Színház a semmiből egy év alatt - Interjú Venyige Sándor veresegyházi direktorral

Egy évvel ezelőtt kezdte el működését a Veres 1 Színház Veresegyházán. Senki nem gondolt arra, hogy a tizenhétezres kisvárosban olyan nézői szeretet veszi majd körül, hogy 8 hónap alatt tízezer néző lesz majd kíváncsi az előadásokra. Interjú Venyige Sándor alapítóval.

 

-Kinek jut eszébe a főváros közelében színházat alapítani?

- Valószínűleg a hályogkovácsoknak... Kelet-Magyarországról, egy hasonló nagyságú kisvárosból költöztünk el, mint Veresegyház, hozzávetőleg annyira konkrét elképzeléssel, mint Lolka és Bolka a világ körül, amikor megpörgetik a földgömböt és az ujjukkal megállítják egy ponton. A mi mutatóujjunk alatt Veresegyház nevét találtuk. Ideköltöztünk, senkit nem ismertünk, beballagtunk Pásztor Béla polgármesterhez és mondtuk, hogy itt vagyunk, ehhez értünk, engedje, hogy színházat csinálhassunk. Azt mondta: jó. Ennek másfél éve.

 

venyige sandorr

 

-Sok társulat utazik vidékre tájolni. Ön szerint miért fontos, hogy legyen egy állanód helyszín, egy otthon?

- Őszintén szólva először mi is arra gondoltunk, hogy bármilyen sok van belőlük, mi is utazó társulat leszünk, hogy meg tudjunk élni. Aztán hetek alatt átalakult a koncepció. Az a mérhetetlen, korábban elképzelhetetlen szeretet és bizalommal teli várakozás, ami Veresegyház fogadott minket, lehetetlenné tette, hogy más legyen a cél, mint színházat alapítani Veresen. A polgármester az első bemutatónk estéjén közölte: „Maguk csodát tettek, most rajtam a sor: színházat kell építenem.” Úgy tudom, már készülnek a tervek.

 

-Hogyan fogadták a veresegyháziak a messziről jött embert?

- Ez a környék egy fiatal, lendületes, progresszív vidék, tele jómódú, kultúrált emberrel. A magyarokra oly jellemző irigységnek nyomaival sem találkoztunk. A lokálpatriotizmus az igényességgel párosul, és ez elképesztő felhajtó erővel bír. Az ország legnagyobb, egyébként helyi színpadtechnikai cégétől a rőfösig egymással versengve jelentkeznek a vállalkozások, hogy ki, miben segíthet. Félszáz civil mecénásunk is igen gálánsan járul hozzá a színház sikeréhez. 

A város példátlan gyorsasággal reagált arra, hogy a színház iránti valódi nézői igény mutatkozott és méltányosan támogatja nemcsak a működést, hanem már az első évben - tanácsainkat kikérve - a színháztechnikai fejlesztéseket is. Szabad kezet kaptunk, semmibe nem szól bele a város vezetősége, a polgármesternek egyetlen határozott kérése volt: nehogy abbahagyjuk.

 

venyigess

 

-Mikor vált a színház a veresiek szívügyévé?

- Az első pillanattól kezdve, ezért is döntöttünk úgy egyből, hogy bérletet hirdetünk. A tavalyi bérletek – 360 db – két hét alatt elkeltek. Mi pedig csodálkoztunk, nagy boci szemekkel. Miután belépők híján kisebb palotaforradalom alakult ki, megnyitottuk az első bérletszünetes előadásunkat, aztán a másodikat,… hetediket. Nyolc hónap alatt tízezer nézőt fogadtunk. Idén már három bérletsort indítottunk. 

 

- Színházépület híján hol kezdődött el a munka?

- A művelődési házban. Úgy kezdődött, hogy jeleztük, le kéne festeni a falakat. - Minek, amikor olyan szép fehér? – Épp azért. – Akkor milyen színű legyen? – Fekete. – Ne már…! – de végül fekete lett. Mindent a színházi létezéshez igazítva alakítgatunk, a hangrendszertől, a foyer-ig.

 

- Hogy alakult ki a színház profilja, miként választottak darabokat?

- A nézőket be kell hozni, hozzá kell szoktatni ahhoz, hogy a helyi színházba jöjjenek. Korábban Budapestre jártak, ezért a fővárossal kellett felvennünk a versenyt. Ezért egy kisvárosi, színvonalas bulvárszínházban gondolkodtunk. Nagyon prózai lesz, amit mondok, de a nézők között a varázsmondat az lett: „Nem kell Pestre menni.”  

 

venyiges veresegy

 

- Ezt nagy felelősségnek találja?

- Igen. De kis felelősséggel csinálják mások, máshol. Mi erre kaptunk mandátumot a várostól és magunktól. 

 

- Az alkotók közül kiket sikerült megnyerni a veresi ügynek? A művészek hogy fogadták a meghívást?

- A nagyon kevés kivételtől eltekintve mindenki roppant nyitott volt a kezdetektől fogva. Hetente jelentkeznek a színházcsinálás különböző területeiről szakmabeliek, akik azt hallották itt egy izgalmas vállalkozásba fogtunk és szívesen csatlakoznának ehhez. Erős csapat gyűlt össze. Csak néhány nevet említenék: Székhelyi József, Verebes Linda, Mészáros Árpád Zsolt, Pindroch Csaba, Dósa Mátyás, Xantus Barbara, Aradi Tibor, Steinkohl Erika, Szilágyi Annamária, Pál Tamás, Hujber Ferenc, Zorgel Enikő, Borbás Erika, Miklós Kriszta. Tudják, hogy számítunk rájuk és azt is, hogy számíthatnak ránk. Tetszik nekik az emberi lépték, nem derogál nekik a helyszín.

 

- Az elmúlt évben milyen darabokat láthatott Veresegyházán a közönség?

- Ray Cooney: Ne most, drágám! című komédiájával indítottunk, bemutattunk egy interaktív, zenés időutazást, a Táncdalfesztivál Anno-t. Saját gyerekelőadásunk is volt, az Eltüsszentett birodalom. A Gödöllői Fiatal Művészek Egyesületével készítettük koprodukcióban A padlást, márciusban pedig Schlanger András rendezte nálunk Agatha Christie Egérfogóját. Egy helyi kávéház adott otthont a „Magyar hasak” című gasztrokomikus szecessziós előadásunknak. 

 

Furcsa par plakat0825A3

 

- Önök egy nagyon kedves gesztussal köszönik meg az itt játszó művészeknek az éves munkát. Hagyományteremtő szándékkal Veres Medve-díjat adományozott a társulat a nézők döntése alapján. Ki volt az első díjazott?

- Nyolc díjazott is volt, ugyanis ennyi kategóriában szavazott a veresi közönség. Tarolt Az egérfogó: Verebes Linda a legjobb színésznő, Dósa Mátyás a legjobb férfi, Miklós Kriszta a legjobb női mellékszereplő kategóriában, Gedeon Boróka a legjobb jelmez- és díszlettervért kapott elismerést, Schlanger András lett a legjobb rendező, és Az egérfogó a legjobb előadás. Pindroch Csaba a Ne most, drágám! Arnoldjáért vihette haza a legjobb színésznek járó Veres Medvét.

 

- Most kezdődik a második évad. Milyen bemutatóval várják a közönséget?

- Neil Simon: Női furcsa pár című vígjátékával kezdünk Xantus Barbarával, Zorgel Enikővel, Mészáros Árpád Zsolttal és Gerner Csabával a főszerepben. Az előadást Janik László rendezte. Decemberi bemutatónk Woody Allen: Semmi pánik című komédiája Megyeri Zoltán rendezésében, Székhelyi József, Aradi Tibor, Dósa Mátyás főszereplésével. Tavaszi bemutatónk a Naftalin lesz a Mohácsi testvérek átiratában. Nagy meglepetéseket azonban a harmadik évadra tervezünk. Olyan rendezőkkel tárgyalunk, akiknek veresi működésére – meggyőződésünk - mindenképp felfigyel majd mind a szakma, mind a közönség.

 

Kérdezett: Kristóf Hajnalka

 

 

 

süti beállítások módosítása