"Tudta a fontos gondolatok helyét" - 30 éve halt meg Zala Márk

1985. november 16-án hunyt el Zala Márk színművész. Rövid összeállításunkkal rá emlékezünk.

"Ez már nem az a nap ‒
Ami hajnalban volt, mért legyen igaz délben?
Már a délen is túl vagyunk ‒
csak a semmire emlékszem.
Ha ablakon kinézel, látod az őszt
Hogy bomlik az élnivalók egysége
Mert hülye vagy, s hiszed, mindenre különb
Felborít a természet vér-egyezsége
Vajon láthatod-e, amit mondasz?
Vajon kimondhatod-e, amit látsz?
Lám, törékeny vagy nagyon ‒ küldöd csak igényed
gőzöl a kályha, csörrensz ‒
nem tüzes kard, ostoba porcelán."
(Zala Márk 1970)

"Vagy tehetségtelen vagyok (amit nem hiszek), vagy annyira tehetséges, hogy nem nekem van szükségem a mesterségemre, hanem a mesterségemnek énrám. Mindenesetre én addig nem vagyok hajlandó beledögleni, amíg pontosan meg nem tudom, hogy egyébre nem vagyok alkalmas, mint féltehetségű, csak zavarukban parancsolgató embereket szeretetemmel hozzásegíteni kisszerű képzelgéseikhez." (Zala Márk)

Zala Márk pályájáról röviden:

A nagykanizsai Landler Jenő Gimnázium tanulója volt, ahol 1965-ben másodikosként talán első színpadi alakításainak egyike volt (még Márkusként) az Antigoné karvezetője és amelyben együtt játszott például Balázsovits Lajossal, vagy Ördögh Csillával (ekkor még Molnár néven szerepelt) ésÁdám Veronikával. Nevét Márkus László miatt változtatta meg.

Elsőre fölvették és 1971-ben diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Ezután a 25. Színházhoz került, amelynek 1976-ig volt tagja. Az 1973-1974-es évadot Svédországban töltötte. 1978-tól a győri Népszínház, 1981-től a győri Kisfaludy, 1982-től haláláig a szolnoki Szigligeti Színházművésze volt.

Epizód és karakter szerepeket alakított, de filmjei által vált igazán ismertté. Játszott például Gothár Péter Idő van! című filmjében, többek között Ruttkai Évával és Cseh Tamással, mely egyben utolsó filmje is. 

Verseket is írt. Paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála, majd 1975. körüli gyógyulása után 1985-ben öngyilkos lett a szolnoki színészházban.

Forrás: Wikipédia, Színház.u

"Zseni vagyok, ez a bajom" - A Szabad Föld írásából:

 szerző: Bácskai Júlia

"Gothár Péter filmjében Ruttkai Évával játszott (a film címe: Idő van) - azóta is töprenghetünk a kérdésen: mire elég az idő, ami van? Olyan öreget játszott, amilyen még ma se lenne, pedig 1985 novembere régen volt, húsz év is eltelt lassan, neki a maga 36 éve is teljes volt, kerek, néha túl sok. Első lélegzetre vették föl a főiskolára színésznek.
"Zseni vagyok, ez a bajom. De én ezt is kidalolom. Ha Isten jön, ráfordulok. Ha a halál: elfordulok."
Zolnay, Jancsó egyik kedvenc filmszínésze lett: magas homlok, szomorkás bölcsesség a szemében, huncut mosoly a száján, borzongató orgánum, férfiasság, egy csipetnyi rivalizálás nélkül, gyerekesség, a gyerek ragaszkodása nélkül. Ritkán szólt, de fontosat mondott. Csendes, halk szavú gyerek valahonnan Zalából, ezért is lett Zala Márk az eredeti Márkus László helyett, ilyen néven csak egy színész volt és maradt.
"Félek attól, hogy megijedek, és ijedtemben azt látod, amit én."
Ha szabadon hagyták lélegezni, szárnyalt, mint minden igazi tehetség; ha nem, akkor alkalmazkodott, figyelt, begubózott, majd az ablakon repült ki. Egyszer egészen elrepült egy igazán szabad országba. A Huszonötödik Színházban - az első igazi avantgárd együttesben - napokon át társulati értekezés folyt arról, visszakaphatja-e a szerepeit és a bizalmat, mert őket hagyta el. (Ott és akkor érzelmek döntöttek, a szeretet és a tehetség iránti tolerancia - nem ez volt jellemző a kor szellemére.) Hozzájuk tért vissza, hazajött. Megértette, hogy a szabadság bennünk van, másutt könnyebb a mozgás, mint itt a hetvenes években, de legalább a lányok itt is számítanak rá. (...)

Berek Katival

Intellektuális színész lett volna? Amikor saját estre készült, hetekig szétdobált kéziratok hevertek körülötte, Adytól Márquezig. Olvasgatott, dobálta a könyveket, fellapozott itt-ott egyet, és tudta, melyik bekezdés kell neki. Lényeglátása irigylésre méltóan segítette, azonnal kivágta, ollózta, tudta a fontos gondolatok helyét. Biztos ízléssel játszott Moliére vagy Shakespeare stílusában, valahonnan tudta, mikor milyen hang illik oda.
Saját verseket is írt (soha nem adták ki őket).
"Ha isten lennék: elkerülném magamat. És mindég, mindég mosolyognék. S ha liba lennék, hagynám: dugják torkomba beteges ujjainkat."
Ösztönös színész lett volna? Egy-egy próbán elszabadult benne a kisgyerek, máskor a védtelen állat vagy a sötét indulat. Ő nem szeretett dolgozni, soha, sehol. Ő játszani szeretett. Mindenféle emberhez tudta a pontos és igazán odavezető utat. (...)"

(Az idézett részletek Zala Márk műveiből valók.)

Forrás: Wikipédia, Szabadföld, Színház.hu, Facebook