"A vágyaimat nem fogom kikiabálni a világba" - Juronics Tamás válaszolt

A Szegedi Kortárs Balett művészeti vezetőjét a Délmagyarország kérdezte. Lapszemle.

 

A delmagyar.hu cikkéből:

 

"A kritika fontos tud lenni, és van, amikor okos is. Csak sokszor nem ért dolgokat. Magyarországon a tánchoz és a tánc nyelvéhez nem nagyon ért a kritika, nem tudja, milyen fizikai sajátosságai, eszköztára, lehetőségei vannak. Bölcsészoldalról közelíti meg, pedig a tánc nem csak bölcsészeti kérdés. Érzéki, zsigeri, belső hangokat megszólaltató műfaj. Abban semmi titok nincs, hogy én egy lakótelepi srác vagyok, aki megértett dolgokat a világból, a zenéből. Ezeket megfogalmazom az én nyílt és közérthető nyelvemen, ami néha talán bosszantó lehet némely kritikus számára. Bizonyos új trendekben nem veszek részt, talán mert nem is vagyok már elég fiatal hozzá. Működőképes produkciókat hozok létre, amelyeket lehet szeretni. Nem mindig vagyok a színházi formanyelv megújítója, de azért sokszor tudok formailag is újat mutatni. Olyan történeteket tudunk elmesélni, amelyeket szeretnek az emberek. Elmúlt már az a világ, amikor a kortárs jelző, amit a társulatunk is a nevében hordoz, valami különös tartalommal bírt. Ma már nincs létjogosultsága" - mondta az interjúban Juronics Tamás.

 

Juronics

Fotó: delmagyar.hu

 

Jelenlegi munkáiról elmondta, Marton László rendezésében az Óz, a csodák csodája koreográfiáját csinálja a Vígszínházban, a bemutatót október 31-én tartják. Közben dolgozik Eszenyi Enikővel is, aki Nádas Péter Találkozás című darabját rendezi, amire "baráti gesztusként ránéz", hogy mozgásügyben kell-e valamit segíteni. Október 23-án lesz a premier a Pesti Színházban. Ezen kívül A játékkészítő új verzióját koreografálja a Syma Csarnokban.

  

A Kossuth-díjas koreográfus elmondta, a fő bázisa továbbra is Szegeden van, de a tevékenysége már régóta túlterjed a körtöltésen. "Nehéz társulatot létrehozni, meg kell becsülni, hogy van egy hely, ahol műhelymunka tud létrejönni. Van egy város, ahol állandó kollégákkal lehet dolgozni, ahol adott a jó infrastruktúra, a csodálatos balett-terem, két színpad, és jelentős hagyománya van a táncművészetnek. Nem érzek még magamban feszültséget amiatt, hogy túlhaladtam volna. Persze vannak vízióim: lehetne nagyobb szabásút csinálni, növekedni. De most úgy tűnik, nincs lehetőség arra, hogy több táncosunk legyen, több pénzből dolgozzunk, nagyobb stábbal szervezzük a társulat életét. Személyes tevékenységem nem szorul be Szegedre, így nincs hiányérzetem" - tette hozzá.

 

Arra a kérdésre, hogy mi inspirálja, mit szeretne elérni még, Juronics Tamás így felelt: "A terveimet, vágyaimat nem fogom kikiabálni a világba, inkább várok vagy teszek érte. Maradtak szakmai vágyaim a társulatommal és személyesen is. Rendezőként ennyi munka mellett nemigen maradnak álmaim, ezt az utat szeretném folytatni, amelyen most járok. Már látszik, a következő évadra is lesznek felkéréseim a nagy pesti színházakba. Utálom a színházi szakma átpolitizáltságát. Szenvedek tőle, mert szekértáboroktól függetlenül minden tehetséges emberrel örömmel dolgozom. Nem fekete-fehéren működik a világ, ahogyan az ma Magyarországon látszik. El kellene hinni, hogy nem pártideológiák mentén létezünk, annál sokkal összetettebb a világlátásunk."

 

A teljes interjú itt olvasható.

 

süti beállítások módosítása