„Az apró játékok teszik ma is elevenné” – Lukács Anita a 10 éves Lili bárónőről

100 évvel ezelőtt, április 9-én mutatta be az Operettszínház Huszka Jenő egyik legnépszerűbb operettjét, a Lili bárónőt, amelyben az évek során a teátrum legtöbb elismert művésze szerepelt. Ebben a darabban debütált a Nagymező utcában Lukács Anita is.

A Lili bárónő rendezője, Béres Attila a teátrum piciny Raktárszínházának intim terében álmodta meg a rendkívül bájos és mulatságos történetet, amely ezáltal szétrobbantva a műfaj hagyományosan elfogadott kereteit, nagyoperettből egyszerre kedves, magával ragadó zenés játékká és ízig-vérig komédiává változott. Ebben az előadásban ismerhette meg a nagyközönség Lukács Anitát, az Operettszínház azóta sokszorosan bizonyított kiváló primadonnáját, aki pályafutása talán legmeghatározóbb szerepének tartja Lili bárónőt.

„Az igazi áttörést jelentette az életemben ez a darab, mert ebben játszhattam az első főszerepemet az Operettszínházban. Ráadásul primadonnaként! A tíz éves évforduló tehát nekem kettős jubileum: az előadás premierjére és az operettszínházi debütálásom kezdetére emlékeztet. Tökéletesen azonosulni tudtam a figurával, hiszen Lilinek épp az az álma, ami az én régi nagy vágyam is volt, amit egyébként el is mond a darabban: "Én Színésznő Leszek!". Számomra ez a feladat óriási lehetőséget és megtiszteltetést jelentett, mivel első éves akadémistaként kaptam meg a címszerepet. Csodálatos érzés volt olyan nagyszerű művészek közé csöppenni, mint Lehoczky Zsuzsa, Mednyánszky Ági, Szolnoki Tibor vagy Jantyik Csaba, aki egyébként a színészmesterség tanárom volt az Operett Akadémián.”

A produkció tíz éve folyamatosan repertoáron van, állandó teltházakkal és hatalmas sikerrel fut immár a 240. előadásához közeledve. Lukács Anita azt mondja, hogy a Lili bárónőnek az idők folyamán hatalmas rajongótábora alakult ki, vannak visszajáró nézők, akik időről időre megnézik az előadást, akár ötször, tízszer, sőt hússzor is és izgatottan várják az estéről estére változó, újabb és újabb poénokat. A színészek ugyanis a játékba finom belső poénokat, apró kikacsintásokat csempésznek.

A művésznő lelkesen mesél arról, ahogy még annak idején a próbák során például beleszőtték a történetbe a Rómeó és Júlia erkélyjelenetének néhány mondatát, miután a színházban akkoriban tombolt a Rómeó-láz, a Lili bárónő bonvivánját alakító Dolhai Attilával a címszerepben. Mióta Dolhai nem játssza Rómeó szerepét, a kis poén is átalakult és a sokat hallott mondat egyik este így szól: „Ó, Rómeó, miért vagy te Radzsami?” majd másnap: „Ó, Rómeó miért vagy te Edvin?” - utalva a művész által alakított jelenlegi szerepekre. Az évek során persze sok egyéb finomsággal gazdagodott a produkció, például Lukács Anita és a Clarisse-t játszó Szendy Szilvi között.

„A Csárdáskirálynőben én Szilviát alakítom Szendy Szilvi pedig Stázit. Az egyik jelenetben Stázi csókolommal köszön Szilviának, mire ő azt mondja neki: Pá, picim!  Egy idő után a Lili bárónőbe is behoztuk ezt a kis játékot, csak épp fordítva. Amikor rózsaszín limonádét kortyolgatva bejövök Frédi és Clarisse duettje végén, finom éllel a hangomban csókolommal köszönök a vőlegényemmel, Frédivel kacérkodó Clarisse-nek. Ő pedig kissé sértődötten úgy felel, hogy: Pá, picim!” - meséli nevetve Lukács Anita. Ezek az apró játékok teszik ma is elevenné, frissé az előadást és többek között ezért is szereti olyan nagyon a közönség. „Ezért nem tudjuk megunni mi sem. Van olyan jelenet, ami 8-10 évvel ezelőtt mindössze egy-két percig tartott, ma pedig már tíz perces. De ettől nem lett hosszabb az előadás, csak még vidámabb, hangulatosabb és pörgősebb.”

Lukács Anita szerint egy ilyen kettős jubileum jó alkalom arra is, hogy az ember kicsit számot vessen és visszatekintsen eddigi pályafutására. A Lili bárónő sikere megnyitotta előtte a lehetőségek egész sorát. Egymás után kapta meg az operett irodalom legnagyobb primadonna szerepeit, a már említett Szilviát a Csárdáskirálynőben, Zórikát a Cigányszerelemben, Valencienne-t A víg özvegyben, Gabrielle-t a Párizsi életben. Az operettszínházi tagság meghozta számára a vágyott ismertséget, hírnevet és elismerést. Színházának köszönhetően rendszeresen turnézik a világ legkülönbözőbb országaiban Amerikától Németországon, Olaszországon, Ausztrián át Kínáig és Izraelig. De rendszeresen vendégeskedik vidéki városok színpadain, játszott már Miskolcon, Veszprémben, Pécsett és Sopronban is.

A Lili bárónő április 3-i jubileumi előadását követően Lukács Anita azonnal Azerbajdzsánba repül, ahol egy operett gálán lép fel, két héttel később Kijevben várja egy hasonló szereplés. A művésznő számára munkával telik a nyár is, egy egészen különleges, izgalmas kihívás előtt áll, ő énekli majd Fekete Gyula  Egy anya története című kortárs operájának koloratúr szerepét, amit az idei Miskolci Operafesztiválon mutatnak be. „Nagyon nagy lehetőség az életemben ez a felkérés, mert igazából az elmúlt évek során rájöttem arra, hogy borzasztóan szeretném operaénekesként is kipróbálni magam. Néhány éve Pécsett egyébként Kero rendezésében már játszottam a Gianni Schicchi-ben Laurettát. Ráadásul maga a szerző, Fekete Gyula kért fel. Olyan koloratúr énekesnőt keresett, aki bizonyos magasságokon túl is tud teljesíteni. Hál’ istennek úgy gondolta, erre én alkalmas vagyok. Azt mondta, úgy érzi, mintha ezt a szerepet nekem írta volna.” A miskolci ősbemutatót követően ősztől a Budapesti Operettszínház tűzi műsorára az operát, melyet Zsótér Sándor rendez és Lukács Anita mellett a társulat olyan kiválóságai játszanak benne mint Dolhai Attila és Frankó Tünde. 

A művésznő azonban addig sem fog unatkozni, a korrepetíciók Balassa Krisztián karmester irányítása mellett már elkezdődtek, a színházban pedig az évad végéig sok-sok előadásban kell helyt állnia, hangjával és játékával elvarázsolnia és megmelengetnie a nézők szívét A Bajadér, A Csárdáskirálynő és a Lili bárónő főszerepeiben. „Szilvia, Odette, Rolla, Lisa de akár Lili bárónő szerepében is ugyanolyan fesztelenül érzem magam, hiszen mindegyik szerepemmel azt szeretném közvetíteni a közönség felé, hogy a hely, ahol élünk, igenis lehet az álmok földje, a boldogságot, - még ha küzdelmek árán is - meg lehet valósítani”- vallja Lukács Anita.

Forrás: Budapesti Operettszínház