Koppélia Nyíregyházán szól a gyerekekhez - Villáminterjú Fellinger Domokossal

Mondhatjuk missziónak, négy éve indult, az akkori igazgató, Tasnádi Csaba kezdeményezésére, melyet a jelenlegi igazgató, Schlanger András tovább örökített. Esszenciája pedig az, hogy különféle művészi nyelveken kommunikáljunk a gyerekekkel, tehát tánccal, komolyzenével, prózával egy stiláris kevercset hozva létre.

 

 

 

Kardos Tünde dramaturg, Krámer György rendező-koreográfussal alapvetően a Coppéliából indult ki, melynek fő motívumai természetesen megmaradtak, de a Koppélia  E.T.A Hoffman: A homokember című novellájából is merít, zeneileg pedig Pachelbel, Liszt, Chopin és Offenbach műveiből. Balettről semmiféleképpen nem beszélhetünk. Talán leginkább abban különbözik az eredeti műtől, hogy ebben a produkcióban sokkal inkább dominálnak a fizikai színházi, táncszínházi elemek és a komolyzene.

 

 

 

Az előadás több síkon mozog, de könnyen befogadható. Arra motiválja a közönséget, hogy összekapcsolja az egyes elemeket, és hogy gondolkodjon, sodródjon az érzelmeivel. A színháznak nehéz felvennie a versenyt a klippekkel, a gyorsasággal, az elképesztő vizualitással, ami körülvesz minket. Varjas Zsófi tervező, aki kreatívan, egy csodaszép artisztikus világot teremtett, és színészek, táncosok, egyaránt azon vagyunk, hogy megragadjuk a gyerekek és a felnőttek figyelmét, megfertőzzük őket színházzal, hogy lássák, jelenidejűsége, elevensége okán sokkal több alternatívát nyújt, mint más médiumok. A vidéki színházaknál, ahol egy városban egy színház van és minden műfajban, stílusban játszanunk kell, kiemelt fontosságú a gyermek és ifjúsági darabok reprezentálása, ugyanis az ő közönségük alkotja majd később az aktívan színházba járó közönséget. Éppen ezért mindig nagy a rizikó egy gyerekprodukció bemutatásánál. Jónak kell lennie.

 

Az előadásban Hoffmant, a hőst játszom, aki olyan emberi értékekben hisz, mint például a hű szerelem, a hit, az önfeláldozás, a bátorság, amelyek sajnos kezdenek eltűnni ebből az apatikus, értékvesztett világból.

 

 

 

Minden korosztálynak, aki leginkább emocionálisan szeret feltöltődni.

 

 

A következő munkám, a cseh mesterrel, Ivo Krobottal lesz, ami Hrabal: Túlságosan Zajos Magány című drámája lesz, utána Novák Eszterrel következik a Bál a Savoyban, majd végül Schlanger András rendezésében, a Moliere: Tudós Nők.