Kálmán Imre igazi ínyenc volt - A zeneszerző lánya mesélt

Rossiniról makarónit és bélszínt, Pucciniról spárgát, Richard Straussról borjúmájat, Verdiről fogast neveztek el. Ínyenc volt Kálmán Imre is. Sikereit nemcsak fülbemászó dallamainak, de konyhájának is köszönhette. Bécsben és később New Yorkban versengtek a hírességek egy-egy vacsorameghívásáért.

 

Az operettkirály legendás főzőasszonyáról a zeneszerző lánya, Kálmán Yvonne-ka mesél.


Részlet az interjúból:

 

– Hogyan kapta ezt a különös nevet?

 

– Apám szerette volna, ha Ilonka leszek. A nővérét is így hívták, és a papa szerint ez a legszebb női név. De Vera (Yvonne-ka édesanyja) francia nevet választott, ő remekül beszélte a nyelvet. Így lettem Yvonne Sylvia Marica. De apu csak Yvonne-kának szólított.

 

– Késői gyerek volt, mindöszsze tizenhat évet élt édesapjával. Hogy emlékezik rá?

 

– Ül a zongoránál, tokajit kortyol és komponál. A zongora lábánál a dakszlink hasal.Mindig volt kutyánk, nekem most a mexikói szállodámban tizenöt kutyám van. Egy időben az összes kóbor ebet befogadtam. A papa jó ember volt. Soha nem énekelt, csak fütyült. Emlékszem, zongorázni tanultam, pocsékul játszottam, apám az ajtóból hallgatta, én pedig feléje fordultam sírva: „Papa, kell ezt nekem csinálni?" Nevetett és azt mondta: „Nem kell, Yvonne–ka."

 

kalmanyvonne

Fotó: Budapesti Operettszínház

 

– Kálmán Imre ünnepelt híresség volt Bécsben, amikor maga született. A bécsi villanegyedben laktak, ahol az elit élt. Kálmán Vera fényes estélyeket rendezett, a városban sikk volt az operettkirállyal vacsorázni. Apja elbűvölő modora vagy a konyha vonzotta az embereket?

 

– A papa tetőtől talpig úriember volt. És tetőtől talpig magyar. Ezt mindig hangsúlyozta is. Nem Emmerich, nem Kalman. Hanem Kálmán Imre. Ékezettel. Úgyhogy megmaradtak a régi pesti barátai is, például Molnár Ferenc, akivel még a Pesti Naplónál barátkozott össze, meg jöttek a bécsiek. Miniszterek, operaigazgatók, művészek, bankárok. Amikor apám Bécsbe költözött, Szirmai Albert meg Jacobi Viktor a tengerentúlra mentek. Ők később New Yorkban csatlakoztak hozzánk. Vera nyitott házat vitt. A Kálmán-villa a felső tízezer társasági életének középpontja lett. És ebben a szüleim vendégszeretete mellett szerepet játszott Frau Pervics konyhája is. Őt tartották a kor egyik legjobb szakácsának.

 

– Hogy került magukhoz Pervics Mária?

 

– Már kilenc éve főzött a papának, amikor születtem. De ismerem a történetet. 1929-ben közvetlenül az esküvő előtt váratlanul felmondott a szakácsunk, Toni. „Semmi vész – legyintett Vera –, válság van, könnyen kapunk másikat." „De senki nem tud olyan tejfölös rétest készíteni, mint Toni!" – sóhajtozott apám. Ez egy bécsi specialitás, Milchrahmstrudel, leginkább az itthoni túrós réteshez hasonlít. A Monarchia idejében őrült divat volt. „Hívd fel Pesten a nővéredet, Ilonkát, ő majd segít" – mondta Vera. Így is lett. Ilonka másnap visszahívta apámat. „Van egy fantasztikus szakácsné, most mondott fel a Mágnás kaszinóban (ez volt a Nemzeti Casino hétköznapi neve), saját éttermet akar nyitni, de abból nem lesz semmi. A baj csak az, hogy valaki már ajánlott neki állást." „Kicsoda?" „Horthy Miklós kormányzó." „Ígérj rá!" – kiáltotta apám. Igen, de Gömbös Gyula honvédelmi miniszter is szerződtetni akarta. Így történt, hogy apám próbafőzésre hívott Bécsbe egy szimpatikus ötvenéves szakácsnét, aki egy kukkot nem beszélt németül. De Pervicsné jött, főzött, győzött. Sofőr várta a pályaudvaron. Fonott kosárban hozta Pestről a szőlőt, tokajit, libamájat, tejfölt. Desszertként gyümölcssalátát rögtönzött, amit francia pezsgővel locsolt meg. Ez nagyon ízlett az apámnak. A sofőr visszavitte az állomásra, de Pervicsné még haza sem ért, apám már sürgönyözött, hogy szerződteti. Pedig Frau Pervics ötször annyit kért, mint Toni. Vera sopánkodott is, hogy tönkremegyünk bele, de apámat nem lehetett lebeszélni. Mária ötven évig főzött a családra...

 

A teljes interjú a Magyar Konyha novemberi számában olvasható.

 

Forrás: magyarkonyhaonline.hu

 

süti beállítások módosítása