Szombaton újabb előadással bővült a székesfehérvári Vörösmarty Színház repertoárja: bemutatták Reginald Rose Tizenkét dühös ember című darabját Cserhalmi György rendezésében.
Trailer
Ajánló a darab elé:
A mára már klasszikussá vált darab lefegyverzően beszél félelmekről, előítéletekről, gyengeségekről.
Cserhalmi György arra a kérdésre, hogy a darabot a társulathoz választotta-e, a következőt válaszolta: „Soha nem választok, én nem rendező vagyok, hanem színész, akit néha megbíznak egy-egy rendezéssel. Mondhatnám azt is, hogy amit nem vállalnak, azt én megcsinálom. Meg hát vannak kedves kolléganőim és kollégáim, akikkel rég gondolkodom valamilyen közös munkán, de valahogy a szereposztások sohasem boronáltak minket össze. Most, a Tizenkét dühös ember esetében én állíthattam össze a szereposztást, tulajdonképpen adódott egy optimális felállás, és én éltem ezzel a lehetőséggel. Remélem, nem vissza.”
Az előadás Kricsár Kamill – ő játssza az Ötödik esküdtet – zenéjével kezdődik és zárul, illetve Kerkay Rita – Tizenkettedik esküdtet játssza – folyamatosan rajzol előadás közben, és amit megrajzol a nyílt színen, az az utolsó etap központi figurájává válik. A rendező szerint ez azért fontos, mert szeretne minél inkább az előadáson belül maradni: „ha összeállt így ez a tizenkét ember, akkor mindenki csinálja azt, amihez van affinitása.”
Werkfilm
Interjúrészlet Cserhalmi Györggyel:
Milyen érzés a nyár után visszajönni és új lendülettel elkezdeni próbálni a Tizenkét dühös embert?
Cs. Gy.: Nem tudok konkrét érzést megfogalmazni. Volt már egy úgynevezett előbemutatónk májusban, ez járt némi tanulsággal. Ha ezeket a tanulságokat be tudjuk építeni, akkor az nagyon jó érzés lesz. De mindenképp igyekszünk frissíteni a meglévő anyagon.
Mi változott május óta?
Cs. Gy.: Hosszú volt a nyár, sok minden történt a világban, Magyarországon is, így véletlenül még aktualitást is nyert a darab. Nem mintha maga a mű csak úgy l’art pour l’art került volna a színház műsortervébe. A meglévő aktualitások mellé még jött valami plusz, amit úgy kellene beépíteni, hogy ne lógjon ki, szervesüljön, ahogy szokták mondani.
A Tizenkét dühös embert a társulathoz választotta?
Cs. Gy.: Soha nem választok, én nem rendező vagyok, hanem színész, akit néha megbíznak egy-egy rendezéssel. Mondhatnám azt is, hogy amit nem vállalnak, azt én megcsinálom. Meg hát vannak kedves kolléganőim és kollégáim, akikkel rég gondolkodom valamilyen közös munkán, de valahogy a szereposztások sohasem boronáltak minket össze. Most, a Tizenkét dühös ember esetében én állíthattam össze a szereposztást, tulajdonképpen adódott egy optimális felállás, és én éltem ezzel a lehetőséggel. Remélem, nem vissza. Folytatást itt talál.
A produkcióról képekben:
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
Fotó: Vörösmarty Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.