A Scallabouche Társulat új előadást mutat be november 5-én 20 órakor a Jurányi kamaratermében Elek Ferenc szereplésével. Ennek kapcsán adott rövid interjút.
A produkció a társulatra jellemző improvizációs technikára épül, de az alapot Shakespeare Hamletje adta.
A társulat vezetője, Alexis Latham rendezi az előadást. Hámori Gabriella, aki az Örkény Színház tagja, újra csatlakozott a Scallabouche csapatához úgy, mint Szalontay Tünde, akiről mondhatjuk, a Scallabouche színésznője. A férfi színészek – Elek Ferenc, a Katona József Színház művésze és Chován Gábor – első alkalommal dolgoznak a csapattal.
Villáminterjú:
1998 óta vagy a Katona József Színház tagja. Mi az, amitől a közös munka a mai napig izgalmas tud lenni?
Mindig a szerep és a feladat jelent kihívást. A Katona mellett vállalt munkák pedig felüdítenek. Ha bírom energiával és idővel, örömmel megyek játszani más produkciókba. Munkamániás vagyok, akkor érzem jól magam, ha mindig van valami.
A Jurányi közönsége a Szóvirágok – Édes nyelvédesanyánk paradicsomi édenkertjéből című előadásban láthatott először.
Szeretek Vinnai darabjaiban játszani, mert nagyon jó mondani a szövegeit, mindig szájra írja őket. Mellesleg András színésznek sem rossz…
Az előadásban egy „nyelvkertészt” játszol: színészként mennyire tartod káros folyamatnak azt, ami a magyar nyelvvel történik?
Nagyon, a színházi embereknek pedig kötelességük, hogy ápolják a nyelvet. A nevettetés mellett a darab erről is akar szólni, hogy valahogy meg kellene állítani ezt az érezhető nyelvi elbutulást.
November 5-én lesz a Scallabouche Theatre H@Hamlet című bemutatója a Jurányiban, amiben Hámori Gabriellával, Szalontay Tündével és Chován Gáborral játszotok együtt. Hogyan telnek a próbák?
A rendező, Alexis Latham improvizatív színházat csinál: a hozott jelenetek alapján mi, színészek elkezdünk improvizálni, melyek szövegei egy ponton rögzülnek, azonban a kész darab is tele van impró-elemekkel. Attól annyira izgalmas a munka, hogy kiszámíthatatlan, mi fog történni, mi a lesz a vége.
A címből sejteni lehet, hogy szó fog esni a virtuális világról.
Az emberek, velem az élükön, a valóság helyett elkezdték a virtuális világban élni az életüket. Például ha felszállunk a metróra, rögtön előkapjuk a mobiltelefonunkat, vagy a táblagépünket és elkezdünk böngészni rajta. Nem ördögtől való az internet, csak tudni kell kezelni.
A virtuális világ jó alapot adhat Hamlet elképzeléseinek, párhuzamos világainak a megjelenítésére.
Abszolút. Garai Judit, dramaturg dolgozik is rajta, hogy legyenek áthallások a színdarab és az előadás között, hiszen maga a produkció nem a Hamlet című színdarab lesz, azt csupán felidézi majd. Nekünk, színészeknek sem a Shakespeare drámát kell majd eljátszanunk, csak mondjuk egy Hamlet-szerű, neurotikus fiút.
Shakespeare darabját gyakran töltik fel aktuális társadalmi, vagy épp aktuálpolitikai kérdésekkel.
Legnagyobb örömömre ez az előadás nem akar politizálni. Ezerszer érdekesebbek és izgalmasabbak az emberi kapcsolatok, mint a politika.
Szerző: Antal Klaudia
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.