Kedden örök nyugalomra helyezték Békés András Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas rendezőt, érdemes és kiváló művészt, a Magyar Állami Operaház örökös tagját és mesterművészét.
Az Andrássy úti dalszínház aulájában tartott búcsúztatót a művész családja mellett az Operaház vezetősége és pályatársai is részt vettek. Búcsúbeszédet mondott Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, Kovács János karmester, Csavlek Etelka operaénekes és Székhelyi József színművész - tájékoztatta az Operaház az MTI-t.
"Az Operaház újabb oszlopot veszített el. Békés András harmincéves pályafutása alatt 74 bemutatót jegyez, ami hatalmas teljesítmény. Békés Andrást tanárként és művészként is mértékadó volt, pontos értékítélet és arányérzék jellemezte" - emelte ki Ókovács Szilveszter főigazgató a dalszínház beszámolója szerint.
Kovács János Kossuth-díjas karmester beszédében elmondta: sokan mágusnak nevezték Békés Andrást, ő azonban sokkal fontosabbnak tartja, hogy a rendező közvetítő volt, olyan alkotó, aki mindenkor szem előtt tartotta a szerző szándékát.
"Különleges adottsága volt, amit zenedramaturgiai hallásként aposztrofálhatnék, színpadi munkája során pedig egy másik sajátos képessége volt, hogy mindig az adott operaénekes habitusához, alkatához alakított egy-egy figurát. A magyar operajátszás egyik legkiemelkedőbb személyisége, élete és pályája teljes és dimenzionálhatatlan" - tette hozzá Kovács János.
Csavlek Etelka operaénekesnő gyászbeszédében hangsúlyozta: "Békés András tehetsége, fantáziája csodát teremtett, stílusérzéke és intelligenciája megkérdőjelezhetetlen volt".
Utolsóként Székhelyi József színművész igen személyes, megindító szavait hallhatták a gyászolók, búcsúbeszédét Ady-idézettel tette különlegesen meghitté, az Őrizem a szemed című vers sorai szóltak a mesterhez, a kollégához és a baráthoz is.
Az operaházi búcsúztató után Békés Andrást a Farkasréti temető művészparcellájában helyezték örök nyugalomra.
A temetőben Kovalik Balázs rendező, egykori növendék mondott búcsúbeszédet, melyben úgy fogalmazott: "Így tesznek a bölcsek. Ez belső indíttatásuk. Mindennapi, fiziológiai, biológiai kényszerük. Önmaguk öröme, kínja, létfeltétele. Ez az, amit sokszor nem ért a köz, nem ért az önség, és olykor nem ért maga a szakma sem. Értetlenül, vagy nagyon is értőn állnak egy Személyiség előtt, aki - mert van - személyiségével parancsol tiszteletet ott, ahol már alig van. Megijednek, félnek tőle, elszaladnak, megpróbálják megtörni, elhallgattatni, megsemmisíteni: nem tudván, e személyiség elpusztíthatatlanul átragyog minden munkán, legyen az sikerült, vagy sikerületlen, tovább él a tanítványban, járjon az az ösvényen, vagy mellette".
Békés András Debrecenben született 1927. március 23-án. A Színművészeti Főiskolán 1949-ben végzett, majd a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1951 és 1955 között a kecskeméti Katona József Színház főrendezője, 1955 és 1960 között az Ifjúsági, a József Attila és a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 1958-tól a Színművészeti Főiskola tanára. 1960-tól az Operaház rendezője, 1987-től 1990-ig főrendezője, később címzetes főrendezője. Az 1990-es években a Zeneakadémia opera tanszakát is vezette.
Csak az Operaházban - a felújításokat nem számolva - csaknem ötven produkciót rendezett, televíziós alkotásai között több operafilmet is jegyez.
Békés András professor emeritus volt, munkásságát számos szakmai elismeréssel díjazták. Érdemes és kiváló művész kitüntetései után a Kossuth-díjat 1995-ben kapta meg. Szeptember 18-án, életének 89. évében hunyt el.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.