"A színész idegrendszerének pontosan kell működnie" - Fullajtár Andrea válaszolt

A színész neurózisról írja doktori disszertációját, közben a Színművészetin tanítja a színészek következő generációját Fullajtár Andrea. A Katona társulatának tagját a Szimpatika.hu kérdezte.

A Szimpatika.hu cikkéből:

"Az abszolutóriumot két évvel ezelőtt leraktam, azóta kellett volna megírni magát a disszertációt, de annyit dolgozom, hogy ahhoz el kéne mennem valamilyen írói ösztöndíjjal egy hónapra. Szóval a mű egyelőre még nem készült el. A Színművészetin általában olyan témákkal foglalkoznak a dolgozatok, amik egy konkrét színház vagy szerep történetére szorítkoznak. Én viszont valami egyedibbet szerettem volna, és egy idő után világossá vált, hogy erről, a színész neurózisról nagyon keveset írtak. Ez nem is egy létező fogalom, tulajdonképpen én találtam ki. Az a lényege, hogy hányféle módon tud károsodást okozni a színészekben jelen lévő teljesítménykényszer és szorongás, ha nincs karban tartva a színész idegrendszere és személyisége" - mesélte Fullajtár Andrea.

A színésznő elmondta, amikor elkezdett a témával foglalkozni, készített egy kérdőívet, hogy felmérje, mennyire általános ez a probléma. Szétküldte a budapesti és a vidéki színházaknak, felkért szabadúszó és amatőr színészeket is, arra törekedett, hogy a szakma minél nagyobb része le legyen fedve. A legidősebb válaszadó már negyvennyolc éve volt a pályán, a legfiatalabb pedig két éve, tehát nagyon széles volt a skála.

"A válaszadók közel 90 százaléka azt írta, hogy semmilyen felkészítést nem kapott a tanáraitól arra nézve, hogy mennyire nehéz lesz ez a pálya, pedig szükségesnek érezte volna. Ha egy színész már rosszul van, vagy valamilyen függőségtől szenved, kábítószerezik, alkoholistává válik, akkor teljesen elszigetelődik. A kérdőívből az is kiderült, hogy a többiek is úgy élik meg, hogy ez az ő dolga, magánügye, tehát akkor már nagyon nehéz segíteni. Érdemesebb felkészülni rá, hogy lesznek hullámvölgyek. Egy színészt ugyanúgy megviseli az, ha nincs munkája, mint az, ha nagyon sok van - mindkettő nagyon éles stresszhelyzet. Ezt nem lehet alkalmi tréningekkel orvosolni, egy életformát kell kialakítani. Tudatosítani kell, hogy nem egyetlen krízist kell kezelni, vagy túl lenni egy nehéz időszakon, hanem fel kell készülni arra, hogy ez a pálya rengeteg stresszel jár, és meg kell tanulni, hogyan tudjuk a testünket és a lelkünket karban tartani, hogy bírja ezt a gyűrődést" - mutatott rá Fullajtár Andrea.

"A színész idegrendszerének nagyon pontosan kell működnie. Gyilkost, szerelmest – bármit el kell tudnia játszani. Ehhez egy olyan idegrendszer szükséges, ami képes hatalmas utakat bejárni. Ha egy átlagember összeomlik, a pszichológusok általában gyógyszeres kezelést javasolnak. De ha egy színész rászokik a nyugtatókra, könnyen elképzelhető, hogy utána már nem tud ugyanúgy játszani. Az ő idegrendszerét úgy kell kordában tartani, hogy közben állandóan képesnek kell lennie a nagy kilengésekre. Egy civil embernél sem jó, ha antidepresszánst szed, de az nem rontja le olyan mértékben a munkája minőségét, mint egy színészét. Mondok egy példát: amikor az apám meghalt, én 27 éves voltam. Iszonyú gyors csontrák vitte el, nagyon sokat szenvedett, szörnyű volt az egész. Máté Gábor akkor azt tanácsolta nekem, hogy dolgozzak minél többet, de eszembe ne jusson gyógyszert szedni, mert nem tudok majd játszani. Megpróbáltam megfogadni a tanácsát, rengeteget dolgoztam, és persze borzasztó volt a gyászidőszak, de végigcsináltam anélkül, hogy bármit bevettem volna" - mesélte a színésznő.

A teljes interjú itt olvasható.