Április 25-én, hosszan tartó betegség után elhunyt Páll Mónika, a Kaposvári Egyetem ígéretes színészhallgatója.
A Kaposvári Egyetem Művészeti Karának színművész hallgatója a Nemzeti Színházban volt gyakorlaton, egy előadást próbáltak, amikor hirtelen rosszul lett.
Először 2010 szeptemberében műtötték rosszindulatú agydaganattal. A műtét sikeres volt, az ezt követő közel négy évben gyógyult állapotban élt tovább. 2014 februárjában aztán másodszorra is meg kellett műteni.
2014. május 21-én gálaestet rendeztek a Nemzeti Színházban a Kaposvári Egyetem egykori és jelenlegi színészhallgatói, a kaposvári Csiky Gergely Színház és a Nemzeti Színház művészei, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem színészhallgatói. A teljes bevételét Páll Móni németországi kezelésére ajánlották fel.
Tavaly szeptemberben a fiatal színésznő levélben kért segítséget a speciális terápiához. A Facebookon ekkor Segítsünk együtt Páll Mónikának! elnevezéssel egy, a fiatal színésznőt támogató oldal is létrejött.
Hámori Gabi szavaival Móniról:
"Emlékszem rá nagyon, megmaradt bennem ahogy játszott, a hangja, a mozgása. Mennyi életszeretet volt benne! Gyönyörű, tüneményes volt, tiszta energia robbant benne és humor. Így fogok rá emlékezni mindig. Nem értem miért neki kellett ennyi mindent elviselnie. Szörnyű, hogy nincs velünk, hogy nem örülhetünk a tehetségének".
Csáki Judit szavaival tanítványáról:
"Csupa tűz volt, csupa lobogás, csupa energia. Egy hatalmas mosoly. Szörnyű történet, noha néhányunkban ott volt a balsejtelem a négy és fél évvel ezelőtti diagnózis és az első műtét óta. Aztán megint láttuk nevetni és viharzani ezt a loboncos-mosolygós lányt, és hittük, hogy mégis vagy mégse. Nekem egy fantasztikus tánca marad meg az emlékezetemben egy Mohácsi-rendezte vizsgaelőadásból. És a volt osztálytársak máris együtt vannak, rá gondolnak, róla beszélnek, mert szerették, szerettük őt".
Keresztény Tamás, az egykori osztálytárs búcsúja :
"Isten Veled Mónika!
Csak szeretettel tudok Rád gondolni, és ez így lesz mindig! Tűzijáték voltál, és bennem mindig az is maradsz!
Szeretlek, és akkor majd találkozunk! Addig kérlek készítsd a szivarokat, amiket majd lopkodhatok Tőled!"
Mónika búcsúja:
"Az örök élet kapuján most beléptem, kérlek ne szomorkodjatok sokat miattam. Az Élet csodálatos! Becsüljük meg! Értékes, fénnyel, művészettel, nevetéssel teli. Én is mindig így gondolkodtam, én is mindig e szerint cselekedtem! Ti is tegyetek így. Szeressétek egymást önzetlenül, örüljetek egymásnak, s Életeteknek".
Forrás: Színház.hu, Facebook
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.