„Színészként soha semmit nem bíráltam felül” – Máté Gábor a Faustról mesélt

A Katona igazgatója a Faust címszerepét próbálja, amelyet Schilling Árpád rendezésében, két részben, két külön estén játszanak április végétől. Máté Gáborral Tompa Andrea készített interjút. Lapszemle.

A Magyar Narancs cikkéből:

Máté Gábor az interjú elején elmondta:  „Soha nem volt hasonló nagyságú színészi feladatom. Szerepsúlyában a Hamlet talán, 1984-ben, Ascher rendezésében, Kaposváron” – árulta el, majd hozzátette:

„Esetemben az a gond, hogy amikor ekkora színészi feladatot vállalok, automatikusan elkezdenek sokasodni a problémák a színházban. Amikor nekem olyan idő kéne, hogy csak a szereppel foglalkozom, a színházvezetés is hirtelen sokat kíván. És mi mindkét Faustot megcsináljuk, az első és a második részt is, amit nem szokás nálunk. Tehát két előadást próbálunk egy időben, ami akkor is rendkívüli feladat, ha a második részben Me-phistopheles az erősebb” – magyarázta a Máté Gábor.

Máté Gábor (forrás: katona.reblog.hu)

Az igazgató arról is szót ejtett, hogyan került bele színészként az előadásba: „Schilling azt mondta: így jutott eszébe. Én egy évvel korábban már ajánlottam Zsámbéki Gábornak a Faustot, mert úgy gondoltam, meg kéne csinálni a Katonában. Gondolkodott is rajta. Schilling és a Katona közt volt egy biankó megállapodás, régóta kérdezgettem, hogy mennyire gondolja komolyan, amiket nyilatkozik, hogy nem akar magyar kőszínházban rendezni, hogy ez filozófia-e, elhatározás. És egyre inkább úgy éreztem, hogy nem zárkózna el mereven a Katona elől. És aztán ő szólt, hogy ráérne, és mit csinálna, kivel. Akkor szerződött ide Kulka. Schillingnek volt egy "civil" gondolata is a darabbal kapcsolatban, hogy milyen érdekes, hogy van Kulka és köztem egy művészbarátság, és idehívtam. De ebben tévedett, mi Kulkával nem találkoztunk Kaposváron, ilyen barátság nem volt köztünk, csak szimpátia” – fejtette ki, majd hozzátette:

„Nem kerülhettem ki ezt a felkérést. Ha nemet mondok, azt sosem tudtam volna rendesen helyretenni magamban, hogy hogy lehettem ilyen vacak... És szerencsésnek érzem magam, hogy adódik egy ilyen szerep az életemben” – fogalmazott Máté Gábor.

Az igazgató arról is beszélt, szerinte miért kapta meg most ezt a szerepet: „Színészként én soha semmit nem bíráltam felül: ha valaki azt mondta, hogy én ez és ez vagyok, elfogadtam. Az elemző énem legfeljebb annyit akar megérteni, hogy ez miért lehetek én. Rengeteg Faustról tudok, fiatalról, öregről, mindenféle típusról. Schilling nagyon színházinak képzeli a Faustot, egyfajta rendező-színész viszonynak, ahogy egyik ember fejéből kipattan egy másik. Világos, hogy az igazgató énemre is szüksége van. Arra, hogy én, mondjuk igazgatóként, fölötte állok egy másik embernek, egy színésznek, és ez most borul, hiszen Faust Mephistopheles alárendeltje” – vélekedett, majd kifejtette:

„Schilling úgy gondolja, hogy van egy "státus", aki Faust, és van egy nagy színész, Mephis-topheles, egy ezerarcú alak. Én az erőből, fölényből, pozícióból vagyok felépítve. Schilling egész eddigi pályafutása során kifejezte ezerféle elégedetlenségét a színházi szakmával, oktatással kapcsolatban, és nyilván - mindamellett, hogy engem most becsül azért, hogy vállalom ezt a szerepet - az ő szemében státuszomat tekintve mégis valamiféle szobor vagyok. A Katona igazgatója, egyetemi tanár a Színművészetin. Faust is egy tanárember. Persze Schilling nem szemtelenkedik túlzottan velem, de talán azt gondolja, jól megfricskáz engem, amikor azt kell mondanom Faustként, hogy kiégtem, nem bírok tanítani, nincs értelme, én ezt unom. Megjegyzem, nekem nincs ilyen válságom, ha van válságom, akkor az másfajta. De én most színész vagyok, és az ő instrukciói alapján dolgozom. És arra instruál, amerre látja ezt a világot haladni” – fogalmazott Máté Gábor.

A teljes interjú a Magyar Narancs április 16-ai számában olvasható.

Forrás: Magyar Narancs