizikailag nem gyötör. Színpadon lenni még mindig kedvemre való, de nem akarok már Shakespeare-királynőket játszani” – fejtette ki a színésznő, akit arról is kérdeztek, fontos-e számára, hogy több társulatban, sokféle szerepben dolgozzon.
“Az ember nem mond nemet. De egyre nehezebben megy a több lábon állás. Hátra kellene lépni már egy kicsit, nyesegetni a munkán. Előbb-utóbb már nem tudok lelkiismeretesen ennyi munkát megcsinálni. De még bírom. Sok az évek óta futó előadás, a Bors nénit húsz éve, a Nagy négyest több mint öt éve játszom. A Tháliában a hat új szerep valóban sok, de jövőre csak egy bemutatóm lesz. Igen, jó lenne néha nemet mondani, de olyan szerepekkel kínálnak meg, amit nehéz visszautasítani. Az egyik a darab miatt érdekes, a másikban olyan kollégával játszhatom, akivel még előtte soha. Vagy izgat a rendező személyisége. Ezek sokat nyomnak a latba. De jövőre már nem vállaltam tanítást az egyetemen. Sok lenne. Szükségem van a próba és előadás közti szünetekre, a pihenésre. Még ma is úgy élek, hogy sokszor elindulok kora reggel, s csak éjszaka érek haza. Nem megy már” – árulta el Molnár Piroska.
A kérdésre, hogy bizonyos szerepek, mint például Örkény Macskajátékának Gizája, Esterházy Péter Én vagyok a te királynője mennyiben szóltak róla, elmondta: "Minden szerepben benne kell, hogy legyen maga az ember. Nem érdekli a közönséget, ha a színész a szerepen keresztül nem vall magáról. Pártos Géza mondta mindig, éljenek, mert az életükből csinálják a szerepeiket. Ha nincsen sűrű saját életük, nincs miből dolgozni. Gizában össze tudtam sűríteni azt, amit egy ilyen életkorról, egy elmagányosodott idősebb hölgyről tudok".
Arról, milyen rendezőkkel dolgozik szívesen, úgy nyilatkozott: “Szerencsére nagyon jó rendezőkkel dolgoztam, akik szeretik, ha a színész a kezdeményező. Hagyja, hogy a színész elkezdjen próbálni, s azt illeszti bele az elképzelésébe. De el kell fogadnunk azt a rendezőt is, aki kottából dolgozik. Nincsen kedvenc rendezőm, szerepeim. Nem szeretek válogatni. Ahogy nincs kedvenc ruhám, virágom. Az élet van, meg a munka. Meg kell találni az örömöt mindegyikben”.
A teljes interjút itt olvashatja.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.