„A rendező tilt és támogat, de sohasem tűr” – Ascher Tamás mesélt

Ascher Tamás többek között németországi Csehov-rendezéséről mesélt a Revizornak, és azt is elárulta, miért nem vállalt el egy Japánból érkező felkérést. Lapszemle.

 

A Revizor Online cikkéből:

 

Minden rendező tudja, hogy előadása a bemutató után is alakul, még nem végleges, a nézők is rendezik tovább. A közönség reagálása sok ponton előre kiszámítható, de bőven vannak váratlan pillanatok. Az éber rendező megfigyeli, merre mozdítja színészeit a közönség, és biztat, ha jót lát, avagy elszigorodik, ha a színész harsányabbá válik a siker mámorában, vagy sajnálni kezdi magát a drámai pillanatokban. A rendező tehát tilt és támogat, de sohasem tűr. A fejlődő, alakuló előadást figyelemmel kísérni fontos feladat” – fogalmazott Ascher Tamás.

 

ascher tamas

 

A Bochumban rendezett Cseresznyéskert kapcsán elmondta, többnyire a legbaljósabb előérzetekkel távozik. „Az ember óhatatlanul elveszíti az előadást, ha legalább eleinte nem nézi folyamatosan. Ez akkor is így van, ha a premier minden várakozást felülmúlóan nagyszerű, de az én esetemben nem ez a jellemző: sérülékeny, de egyre gazdagodó előadások kerülnek ki a kezem alól rendszerint. Ezért szerencse a munkám szempontjából, ha fesztiválra megyünk. Például a Sydney-ben magára hagyott Ványa bácsi előadással egy év múlva újra találkoztam, amikor felújítottam egy washingtoni vendégszereplésre, és még egy következő évi New York-i fesztiválon is újra dolgozhattunk vele. Ez újabb impulzusokat adott, a színészek örömmel, meghökkenve észlelték, hogy milyen újabb lehetőségek tárulnak fel a jelenetekben” – mesélte Ascher Tamás.

 

Minden külföldi rendezés vakrepülés - az én esetemben legalábbis. Ott tud igazán érvényesen dolgozni az ember, ahol él; ha hosszabb időn át éltem volna más országban, jobban értettem volna, melyek az érzékeny pontok, a speciális nyomorúságok. De mindig itthon jár az eszem, bárhol rendezek is. Ha valami jól sikerül máshol, ott a szerencsének és a véletlennek legalább akkora szerepe van, mint a felkészülésnek.

Magyarországon minden egyes gesztusnak ismerem az összes konnotációját, külföldön ez nem így működik. Hívtak Japánba Csehovot rendezni; riadtan visszautasítottam. Megnéztem ugyanis néhány modern előadást. Amit rossznak láttam, az még csak-csak ismerősnek mutatkozott… Valahogy globálisan volt rossz - a giccs nemzetközi -, de ami jó volt, az egyben hozzáférhetetlen is. Végzetesen távolinak tűnt a gondolkodásmód, nemigen éreztem közösséget a sajátos japán színjátszás hagyományain csiszolt mai gesztusokkal. Kikérdeztem Andrei Šerbant, aki néhány évvel korábban épp az engem invitáló tokiói színházban rendezett Cseresznyéskertet. Elmondta, hogy minden kérését megvalósította a társulat, mégsem ismert rá a szándékaira: az egész teljesen mást jelentett az engedelmes, de másféle teátrális mechanikával dolgozó színészek tolmácsolásában” – számolt be a rendező.

 

A teljes interjú itt olvasható.

 

süti beállítások módosítása