'A színház legértékesebb tőkéje a művész' - KERO, Ókovács Szilveszter és Kerekes Kristóf válaszolt

Bár nyugaton dívik a színházak falain belül az "egészséges testben egészséges lélek" szemlélet, itthon még nem fektetünk erre nagy hangsúlyt.

A prevenció és rehabilitáció jelen állapotról az Operettszínház művészeti igazgatóját, Kerényi Miklós Gábort, a Magyar Állami Operaház igazgatóját, Ókovács Szilvesztert, illetve a téma hazai úttörőjét, a KK Moves Egészségközpont alapítóját, Kerekes Kristófot kérdezte Rubin Eszter és Aigner Iván.

 

Kerényi Miklós Gábor

 

Mennyire tartják fontosnak az Operettszínházban a lelki, illetve fizikai problémák kezelését, megelőzését?
Nálunk központi kérdés, hogy mind fizikailag, mind mentálisan a csapat jó állapotban legyen. A zenés színház a sporthoz közel áll az éneklés és a táncolás miatt is. Ha az éneklésről beszélünk, akkor mindig elfelejtjük, hogy két pici izmon múlik. A mentális rész nyilvánvalóan nem ennyire egyszerű, de azt kell, mondjam, hogy mi az átlagnál többet foglalkozunk az embereinkkel, s többet foglalkozunk személyes kapcsolatok építésével. Nagy örömmel vallhatom be, hogy az emberek nagy része személyes problémákkal is megkeres.


A fizikai kezelésekre van szakemberük?
Természetesen, van két gyógymasszőrünk, funkcionális tréner pedig például az embereink között akad néhány.


Hogy látja, a prevencióra mennyire van igény a táncosok és a színészek körében?
Lelki értelemben arra van szükség, hogy az emberek kiegyensúlyozottak legyenek, beszélgessenek velük, értsék és érezzék, hogy mit miért csinálunk, de ami a legfontosabb, hogy lássák a célokat. A fizikai prevenció pedig nálunk adott, de ez mindenkin saját magán is múlik. Fontos, hogy ki mennyit eszik, iszik és foglalkozik a saját testével.


Sérülések esetén van lehetőség rehabilitációra a színházban?
Ilyen típusú foglalkozásokat a színház nem tud tartani, de erre nincs is igazán szükség.


Mennyire fontos a fittség, az egészséges testben egészséges lélek szemlélete?
Nálunk ez egy nagyon komoly követelmény. Sokszor van méredzkedés, próbáljuk elérni – főleg a fiataloknál –, hogy megfelelő kondícióban tartsák magukat. Lassan ez már a szerződéseinkben is benne lesz.


Ennek a koordinálása problémát okoz a színészek körében?
Nem, ezt a színészek pontosan tudják; kicsit nevetnek rajta, de szeretik.

  

Muvesztrener-Kero-Okovacs-Kerekes

 

Ókovács Szilveszter

 

Az Operaházban mennyire terjedt el az egészséges testben egészséges lélek szemlélet?
Nálunk az az elv működik, hogy nincs bemondás, csak lemondás: ez azt jelenti, hogy nem mondjuk be, ha valaki beteg. Ha a művész úgy érzi, nem tud 100%-on teljesíteni, inkább mondja le az előadást időben, és beugrik helyette más. A néző ugyanis teljes árat fizet, a művész is teljes gázsit kap – a tudottan leértékelt minőség nálunk nem jelenhet meg. Test és lélek harmóniája nálunk csak úgy valósulhat meg, ha az általunk kínált életpálya először esélyt ad, majd évek elteltével kiszámítható művészpályát, amelyben viszont folyamatos ön-innovációnak kell futnia; a magyar viszonylatban szép fizetés mellé jobbnál jobb színpadi szerepek társulnak. Az is fontos, hogy mindenki jól észbe vésse: addig lehet itt, amíg megfelel az elvárásoknak.


Mesélne az Önöknél zajló egészségügyi állapotfelmérésekről?
Mivel a balettművészek hangszere a testük, és annak fizikai állapotától, esztétikumától eleve sok függ, nekik félévente van jelenésük az üzemorvosnál, amikor ötperces mérésnek veti alá őket a doktor. Felheccelt táncosok eleinte ellenszegültek, pedig valljuk be, elég abszurd lenne, ha a munkáltató nem szólhatna bele abba, hogy hogyan néz ki, milyen állapotban van a művész. Az élsporthoz nagyon hasonlatos a balett fizikai terhelése; sportorvoshoz mindenkinek járnia kell. Ha a mérési eredményeket az orvos megfuttatta a képletben, a kapott indexek tartományt képeznek, aki pedig kívül esik a meghatározott értékeken, figyelmeztetést kap, és akár hónapokat, hogy visszadolgozza magát. Az alaki követelményeken túl természetesen van a minőségi munkát is merő minősítési rendszer.


Van bármilyen prevenciós tevékenységük a fizikai sérülések elkerülésére?
Vannak gyógymasszőreink és egy gyógytornászunk, illetve minden balettművésznek módja van térítésmentesen használni az egyik felkapott budapesti fitneszközpont hálózatát.


Esetleg valamiféle funkcionális foglalkozást is tartanak?
A balettgyakorlat minden reggel azt a célt szolgálja, hogy bemelegítse az izmokat, ízületeket, amivel jelentősen csökken a lesérülés veszélye.


Rehabilitációs programjuk van sérülések kezelésére?
A dolgozóink számára leginkább az orvosi rehabilitáció formái állnak rendelkezésre.


Az énekeseknél mennyire fontos, hogy elszámoljanak a kilóikkal?
Egyre fontosabb manapság. Bár erre többen „súlyrasszizmust” kiáltanak, ők nem gondolják át, hogy az emberi esztétikum mindenhol működik: épületekben, tárgyak designjában, zenében, ruhákban. Nem kell mindenkinek Brigitte Bardot-nak lenni, de a karbantartott test minden produkcióban jobban mutat.

 

Kerekes Kristóf

 

Manapság egyre nagyobb hangsúlyt kap a prevenció, a sérülések megelőzése. Az ön által alkalmazott módszer mennyiben tér el a megszokottól?
Javarészt saját tapasztalatból merítek, ugyanis táncművészként számos alkalommal sérültem. Felkészíteni a testet a folyamatos és nem mindennapi terhelésre, azaz megelőzni a bajt, elsődleges fontossággal bír. Másrészt az évek alatt számos technikát sajátítottam el, amelyek releváns elemeinek a saját testemen megtapasztaltakkal való vegyítésével, összekapcsolásával, tartósan hatásos eredményeket tudtam/tudok elérni. Számomra pedig a legnagyobb visszaigazolás a vendégeim fájdalommentes gyakorlatvégzése, illetve hétköznapi mozgása. Jómagam a komplexitás mellett tettem le a voksomat: személyre szabott funkcionális tréning, táplálkozási tanácsadás és nyomon követés, masszázs, valamint – szükség esetén – mentális foglalkozások révén érhetünk el látványos és érezhető eredményeket nemcsak művészeknél, hanem bárkinél, aki változ(tat)ni szeretne. Ezért álmodtam meg a KK Moves Egészségközpontot, ahol minderre egy helyen, kiváló szakemberek közreműködésével kínálunk megoldást.


Ezek szerint a művészeti intézmények hagyományos gyakorlata már nem elégséges?
Külföldön sokfelé már évtizedek óta alkalmaznak a színházak és tánctársulatok szakembereket, akik annyit tesznek hozzá a hagyományosan alkalmazott balettmesterek, gyógytornászok és- masszőrök munkájához, hogy a művészekkel egyénileg, valamint a társulat mint csoport egészével „művésztrénerként” működnek együtt. A neves külföldi és hazai intézményeknél kiváló mesterek dolgoznak, akiknek azonban nem feladatuk, hogy a csoportos bemelegítő órákon mindenkinek egyénileg optimális tréninget tartsanak. Ezen felül a különféle múlttal és felkészítéssel rendelkező táncművészek, azaz a „hozott anyag” szintén nem ad lehetőséget a sematizációra. Egy színház legértékesebb tőkéjét pedig a színpadot élettel megtöltő művészek adják. Ahhoz, hogy a klasszikus balett elvárt elemeit az adott művész sérülésmentesen teljesíteni tudja, azok napi gyakorlása mellett a test optimális izomzati és energetikai felkészítése is szükséges, ami aztán együttesen támogatja a hosszú és egészséges pálya bejárását.


Ha viszont – ahogy fogalmazott – megtörtént a baj, hogyan képesek a rehabilitációval gyors választ adni, hogy a művészek mihamarabb, újabb sérülés elkerülésével színpadra állhassanak?
Számomra megtisztelő, hogy sok kollégám bizalommal fordul hozzám. Többször előfordul, hogy előadás előtt vagy akár közben művésztársak izombeállására, zúzódásaira, rándulásaira helyben tudok reagálni. A hosszú távú javuláshoz azonban pontosan kidolgozott, összetett programokra van szükség. Ebbe a folyamatba csatlakoznak be dietetikus, masszőr és pszichológus-életmódtanácsadó munkatársaim. A valódi megoldás mindenesetre az életmódban rejlik. A színpadon innen és túl tapasztalt munkám során levont legfontosabb megállapítás azonban, hogy terhelést csak felkészített test kapjon.


Szerzők: Rubin Eszter, Aigner Iván

 

 

süti beállítások módosítása