"Az egész színház olyan, mint egy család" - Interjú a Radnóti színpadmesterével

Folytatódik a tavalyi évadban megkezdett sorozat a Radnóti Színház munkatársairól, akik nélkül nem jöhetnének létre estéről estére az előadások, vagyis színházi háttérszakmákat mutatunk be közelről. A kulisszák mögött tevékenykedőket minden alkalommal egy színész jellemzi először, majd a háttérdolgozóval olvashatnak interjút.

Egy repertoárszínházban estéről estére más előadás várja a nézőket, vagyis minden alkalommal különböző díszletelemeket építenek be a díszítők a színpadra. A munka koordinálását és irányítását a színpadmester végzi. Az idei évadban először Kovács Jánossal beszélgetünk arról, hogyan kerül az üres színpadra esténként például a sivatag, egy svéd nappali, az ókori Athén vagy akár Platonovka.

Kovács János – színpadmester

Rétfalvi Tamás Kovács Jánosról:

„A néző beül a színházba, végignéz egy előadást, aztán hazamegy. De abba nem sokan gondolnak bele, hogy mi minden történik a színházban előadás előtt és után.  Mi minden kell ahhoz, hogy egyik nap az egyik előadás díszlete álljon a színpadon, következő nap meg már egy másiké. Ez bizony a díszítők feladata, akik nélkül a színház nem tudna működni. Minden tiszteletem az övék. Ugyanis ha egy előadásnak vége, nekik akkor kezdődik a munka: a másnapi előadásra vagy próbára be kell pakolniuk a díszletet (vagy az aktuális díszletjelzést). De mivel a színházunkban nincs sok hely, ezért a díszletek java része külső raktárban van. A díszletet felpakolják a raktárban egy teherautóra, behozzák, lepakolják, felpakolják a helyére a már lebontott díszletet, felállítják a hozott díszletet a színpadra, a régit meg teherautóval kiviszik a raktárba és lepakolják. És ez így megy nap mint nap. Kovács János (Öcsi) a színpadmesterünk. Ő irányítja a díszítők csapatát. Öcsi ráadásul nem csak színpadmesteri minőségben lép színpadra. A Bárány Boldizsár című darabban szereplőként is részt vesz. Sohasem felejtem el, amikor Erdélybe mentünk a Bárány Boldizsárral. Előadás után Öcsiéknek természetesen le kellett még bontani a díszletet és teherautóra pakolni. Mi mehettünk volna már pihenni a szállásra, rájuk viszont még több óra munka várt. De úgy gondoltuk, ha együtt csináltuk végig az előadást, akkor fejezzük is be együtt. Úgyhogy miután átöltöztünk, beálltunk mi, színészek is bontani – Öcsi vezényletével. Nagyon jó hangulatban, sokat nevetve, de hatékonyan dolgoztunk, és hát annál jobban esett a munka utáni jól megérdemelt sör. Jó csapat vagyunk így, együtt. És szeretném azt a tévhitet eloszlatni, hogy a "társulat" szó a színészeket jelenti. TÉVEDÉS. A társulat azon fanatikus emberek halmazát takarja, akik összefognak annak érdekében, hogy előadások jöhessenek létre esténként. És ez nálunk bizony Öcsi és a csapata nélkül elképzelhetetlen...”

Interjú a színpadmesterrel:

Mióta dolgozol a Radnóti Miklós Színházban?

1994 szeptemberében kerültem ide, 21 éve. A Radnóti ebből a szempontból egy különleges színház: az itteniek régóta együtt vannak, a többség már tizenévek óta itt dolgozik. A díszítő stáb legújabb tagja is már hatodik éve.

Miből áll a színpadmester munkája?

Én koordinálom a díszítők munkáját, a díszlet és a bútorok szállítását, beépítését. Kapcsolatot tartok a díszlettervezővel, a szcenikussal és a műszaki vezetővel, hogy minden a lehető leghamarabb elkészüljön, és a színészek a lehető legjobb körülmények között tudjanak dolgozni.

A próbaidőszak azzal kezdődik számotokra, hogy beépítitek az előadás díszletét?

Nem, a díszlet a harmadik próbahét körül szokott csak elkészülni. Az olvasópróba után összeállítunk egy jelzésdíszletet tetőlécből és régi díszletek elemeiből, bútoraiból, falaiból. Megpróbáljuk ezzel a leendő díszlet méreteit és formáját lemodellezni annak érdekében, hogy a színészek úgy tudjanak próbálni, mintha a végleges díszletben lennének. Persze a valódi díszlet színpadra kerülése mindig változtat valamit, akár csak a jelzésdíszlettől eltérő színei miatt is.

Szokatlan módon van egy oszlop a Radnóti színpadának közepén. Miért van ez így?

Az egy tartópillér, ami a színpad felett összetalálkozó két lakóházat tartja, éppen ezért nem lehet onnan kivenni. A belvárosi kisszínházakat gyakran lakóépületeken belül alakították ki, így előfordulhat, hogy laknak a színpad felett. Nálunk ez az oszlop is ott van a színpadon, ami nem könnyíti meg a dolgunkat. De ilyen adottság még, hogy a színpad megépítésekor valamit elhibázhattak, mert a színpad falai ferdék, maga az oszlop is az. Ezek mind hatnak a díszletek megtervezésére és kialakítására.

Hol tároljátok a repertoáron lévő előadások díszleteit?

A színházon belül van egy kis belső raktárunk, ahol a legszükségesebb elemeket tároljuk és van két külső raktárunk elég messze a színháztól. Ezért nap mint nap szállítjuk ki és be a díszleteket. Körülbelül másfél óra, amíg az aznapi díszlet beér a színházba, ezt bele kell kalkulálnunk reggelente a díszítés idejébe. Volt olyan, hogy a szállító teherautónk elé kiugrott egy ember, aki valószínűleg öngyilkos akart lenni. Szerencsére sem az embernek, sem a kocsinak nem lett baja, de a rendőrök a helyszínelés miatt nem engedték el az autót, amin rajta volt az aznap esti Iphigeneia díszlete. Az egész színház várt… Szerencsére a rendőrök megértőek voltak és hamar elengedték a sofőrünket, de aznap este nyolckor kezdődött az előadás.

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

A kihívásokat. Ezért lett a kedvenc darabom A kripli, amit Gothár Péter rendezett. Az előadás alatt hét köbméter meleg termálvíz volt a színpadon egy medencében. Nekünk előadásról előadásra lehetővé kellett ezt tennünk, és még így is előfordult egyszer, hogy elkezdett a víz lefolyni a nézőtérre, mert elöregedett a medence anyaga. Egy másik előadás alatt meg szétdurrant a vízcső, az egész színházban folyt a víz, és nekünk azt azonnal, percek alatt helyre kellett hoznunk. Ezek nagyon izgalmas helyzetek.

Mi a nehézsége a munkádnak?

Színházban dolgozni nehéz. Sok emberrel sokféleképpen kell kommunikálni. Nálunk nagyon jó csapat van, az egész színház olyan, mint egy család, szorosan együttműködik mindenki mindenkivel; segítjük, és így megkönnyítjük egymás munkáját. Ettől függetlenül vannak holtpontok, főleg főpróbaheteken. Amikor már annyit dolgozol egyfolytában, hogy nem csak fizikailag, de szellemileg is elfáradsz. Azt az állapotot nem lehet leírni.

Szerző: Széplaki Nóra

Forrás: radnoti.reblog.hu