"Ez a lehetőség számomra egyszeri" - Kováts Adél pályázata a Radnóti Színházért

Immár nyilvános Kováts Adél pályázata a Radnóti Színházért.

Kováts Adél mellett Anger Zsolt pályázik a teátrum vezetésére. Múlt hét pénteken már mindketten bemutatkoztak a szakmai bizottság előtt, sajtóértesülések szerint a bírák egyöntetűen a Radnóti színésznőjét támogatják.

"Úgy érzem, vannak még bennem lehetőségek, amiket szeretnék kiaknázni. Jó lenne másik szinten működtetni azt a tudást és tapasztalatot, amit eddig gyűjtöttem. A Radnótit kívülről-belülről ismerem, hibáival, erényeivel együtt. 22 éve vagyok itt, felelősséget érzek ezért a színházért. Szeretném, ha az a szellemiség, amit a Radnóti Színház Budapest kulturális életében képvisel, nem tűnne el, úgy érzem, az én személyem lehetne ennek a biztosítéka" - fogalmazott friss nyilatkozatában Kováts Adél.

"Mindig nagyon örülök, amikor kiállhatok jó ügyek mellett, amikor egy helyzetből mindenki győztesként kerül ki. Ha nekem ilyesmiben emberileg és színészileg is szerepem lehet, akkor boldognak érzem magam. Az ismertség nagy felelősség, csak olyasmi mellé állok oda, amiben úgy érzem, hogy valóban hatékony lehetek, és abban lehetek az, amivel teljesen azonosulni tudok" - fejtette ki a színésznő az Origo interjújában.

Részlet Kováts Adél pályázatából:

1. Egyéni motiváció

„Ha tetteid másokat arra ösztönöznek, hogy merjenek többet álmodni, többet tanulni és többet és jobban tenni, akkor Te vagy a vezetőjük.” (John Quincy Adams)

Ma is fel tudom idézni azt az érzést, amikor először léptem a Radnóti színpadára. „Úristen, de kicsi!” A Hevesi téri Nemzeti nagyszínpada után alig mertem megmozdulni a mi kis kockacukornyi színházunk színpadán. Akkor még színházunk kicsiségét mint leküzdendő akadályt éltem meg és nem láttam azokat a lehetőségeket, amik ennek a színháznak a legnagyobb értékei.

A Valló Péter által rendezett Rosmersholmban debütáltam. A premier után Bálint András azonnal szerződést ajánlott, és én gondolkodás nélkül mondtam igent. Éreztem, dolgom van ezzel a hellyel. 1992 óta ez a színház a második otthonom, ami soha nem kötött gúzsba, ahonnan kirepülve szabadon kalandozhattam, de amely fizikai valóságában és szellemiségében egyaránt mindig a bázist jelentette számomra.

Huszonkét éve vagyok tagja a Radnóti Színháznak. Ismerem a történetét, a működését, a közönségét, a háttérstábot, múltbéli és jelenlegi tagokat, a színpad trükkjeit, a labirintusszerű épület minden kis zugát. Részese voltam sok sikernek, néhány kudarcnak, számos kísérletnek. Itt találkoztam olyan kollégákkal, alkotókkal, akik hatással voltak rám és művészetemre. Felelősséget érzek a Radnóti Színház iránt. Ugyanakkor a Radnóti iránt érzett szeretetem nem tesz elfogulttá; látom a gyengeségeit és az erősségeit. És nem csak én ismerem a Radnóti Színházat, a Radnóti Színház is ismer engem. Mindig is csapatjátékosnak vallottam magamat, ez társulatban való létezésem alapja. Van, hogy húzom, van, hogy tolom a közös szekeret. Nem évadokban gondolkodom, egyéni érdekeimet félretéve tudok a közösségért tenni. Ezért is nem jelentett „nehéz hűséget” ez a huszonhárom év, amelynek során a társulat többször kicserélődött körülöttem.

Szeretem ezt a színházat. Most, hogy Bálint András nem pályázik újra, fontos számomra, hogy jó kezekbe kerüljön. Én lennék-e ez a vezető? Megnyugtató számomra, hogy ambíciómban megerősítenek a pályatársak, magam mögött Kováts Adél pályázata a Radnóti Miklós Színház ügyvezető igazgatói munkakörének betöltésére tudom Bálint András és a társulat támogatását, ami a színházhoz való személyes kötődésem és vezetői ambícióm mellett ugyanolyan fontos.

Az utóbbi évek alatt egyre erősebbé vált bennem a vágy, hogy tudásomat, tapasztalataimat közösségi szinten működtessem. Személyes kvalitásaim, az eljátszott szerepek és visszaigazolások miatt jelen életszakaszomban a színésznő éhségénél nagyobb bennem a vágy, hogy új kihívásoknak feleljek meg és egy másik szinten próbáljam ki magamat. Egy női vezető érzékenysége a színháznak adhat új inspirációt és lendületet. A színházvezetést a gyereknevelés mintájára tudom elképzelni, ha tisztán látjuk hibáit és értékeit, erejét és gyengeségét, akkor tudunk bánni vele. Így a színház önazonos tud maradni és képes lesz megújulni, kitágulni, újradefiniálni önmagát. Ahogy az emberélet kihívások és megújulások sorozata, úgy egy színház is folyamatos mozgásban van, hiszen változik a társadalom körülötte, és kérdéseket tesz fel neki.

Szerintem egy színház feladata az, hogy figyeljen ezekre a kérdésekre és a saját eszközeivel megpróbáljon válaszolni rá. Mindezen túl azt gondolom, a jó vezetőnek kell, hogy legyen szakmai tudása, bátran merjen döntéseket hozni, és képes legyen kiválasztani és motiválni azokat az embereket, akiknek a segítségével sikeresen tudja vezetni az intézményt.

Meggyőződésem, hogy a 21. században már minden team-munka; a színházcsinálás már az antikvitásban is az volt. Hangsúlyoznom kell, hogy én nem bárhol szeretnék színházat vezetni, ezt az ambíciómat a Radnótihoz való kötődés és a színház iránt érzett felelősség keltette életre és táplálja. Itt lettem az, aki vagyok, ez az a hely, ahol, úgy érzem, szakmai tudásommal és tapasztalataimmal hasznos lehetek, ebben az értelemben ez a lehetőség számomra valóban egyszeri és megismételhetetlen, éppen ezért talán kihagyhatatlan. Személyemben a Radnóti élére olyan vezető kerülhet, aki évek alatt megalapozott felelősségérzetével a kontinuitás biztosítéka lehet. Esély arra, hogy az a szellemi örökség, amit a Radnóti legfényesebb előadásai jelentettek, ne vesszen el. Bátorságot, erőt és kreativitást érzek magamban ahhoz, hogy a Radnóti Színház legjobb hagyományait megtartva friss, fiatal tehetségekkel megújítva vezetésem alatt olyan színház legyen, amely egyedi és ezáltal megkerülhetetlen tényező Budapest kulturális életében.

(...)

A teljes pályázatot itt elérheti.