"A szerelem mindenhol ugyanúgy működik" - Interjú Tóth Ildikóval és Domokos Lászlóval

Ősbemutatót tartott április 16-án a Rózsavölgyi Szalon: John Cariani kortárs amerikai író az Isten háta mögött című drámája hat jelenetben, hat különböző perspektívából mesél a szerelemről. Az ötszereplős előadás két művészével, Tóth Ildikóval és Domokos Lászlóval készült interjú a közelgő bemutató kapcsán.

Miről szól a színdarab?

 

T.I.: A helyszín az Egyesült Államok egyik legészakibb állama, Maine. Erre utal a darab címe is: egy eldugott, távoli táj, egy vidéki kisvároska, de inkább falu, ahol mindenki mindenkit ismer, de igazából senki nem ismeri igazán jól a másikat, ahol az előítéletek, a pletykák rettentő erősen hatnak és működnek. Azt érezheti az ember, főleg egy fiatal, hogy itt megfullad, és legszívesebben elmenne innen. Maga a hely tehát kicsit predesztinálja az itt élőket és kiszolgáltatja őket a természetnek, a hidegnek, a sivárságnak, ami persze érzelmi sivárság is lehet, de közben mindenki borzasztóan vágyik a szerelemre és arra, hogy saját életének hőse legyen. A darab nagyon laza szerkezetű, a hat történetet ez a bizonyos „kulőr lokál” köti össze és a szerelem, amiről tulajdonképpen minden jelenet szól.

 13 20150302 RZSVGYI IHM olvasoproba 13 resize

Tóth Ildikó az olvasópróbán (forrás: szalon.rozsavolgyi.hu)

 

D.L.: Váltakozik a műben költészet és abszurditás, aminek köszönhetően csodálatos, szívszorongató történetek elevenednek meg a szerelemről. Nagyon penge helyzetek ezek a maguk abszurditásával vagy épp lírájával. Mindegyik jelenetben egy férfi és egy nő történetének egy fontos, mondhatni sorsdöntő pillanatába tekinthetünk be, amik a Zakariás Zalán által megrajzolt ívben egy szép egésszé állnak össze és az előadás végére a puzzle darabok egy gyönyörű képet fognak kiadni, amit aztán minden néző a saját maga értékrendjének megfelelően értelmezhet.

 

T.I.: Az előadás alcíme, „Almost”, azaz majdnem, ami több jelentést is hordoz. Egyrészt vonatkozik magára helyszínre, a majdnem, de mégsem egészen városra, másrészt arra, hogy az egyes etűdökben majdnem összejön egy szerelem, de mégsem, vagy majdnem elszalasztódik a szerelem lehetősége, de végül mégis összejön.

 

Ti kik vagytok? Mi a ti történetetek?

 

D.L.: Három meglehetősen különböző karakterű férfit játszom. Érdekes, hogy nekem inkább a „lehetett volna” típusú jelenetek jutottak. Az egyik egy elhagyott férfi, aki azóta, hogy egy szép nap felébredt és a szerelme nem volt mellette, nem találja a helyét. Váratlanul összefutnak a kocsmában és kiderül, hogy épp a lánybúcsúját tartják. Ez a karakter egy kissé mokányabb, robosztusabb. A második egy idősebb férfi, aki szeretőt tart, de már unják mindketten ezt az állapotot. Ennek a végét járó kapcsolatnak a legvégét mutatjuk meg. A harmadik pedig egy házasságában megtöpörödött, valaha gyönyörű férfi, akinek 20 év után visszatér a nagy szerelme. Talán ez a kedvencem. Nem véletlenül egyébként ez az utolsó történet a darabban, ez összegzi az egésznek a mondanivalóját, a szépségét. Vagyis, hogy ne szalaszd el a pillanatot, hanem vedd észre és ragadd meg.

 

T.I.: Két figurám van, akik között nincs nagy karakterbeli különbség. Nagyon meghatározza a szerepeket az adott a szituáció, tulajdonképpen ráteszi őket egy vágányra, de természetesen az ember próbálja elemezgetni, megfejteni, milyen idegrendszerűek ezek a nők, honnan jönnek, merre tartanak. Az első jelenetben szereplő asszony megpróbál lezárni valamit és elengedni egy történetet, hogy újra nyitni tudjon, és képes legyen új lehetőségeket megragadni. A másik nő egy hosszú ideje elrendezetlen dolgot akar most megoldani. Ő annak idején elmenekült ebből a fojtogató, vidéki, szűk, előítéletes életből és megjárta a nagyvilágot, most mégis azt gondolja, itt van a helye amellett a férfi mellett, akit annak idején elhagyott. Ennek a történetnek szeretne most pontot tenni a végére. Itt is lezárul valami, itt is megtörténik az új útra lépés, csak épp ellenkező jellel.

 

20 20150302 RZSVGYI IHM olvasoproba 20 resize

Domokos László az olvasópróbán (forrás: szalon.rozsavolgyi.hu)

 

 

A nézőket vajon mennyire fogják megérinteni ezek a történetek?

 

T.I.: Ez egy borzasztóan jól megírt színdarab, mindegyik jelenet rendkívül frappáns és pontos. Mindegyik egy jó értelemben vett hatásos, nagy dramaturgiai fordulatra van felépítve, valami nagyon furcsa, abszurdba hajló nagy váltásra. Megindítóak, megrendítőek, mulatságosak, szívmelengetőek ezek a történetek. Szerethetőek a benne szereplők, a vágyaik, a kétségeik, a hiábavalóságaik, a reményeik. Közel állnak hozzánk, akár mi magunk is lehetnénk. Mind a hat etűd a szerelemről, a férfi és nő közti kapcsolatról mesél valamilyen formában, a félénkségeinket, a bátortalanságainkat vagy épp ennek kompenzálásaként a nagyképűségünket, pökhendiségünket mutatja meg. Ezek az érzések mindenki számára ismerősek, emiatt is olyan izgalmas ez a darab.

 

D.L.: Teljesen mindegy, hogy nagyvárosban, kis faluban vagy az isten háta mögött a pusztában, Magyarországon vagy Maine-ben, a szerelem ugyanúgy működik. A megkeseredés, az elvágyódás, az egymásra találás mindenkiben ugyanolyan érzéseket ébreszt. Épp ezért bárki magára ismerhet ezekben a történetekben és ez nagyon jó.

 

22 20150302 RZSVGYI IHM olvasoproba 22 resize

Olvasópróba (forrás: szalon.rozsavolgyi.hu)

 

A Rózsavölgyi Szalon kis terében hogy él meg ez a mű?

 

T.I.: Ezek a jelenetek realisztikusak, azt is mondhatnám, bizonyos szempontból naturálisak, bár egy kicsi költészettel és abszurditással mindegyik meg van bolondítva és elemelve a valóságból. Jót fog tenni, hogy a nézők közel vannak.

 

Játszottatok már egy darabban de ilyen közvetlen partnerek először vagytok. Milyen együtt játszani? El lehet-e felejteni a színpadon, hogy az életben társak vagytok?

 

T:I.: Bevallom, eszembe sem jut. Annyi könnyebbséget azonban mindenképp jelent, hogy az egymással való közlekedésben nem kell megtenni az udvariassági köröket. Állandó vitatéma, hogy kell-e állandó társulat vagy az a jobb, ha ad hoc jönnek létre előadások alkalmi partnerekkel. Azt gondolom, a munka szempontjából nagyon is gyümölcsöző, ha az emberek huzamosabb ideig együtt dolgoznak, mert így képesek csak a problémára, vagyis a készülő előadásra fókuszálni. Ez a fajta előnye tehát megvan annak, hogy mi jól ismerjük egymást, de ez nem fordul át semmi ilyen belterjes dologgá.

 

D.L.: A színházban, de az élet bármely más területén is a legfontosabb a bizalom. Épp ezért számomra könnyebbséget jelent az Ildivel való közös munka. Köztünk nem kellett megtenni a bizalom zálogaként azokat a lépéseket, amiket más, akármilyen helyes, kedves, de mégis idegen kollégával óhatatlanul meg kell. Már az első perctől kezdve könnyű volt előbányászni azokat az érzéseket és megtalálni azokat a formákat, amikkel ezt a csodálatos történetet remélhetően hitelesen elmesélhetjük.

 

Az interjút készítette: Csunderlik Zita

Forrás: Rózsavölgyi Szalon

 

 

süti beállítások módosítása