A színház és az élet... - Kiss Csaba írása a győri drámairó versenyről

Kortársasjáték címmel rendezett drámaíró versenyt a Győri Nemzeti Színház.

Az eseményre a XV. Könyvszalon idei programjában, a hagyományos rendezvénysorozat újdonságaként került sor. Kiss Csaba rendező, drámaíró is részt vett a versenyen, az ő beszámolóját olvashatják.

A színház és az élet... - Kiss Csaba írása

Játék!
A drámaíróverseny egy JÁTÉK - olyan, mint egy nagyobb improvizáció a színészeknél. Egy hirtelen ötlet, ráérzés, némi struktúra, stílus és egyéjszakányi ceruzarágás. Játékos játék! Kivétel, amikor gyomorszájon találja az embert. Mint most engem.

Péntek de. 11 óra. A Győri Nemzeti hatalmas színpadán kis asztalkán üveggömb. Benne cetlik - a pénteki Kisalföld cikkei. Könnyed bulvárgyanús címek. És Lackfi János jó érzékkel kihúzza az egyetlen drámai témát - hogyan tesz boldogtalanná valakit a töménytelen pénz. Ez komédiának is, tragédiának is jó, szatíra is születhet belőle, de politikai pamflet, vagy szoció-bohózat is. Hát igen, a valóság a legnagyobb drámaíró. Ide másolom a cikket, nézzétek mennyire igaz ez. Nincs pihentagyú író, aki ilyent kitalálna. Tenger a hajléktalanból lett lottómilliomos kertjében. Gyönyörű!

Fotó: Fehér Alexandra

Örülök, de leplezem. Komoly író nem vigyorog. Most rajtam a sor, hogy színészt húzzak - háromszor öt név a kalapban. Eléggé jól ismerem a győri társulatot, anyaszínházam volt sokáig. Szorítok, hogy Ungvárit húzzam - meg Maszlay Istvánt és Mihályi Orsit, jó kis csapat lenne. De a legfontosabb Ungvári - rá szívesen írnék egy nehézsorsú férfit. És megvan. A harmadik csapatot húzom. Plusz Budai Zsófi és Molnár Zsolt, őket nem ismerem. Egyszer láttam egy kaposvári vizsgában. A lány fájdalmasan szép, a fiú csibészes karakter. Jó lesz. A rendező pedig Kszel Attila - fantáziadús, érzékeny lelkű fiú, ért a színészek nyelvén.

Az indulás mázligyanús - lelkesen ülök (pontosabban fekszem) munkához a Rába szálló tengerre néző luxus lakosztályában. (Az Északi Jeges tengerre néz, csak nem látszik a Rába parti fűzfáktól) Az ihletet napi háromszori étkezés, szauna fokozza. Nincs nálunk elkényeztetebb író a Kárpát-medencében (pénteken).

A téma gyönyörű. Mintha Spiró Prahjának folytatása lenne. Annyira emberi és sorsszerű, tele fordulatokkal, színes karakterekkel, csábítással és szorongással, kétséggel és a boldogság szűnni nem akaró vágyával. De érzem, hogy ez a terjedelem (30 - 40 perces egyfelvonásost kell írni belőle) egyáltalán nem alkalmas erre. Andraschek László és felesége története három felvonásos, egész-estés dráma után kiált. Félórában csak viccelődni lehet vele. Eszembe jut a Katona esete az olaszliszkaival - olyan nehéz élő, szenvedő embereknek azt mondani, hogy a ti drámátok csak kiindulópont volt. Ez, ami veletek megtörtént már nem rólatok szólt. Kegyetlen mondat, de igaz. A színházban azt mondják, őket is meghívták az előadásra. És ők elfogadták.

Nem szabad olcsót írni - gondolom. Játék - hiszen az. Játék. De élet is - hiszen onnan jön. A nehézségből. A fájdalomból. Két ember sorsából. Szíven üt a feleség, Anikó egy mondata: "De gazdag emberként megtanultam gyűlölni is. Ezt az érzést addig nem ismertem."

Fotó: Fehér Alexandra

Lassan formálódik a darab. A város alszik. Két óránként kávé, előtte hideg zuhany. A struktúra kész - 14 jelenet. 9 szereplő. Felhívom a lányomat, elmesélem neki - nagyokat nevet. Jó lesz, gondolom. Kávé, zuhany - és neki. Megvan az utolsó jelenet terve is. Jön a kidolgozás. Hajnali 4. Tizenöt oldal megvan papiron. Vonalas füzetbe, ceruzával. Nem bírok áttérni korszerűbb cuccra. Az én gondokozásom a grafit. Szeretem. Már alig látom a betűket. Nem szeretem az elejét, bőbeszédű, fecsegős. Kihúzom. Vajon lesz időm újraírni. Tízre át kell küldeni a színházba, emailen. Bekapcsolom a laptopot. Átmásolom a kézműves darabot. Váratlanul egy gyönyörű mondat születik. Instrukció - soha senki nem fogja látni a színészeken kívül. Imádom a fölösleges gyönyörűséget.

Negyed tíz. Kis pasztell körök táncolnak a szemem előtt. Csehovi lett a vége. Olyan, mint amikor azt mondják a Három nővérben, hogy "Élni kell... - és kigördül egy csepp a szemünkből.) Fél tíz. Telefonálnak a színházból – „hogy állok, mert a két másik író már leadta”. Nézem a kész példányt. Egy pillanatig úgy érzem, hogy nem... ezt most nem. Ez túl szép lett. Megszerettem. Ez az én darabom - olyan, mint egy gyors numera, amely váratlanul mély, orgazmusba csap át. De győz a Játék. Végülis ez játék, nem? Átküldöm. A címe nem tetszik. Telefonálok, hogy javítsák. Aztán átküldök még egy címet. Az se jó. Végül: "Főnyeremény". Ez sem az igazi. Két perc múlva tíz. Maradjon így. Sokszorosítják. Tizenegykor olvasópróba Este 7-kor bemutató.

Micsoda?! Ez a Nagyszínpadon lesz? A hatalmas győri nagyszínpadon. És döbbenet - több, mint 600 néző (fizető néző!!!) kíváncsi rá. Micsoda ereje van a színháznak, ha a játékot, a pillanat szülte játékos ihletet, a színészi improvizációt hatszázan nézik. A színészek fantasztikusak. Hat óra alatt nyolcvan százalékban megtanulták a szöveget, világosak a karakterek, erősek a helyzetek. Él a darab, gyakori a nevetés, közben súlyos csendek - és ott a végén a kigördülő csehovi csepp. Ungvári remek. Súlyos alakítás. Érzi a milliomos hajléktalan férfi drámáját, ahogy megpróbál ember maradni a fölé tornyosuló 632 millió árnyékában. És közben mint piranhak a folyóba tévedő elevent, kis tűfogakkal kikezdi a környezet.

Sikerült. Erős, meghatott taps. Megkönnyebbült színészek. Szép játék. Míg a közönség szavazatait számolják, valaki kézen fog és odavezet egy hölgyhöz. Bemutatkozik. Andraschek Anikó. Ő a feleség. A lottómilliomos neje. A férje rehabilitáción van, elvonókúra után. Egyszerű, természetes asszony. "Nagyon tetszett a darabja, Olyan emberi volt" - mondja. "Mikor voltak boldogok?" - kérdem. "Amikor lányom négy gyerekét sikerült kivenni az intézetből, és hazavinni - mondja - Ö a lányom" - mutat egy harminc körüli fiatalasszonyra. "Egyszer látogasson meg, nyitottunk egy kávézót a Bajcsy Zsilinszky úton, ott megtalál..."

Nézem a nőt. Mosolyog. Mennyi mindenen mehettek át. Ez a legsűrűbb élmény. Amikor az "egyestés" darab és a valódi élet egy pillanatig egymásra talál. A közönségdíj a miénk. Nagyon jólesik. A nézők szavazata alapján. Éreztük.

Birsalapú hungarikum a büfében. Nézzük egymást Ungvárival - Pimpivel. Párhuzamos osztályba jártunk a főiskolán. Milyen fordulatos az élet. A színház.

Kiss Csaba, Jászai Mari-díjas rendező, József Attila-díjas drámaíró

Fotó: Fehér Alexandra

Röviden a versenyről:

Kortársasjáték címmel rendezett drámaíró versenyt a Győri Nemzeti Színház a XV. Könyvszalon idei programjában, a hagyományos rendezvénysorozat újdonságaként. Mi a valóság, mi az, ami körülvesz minket, hogyan élünk ebben a világban? Ezekre a kérdésekre kereste a válaszokat három drámaíró, Kiss Csaba, Pozsgai Zsolt és Vörös István. November 6-án, a drámaíróverseny első napján, a Könyvszalon megnyitóján témát húztak, mely megadta az egy nap alatt megírandó dráma alapgondolatát. Az urnában, ahogy az ilyen megmérettetéseken hagyományos, különböző aktuális sajtóorgánumok kivágott részletei lapultak. 

A három versenyző egy másik urnából felváltva húzta ki a drámát eljátszó színészek nevét. A Győri Nemzeti Színház művészei tizenöten: Mihályi Orsolya, Huber Gabriella, Szina Kinga, Agócs Judit, Budai Zsófia, Molnár Zsolt, Molnár Erik, Ungvári István, Posonyi Takács László, Kovács Gergely, Bródy Norbert, Maszlay István, Sárközi József, Fejszés Attila valamint Menczel Andrea vállalták ezt a játékot. Végezetül szintén sorsolással dőlt el a három rendező személye is; ők Kszel Attila, Szűcs Gábor, valamint Tengely Gábor, akit a játékra a győri Vaskakas Bábszínház rendezőjeként hívott meg Forgács Péter.

A Kortársasjátékot Pozsgai Zsolt Tengerre, Magyar! című drámája nyerte, a közönségdíjat Kiss Csaba darabja, a Főnyeremény kapta. A háromtagú szakmai zsűri (Egressy Zoltán, Forgács Péter és Horváth Sándor Domonkos) szerint a Kortársasjáték legjobb legjobb férfi alakítása Posonyi Takács Lászlóé, a legjobb női alakítás Menczel Andreáé volt.

Forrás: Színház.hu, Győri Nemzeti Színház