Szikszai Rémusz hazatért - Újra látható a Mulatságban

Az április 4-i szombati Mulatságban a Nemzeti Színházban fél év szünet után B legény szerepét újra Szikszai Rémusz játssza.

„Röhögni kell és sírni: ahogy abban a színházban kellett, amiről már majdnem elfeledkezünk." (Budai Katalin - Criticai Lapok)

***

"Bérczes László rendezése mestermunka. Mint egy mesterszonett. Alaposan végiggondolt, feszes, filozofikus és nevettető előadás. Az ész, az érzelem és az indulat csatatere a kelet-európaiasan szegény színpad. A darab ugyanakkor a keresztény alaptörténet travesztiája..." (Radics Viktória - Színház)

***

"A rendező, Bérczes László - akárcsak eddigi, jobbára úgyszintén kamarajellegű munkáiban - hajszálpontos szövegelemzőnek és a színészekkel tökéletesen összehangolt játékmesternek bizonyul... Irdatlan sok és véresen komoly aprómunkát gyaníthatunk a késztermék mögött. Pár másodperces monodrámák, duettek, tercettek bomlanak ki összetett színházi nyelven, s csomózzák hozzá magukat a következő röpke képhez." (Tarján Tamás - Kritika)

Tavaly októberben Szikszai Rémusz 16 év után egy fél évre átadta Katona Lászlónak B legény szerepét a legendás Mulatságban, ugyanis ideiglenesen külföldre költözött a családjával.

Ennek kapcsán az előadás rendezője, Bérczes László így írt: „16 éve játsszuk. 16 éve hajtogatjuk: „muszáj mulatságnak lenni!” 1999 februárjában a Bárka ideiglenes, Kálvária téri lerobbant épületében született, ott zendített rá a három srác először Cseh Tamás pompás csujogatósára, amit nekünk firkantott le az egyik próbán, ott hangzott el először az örök kérdés: van-e az életben mulatság, értse a szón ki-ki azt, amire vágyik…

„Mire vágyol?” – kérdezi az egyik legény halálba készülő társát, és azóta több, mint háromszázszor hangzott el a válasz: „Muzsikára!”. Hogy ez a muzsika megszólal-e az életünkben, és ha igen, mit kell érte beáldoznunk… Nos, ezt a tétet fogalmazza meg 16. éve a három „srác”: Mucsi Zoli, Scherer Péter és Szikszai Rémusz.

Azóta sok víz lefolyt a Bárka alatt, sőt, az eresztékeken keresztül bizony be is folyt az a víz a belső terekbe, szóval sok minden változott az előadás körül. Bejártuk az előadással Közép- és Kelet-Európát Lengyelországtól Szerbiáig, Romániától Ukrajnáig, Belorussziától Szlovákiáig és Csehországig, játszottuk pincében és padláson, hajléktalanszállón és börtönben, sokszázfős nagyszínházban és pici stúdióban, a szerző is földig hajolt három színész előtt. A három srácból idősödő férfiak lettek, Tamás immár öt éve nincs köztünk, Mrozek is meghalt… És igen, az előadás maga is sok változáson ment keresztül.

Ezért beszélünk „régi-új” Mulatságról. Féléves kényszerű szünet után immár Ördögkatlan-produkcióként az Üllői útról a Bajor Gizi parkba költözünk, s mivel Szikszai Rémusz ezt az évadot külföldön tölti, visszatéréséig B legény szerepét Katona László veszi át.

Hogy milyen lesz vele a Mulatság? Nem jobb, nem rosszabb – de más. A három legény máshogy töri be az ajtót, máshogy kérdezi, hol a mulatság, máshogy állítja büszkén, „mi sem vagyunk rosszabb fajták!”, és máshogy hallgatja a muzsikát, ha az végre felcsendül… De miközben minden árnyalat más lesz, a lényeg 16 éve változatlan: „muszáj mulatságnak lenni!” (Bérczes László)

Az április 4-i előadásban vajon benne vannak-e fél év távollét és egy párhuzamos univerzum érzetei, nyomai, vagy egy másik színész mozdulatainak, hangsúlyainak helyei? A régi hármas – megköszönve Katona Lászlónak a fél évnyi szerepátvételt – újra összeáll.