"A totális színházban muszáj szólnia a zenének” – Szente Vajk válaszolt

A Nagyerdei Szabadtéri Színpadon láthatta a közönség június végén a Csoportterápiát. A debreceni előadás kapcsán a Hajdú-Bihari Naplóban jelent meg interjú Szente Vajk színésszel, a mjuzikelkamedi egyik szerzőjével. Lapszemle.

csoportterapia debr3

 

Szente Vajk pályája a debreceni Csokonai Színházból indult, ma a Madách Színházban játszik és rendez, emellett műsort vezet a televízióban és a szövegkönyvírás sem áll távol tőle. Nem véletlenül vallja azt, hogy a színház minél több szegmensével foglalkozik az alkotó, annál inkább fejlődik minden másban. A színész-rendező elárulta, hogy jelenleg jobban élvezi az alkotói munkát, mint azt, hogy színpadon legyen.

 

„Most az mozgat a legjobban, ha alkalmam nyílik egy szövegkönyv megalkotására, majd ennek színrevitelére rendezőként. A szőke ciklonban játszó színészeimmel annyira elégedett vagyok, úgy élvezem a munkájukat, hogy nem vágyom helyettük a színpadon lenni. Rejtő Jenő klasszikusát a Szegedi Szabadtérin mutatják be augusztusban. Csodálatos adomány volt az életünkben a Madáchban tavasszal bemutatott Agyeldobás is. A huszonvalahány fős szereposztású, bolondozással teli darabot hárman adják elő. Persze örülök annak is, ha játszhatok. Felszabadít, mert tudom, hogy abban a három órában biztosan nem kell semmi másra koncentrálnom" - mesélte Szente Vajk.

 

csoportterapia debr2jpg 

Szente Vajk az interjúban többek közt színházideálját is definiálta. „A totális színházban  muszáj szólnia a zenének, ahogyan szól bennünk is folyton. Ritmusa van a lépéseinknek, a gondolatainknak, zajok és dallamok között élünk” – vallja, és hiszi, hogy a színház akkor élvezhető, és akkor jó, ha újat tud mutatni, nézőként ezért is szereti Pintér Béla munkáját, a zenés színházat pedig a jövőben megkerülhetetlen műfajnak tartja.

 

"A musicalt patikamérlegen kell csinálni, nehéz benne megújulni. Gyönyörű műfaj. Ami bánthat másokat, hogy a zenés színházat nagyon szeretik a nézők, ezért borítékolhatóbb a nagy érdeklődés, mint egy prózai darabnál. Persze musicallel is lehet hasalni, mert sok összetevős műfaj. Könnyű sikernek azok ítélik, akik nem csinálják. (…) Egyébként szentháromság a műfaj tradíciójában: énekelni, táncolni és játszani tudni. Nem szabadna kettéválasztani a prózai és énekes színészoktatást, mert a főiskoláról kikerülő fiatalokat a vidéki színházakban, akkor ismerik meg és el a nézők hamar, ha részt tudnak venni a zenés előadásokban. Pontosan tudom ezt a saját debreceni időszakomból. (…) Afelé fogunk orientálódni, amit a nézők szeretnek, és ez nem feltétlenül a Paprikáskrumpli című bohózatot jelenti, mert szívesen nézik a jó prózát is, de mind a mostani színészeknek, mind az e pályára készülő diákoknak, és a regnáló színigazgatóknak is fel kell készülniük arra, hogy több lesz a zenés darab, s ebből az igényesebbre, a különlegesebbre lesznek kíváncsiak az emberek” – fogalmazott Szente Vajk.

  

A teljes interjú a Hajdú-Bihari Naplóban olvasható.

 

Fotó: Debreceniszabadteri.hu, Máthé András. Facebooc.com/szente.vajk

 

süti beállítások módosítása