"Nem állok odébb" - Interjú Fekete Péterrel

Fekete Péter igazgató 8 év után búcsúzik a békéscsabai teátrumtól, hogy pályázzon a Magyar Cirkusz és Varieté irányítására, amelyről már vezetőként nyilatkozik. A Jókai Színház saját készítésű interjút juttatott el szerkesztőségünkhöz, melyben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével elsimert bűvész-rendező, a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöke, a Színházművészeti Bizottság tagja, aki éppen Kijevben doktorál, többek között arról beszél, a búcsú nem végleges. 

A Békéscsabai Jókai Színház a következő interjút készíttette Fekete Péter távozása alkalmából: 

Az interjút változtatás nélkül tesszük közzé.

Egy nagy álom megvalósul: a cirkuszi karrier - némi színházi közjáték után - csúcsra ér, ami egy mozgalmas korszak végét jelentheti a Békéscsabai Jókai Színházban. Az idén Jászai-díjjal kitüntetett Fekete Péter igazgató nyolc év után búcsúzik a teátrumtól, hogy a Magyar Cirkusz és Varieté működését irányítsa. A változás mindenképp jó alkalom a számvetésre, hogy mérlegre kerüljenek az egyéni, szakmai, művészi, közösségi célkitűzések és eredmények, illetve szót váltsunk a színház jövőjéről, új vezetőjéről, következő évadairól. Niedzielsky Katalin interjúja.

- Direktor Úr (még szólíthatom így)! Meglepi, ha azt mondom, hogy erre a döntésre lehetett számítani, csak az időpont volt kérdés? A küldetésébe, habitusába, korábbi pályaívébe már eleve kódolva volt a cirkusz, hiszen ott kezdte, azt tanulta, és a műfaj számos elemét hozta be a színházi előadásokba.

- Most majd a színházban tanultakat fogom a cirkuszművészet megújításához felhasználni. De pontosítok: jól használni.

- Árulja el, tudatosan készült a váltásra, könnyű döntés volt, mivel odaérkezik, ahova tulajdonképpen mindig is tartott! Vagy közben már túlságosan megszerette a színházat, és inkább nehéz szívvel hagyja itt?

- „Dehogy hagyom, dehogy hagyom, mint a galambot, etetem.” Olyan cirkuszművészetet fogunk csinálni, amelyik jelentősen elismeri és értékeli a klasszikus cirkuszi elemeket, de erőteljesen építeni fog a színházban kiérlelt dramaturgiai elemekre. Nem volt könnyű a döntés, hiszen nem kevés felelősséggel tartozom a munkatempómat és munkastílusomat elfogadó szakmai közösségem, a társulatom és a velünk együtt lélegző közönségünk iránt. Egy 3-4 hónapja érlelődő döntés-előkészítés végére született meg az elhatározás: el is megyek, és maradok is – tehát semmiképpen sem búcsúzom, csak átcsoportosítom a tapasztalataim és energiáim egy részét. Együtt fogjuk megcsinálni a cirkuszt is, a színházat is. Szombaton, amikor a cirkuszok éjszakája volt, már Gubik Petra, Liszi Melinda és Nagy Róbert lépett fel a cirkuszban, pedig még nem vagyok a cirkusz igazgatója. Húsz fiatal, a LOM csapata, már ott van. És ez így lesz, kérem, a továbbiakban is. És ezt el is fogadják majd országszerte; beszéljünk tehát pozitív diszkriminációról. Jókais színészek fognak koprodukcióban együtt dolgozni az artistákkal. Elfogadják majd, mert nem ismerek mást, aki ennyire tudatosan készült volna erre. Melyik színháznak van még Európában saját cirkuszsátra? Melyik színház tagjai dolgoztak rendszeresen együtt artistákkal, hoztak létre önállóan zenés produkciókat cirkuszi hangulatba ágyazva? Nem búcsúzom, sőt. Dolgozom a jövőért. 

- Tény, hogy számos újítás, eredeti kezdeményezés fűződik a nevéhez: Budapesten, a Nemzeti Színházban a Megyejárás című sorozat, Békéscsabán a Porondszínház, az Ibsen Stúdiószínház létrehozása, a színházi háttérszakmák népszerűsítése, oktatása és díjazása, a Magyar Teátrum című havilap megalapítása. Hatalmas iramot diktált, a Szarvasi Vízi Színház és a Csabai Nyár sűrű programja nyáron is naponta kínálta a programokat. Nem gondolja, hogy a színészeknek és a közönségnek csalódást okoz azzal, hogy távozik, és egy másik műfajnak szenteli tudását, energiáját?

- Fentebb már kifejtettem, nem állok odébb. Már csak azért sem, mert olyan csapat van most Csabán, amelyik képes az én napi jelenlétem nélkül is továbbvinni a megkezdett irányt, és én így bátran elkéredzkedhettem két évre új cirkuszt építeni. Nem győzöm tehát elégszer hangsúlyozni, szó sincs odébbállásról.

Fekete Péter a Porondszínház építése közben

- 2007 tavaszán az akkor még megyei fenntartású Jókai Színházba oktatási igazgatóként érkezett, és nagyon hamar a Fiatal Színházművészeti Szakközépiskola, majd a színház igazgatója lett. Eredeti szakmája elektroműszerész, de rendelkezik pirotechnikusi meg néhány különféle gépkezelői bizonyítvánnyal is. A szakmában nem szokványos képesítések miatt nem bántották?

- Ahhoz képest szerencsére kevés ütést kaptam, nem is tűröm jól az „ütésváltásokat”. Azért, egyszer például jól esne, ha Bod Tamás elnézést kérne tőlem. Mondjuk az ominózus cikke végén kommentként. Csupán ennyiről lenne szó: bocs, rosszul láttam; bocs, rosszul láttalak.

- A müncheni bűvésziskolában előadó- és cirkuszművészetet, trükk-tervezést tanult, Wales fővárosában, Cardiffban színházművészetet, rendezést, Szombathelyen művelődésszervezést. 2010-ben magiszter diplomát szerzett a Kijevi Nemzeti Színház-, Film és Televízió-művészeti Egyetem színházmenedzsment szakán, valamint a Pannon Egyetem színháztudományi szakán. Élethosszig tart a tanulás?

- Lifelong learning! Nincs más esély rohanó világunkban a talpon maradásra, mint a folyamatos tanulás. Most épp Kijevben doktorálok. De kéne még minimum egy ipari alpinista- és egy sátorépítőstatikus-képesítés is...

- Békéscsabán túl nem állított sok előadást színre, nyitó rendezése Békés Pál Egy kis térzene című darabja volt 2007. március 13-ai bemutatóval, de trükkök, porond-, stúdió- és nagyszínpadi játékterek (Edith és Marlene, Csínom Palkó, Circus Hungaricus, Csárdáskirálynő, Frank Sinatra - A Hang), díszletek, színpadképek (Monte Cristo grófja, Üvegfigurák, Koldusopera) tervezésével gyakran részt vett az alkotómunkában. A La Mancha lovagjának játékterét, trükkjeit tervezte és az előadást rendezte, az utolsó évadban az Orient játékterét és látványtervét készítette, illetve rendezte az előadást. Akkor még nem tudtuk biztosan, vagy nem akartuk elhinni, bár sokan sejtették, hogy ez lesz a finálé. Belerendezte a búcsút?

- Nincs búcsú, mondogatom kitartóan. Amint időm és energiáim engedik, jövök rendezni is! Ha a búcsúmat belerendezem majd valamelyik előadásomba, azt észre fogják venni, megígérhetem. És akkor tényleg búcsúzni fogok. Egyelőre ez nincs napirenden.

Fekete Péter, a bűvész

- A felsorolt repertoárból is egyértelmű a rendezői, igazgatói ars poeticája, hogy az előadásokban jól megfér, azaz férjen meg együtt a színház és a cirkuszművészet. Jól látom? Ezért akar dolgozni a jövőben, hogy a két műfaj lehetőségeit ötvözze, a színházat a cirkusz, a cirkuszt a színház eszközeivel gazdagítsa? A színházi után hogyan határozná meg cirkuszvezetői hitvallását?

- Egyértelmű, hogy közpénzből működő művészeti ágnak közfeladatokat kell ellátnia. Nagyon gyorsan meg fogjuk találni, és úgy vizuálisan, mint verbálisan definiálni fogjuk, mi is a közérdekű, mi is az örökké aktuális üzenet a cirkuszművészetben. Egy példával tudnám ezt most illusztrálni. Áll két balansz-művész egymás kezében. Ha az egyik megmozdul akár csak egy tizedmilliméternyit, a másiknak kompenzálnia kell. Különben összezuhannak. Négy perc a műsorszám, négy percig teljes mértékben kikapcsolódik bennük a külvilág, a befizetetlen villanyszámla, a szerelmi bánat, az előző esti szexuális élmény. Négy percig csak egymásra figyelés van. Vajon tudunk-e mi – nem artistaművész halandók – ilyen intenzitással egymásra figyelni, akár csak négy percre is? Figyelni például a szomszéd íróasztalnál ülőre, akivel már tíz éve dolgozom az irodában; tudok rá egyszer úgy figyelni, hogy ha ő tíz millimétert erre, akkor én tíz millimétert arra, hogy ne boruljon össze a rendszerünk? Vagy mondok másikat. Levegőakrobata szám. Az artista elugrik, ugrik a semmibe, mert tudja, hogy valaki az adott időben és helyen ott lesz, és elkapja. Milyen erős bizalom ez! Asszonyommal, társammal, üzlettársammal állok-e ilyen bizalmi viszonyban? Ugorhatok? Ott lesz a kéz? Mit kell tennem, hogy olyan erős és életet próbára tevő kapcsolatom legyen a másikkal, mint annak a két artistának ott fenn a levegőben? Hát, ilyesmik járnak a fejemben...

- Mit hagy maga után a Jókai Színházra, a kollégáira, Békéscsabára, Szarvasra, a térségre, a közönségre?

- Egy összeszokott csapatot megbízható kollégákkal, barátokkal, akik, ha ugrom, ott lesznek felém nyújtott kezükkel a megfelelő pillanatban. És sokadszorra is megismétlem: nem hagyom itt őket. Most Seregi Zoltán megbízott igazgatóként beül a székembe, de terveim szerint a pályázatában benne leszek, valójában együtt pályázom majd vele, mert a csapatnak együtt kell maradnia.

- A Magyar Teátrum című színházi havilap alapító főszerkesztői és a Vidéki Színházigazgatók Egyesületének elnöki pozícióit megtartja-e?

- Az elsőt mindenképpen, hisz a cirkusz, mint előadó-művészeti intézmény, tagja a Teátrumi Társaságnak. Az utóbbiról le kell köszönnöm, s ez természetes, miután nem leszek már vidéki színház igazgatója.

- 2011-2012 között a Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízottjaként a megyei fenntartású előadóművészeti intézmények átadás-átvételéért felelt, 2013-ban a Nemzeti Színházhoz rendelték ki miniszteri biztosnak, legutóbb a magyar cirkuszművészet fejlesztését bízta Önre a kormányzat. Ez a végállomás, vagy lesz még másik feladat, másik küldetés?

- Most az új cirkuszművészeti központ megépítésének a feladata lebeg a szemem előtt. Nem kevésbé fontos és szép vállalás, mint amazok voltak. A feladatokról és küldetésekről nem én rendelkezem. Úgy tűnik, azok keresnek meg engem.

- Sok sikert és az ugrásokhoz mindig kinyújtott kezeket kívánva köszönöm meg a beszélgetést, és természetesen abban bízva, hogy a „próbatábláról” nem törli le egészen Békéscsabát és a Jókai Színházat.

Az interjú szerzője: Niedzielsky Katalin

Az interjút a Békéscsabai Jókai Színház készíttette.

Szerkesztőségünk változtatás nélkül jelentette meg.