„Ez a nagy hagyomány mindenkié” - Pécsi Családi Színházi Fesztivál 8. nap

A Pécsi Családi Színházi Fesztivál 8. napján Mácsai Pál és Uhrik Dóra rendezők és Várady Szabolcs, az est válogatója mesélt.

A Pécsi Nemzeti Színház, Fotó: Cseri László

Anyám tyúkja (1.)

Örkény István Színház, Budapest

A verseket elmondják: Bíró Kriszta, Csuja Imre, Debreczeny Csaba, Epres Attila, Ficza István, Für Anikó, Gálffi László, Kerekes Éva, Kerekes Viktória, Mácsai Pál, Máthé Zsolt, Nagy Zsolt, Pogány Judit, Polgár Csaba, Takács Nóra Diána, Vajda Milán, Znamenák István

Rendező: Mácsai Pál

Mácsai Pál, rendező: Az Anyám tyúkja (1.) annak a sorozatnak része, amit a Nyugat-tal

kezdtünk, és több alkalmi, tematikus esttel folytattunk. A társulatban többen szeretnek verset mondani, szoktak is, akik pedig eleinte idegenkedtek ettől, azokat lassan meggyőztük, hogy van keresnivalójuk ebben a műfajban. De ha belegondolok, a Mi újság, múlt század? és a NőNyugat is hasonló, a Nézzünk bizakodva a jövőbe című felolvasás is: eredetileg egyik sem színpadi szöveg. De az Anyám tyúkja sikere minket is meglepett és szíven ütött. Persze ötven zseni van ilyenkor velünk: a költők. A széria elején tartottunk is egy közönségtalálkozót, hogy megkérdezhessük, mi hat leginkább. Itt minket dicsértek, azt, hogy másképp mondjuk, mint megszokták. Újraolvastunk, több szempont szerint elemeztünk minden verset, de én azt hiszem, másról van szó. Egyrészt, izgató a gyerekkorból, kamaszkorból ismert szövegeket újra hallani, másrészt itt olyasvalami kerül elénk, amit kétség és megosztottság nélkül szeretünk. Ez a nagy hagyomány mindenkié. Közös. Abban nem lehet nem egyetérteni, hogy a Boldog szomorú dal-t vagy a Négyökrös szekér-t jó hallani, és jó, hogy a miénk.   

Anyám tyúkja (1.) – Fotó: Gordon Eszter

Várady Szabolcs, az est válogatója: Mácsai Pál azzal hívott fel 2013 nyarán, vagy talán még tavasszal, hogy szeretne egy színházi estét csinálni a magyar költészet slágereiből. Amiket mindenki ismer, talán könyv nélkül fúj – hogy kiderüljön: több van bennük, mint amennyit tudni szokás, és amit épp a túlságos ismertségük miatt nem veszünk észre. Emlékezve a nagyszerű Nyugat-estre, boldogan vállaltam a gyűjtőmunkát. Aztán persze problémákba ütköztem. A fejünkben hordott versantológia tele van ilyen sorokkal: „Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?” „Ég a napmelegtől a kopár szík sarja”. „Hervadása liliomhullás volt…”  Lehetnek-e a műsorban részletek? Na és paródia? Az Így írtok ti is része a magyar irodalomnak. Vagy a magyar verstudatba mélyen beépült műfordítások? Mit tekinthetünk közismertnek az 1930-as évektől kezdve? És főleg: mennyi fér bele egy színházi estébe? 

Legalább öt estére való anyag gyűlt össze. Jó érzés volt látni a plakát címe után: „első rész”. De ugyanilyen jó érzés, hogy a „második”-ra a jelek szerint még sokáig várni kell, mert az elsőre hónapokkal előbb elfogynak a jegyek. Ekkora sikerre a színház se számított. Én is csak találgatni tudom, hogy mi lehet az oka. Az egyik nyilván az emlékezés és az öröm, hogy hiszen ezeket én is ismerem. A másik a meglepetés. Hogy jé, hát ezt így is lehet mondani? És érteni? A harmadik ok a hír, amit az internet megsokszoroz. Te még nem láttad? Ezt pedig muszáj megnézni. Lehet, hogy a verseskötetek kevéssé fogynak manapság, de valamilyen éhség arra, hogy találkozzunk versekkel, nagyon is van.

Hófehérke és a hét törpe – Fotó: Gordon Eszter

Hófehérke és a hét törpe

mesebalett

Zeneszerző: Riederauer Richárd

Koreográfus: Vincze Balázs és Czebe Tünde

Rendező: Uhrik Dóra

Uhrik Dóra, rendező: Az élet első alapélménye a mese, ezért óriási a fontossága. A mesék azt is közvetítik, hogy az életben vannak megpróbáltatások, nehézségek, a gyereknek ezt tudomásul kell venniük. De ha túl vagyunk rajtuk, akkor megvan a jutalom; ha más nem, akkor az, hogy leküzdöttük őket. A gyerekeket védjük a halálélménytől, pedig a mesék révén valaha részesei voltak ennek, és végső soron ezáltal az életre tanította őket. Sokszor visszaélünk a gyerekek befogadási hajlandóságával, és gyenga bugyuta alapanyagból készült előadásokat kínálunk nekik.

A Hófehérke librettóját én írtam, de a koreográfusnak a kapott anyagot nem kell kötelező érvénnyel elfogadnia. A mese-narratíva leírása az akció-időtartamokkal együtt történik, ezzel dolgozik ezután a zeneszerző.  Íratlan szabályokat állít fel a türelem törvénye: a szóló maximális ideje általában 4 perc, a duett legfeljebb 5 perc lehet, stb. A Hófehérke már három éves produkció, huszonötször ment Pécsett, de időnként, ha alkalom kínálkozik, elővesszük. A balett-teremben beavató előadásokat tartunk, ahol a duetteket és a szólókat mutatjuk meg pár héttel a bemutató előtt. A szereplők ugyanazok, akik az előadásban játszanak. A következő bemutatónk a Kisherceg lesz. A zenéjét Beck Zoltán, a 30Y tagja írja. 

Kérdezett: Keszthelyi Kinga