Láng Annamária: "Hajt valami belső kényszer"

A progresszív magyar színház fontos színésze ma főleg külföldön játszik. Fájlalja, hogy így van, de nem elégedetlen. Láng Annamáriát a Magyar Narancs kérdezte.

A Magyar Narancs interjújából:

 

A Krétakör átalakulása után volt szabadúszó, majd egy kis ideig a Vígszínház tagja, de végül a szabadságot választotta. A kérdésre, hogy érzi magát most, úgy felelt: “Nemrég két produkcióban (a Lúzerben és A harag napjában - C. D.) dolgoztam megint Schilling Árpáddal, de nem csak ugyanazokkal az emberekkel, akikkel egykor, így nem lehet egy társulathoz kötni a munkát, inkább egyfajta szellemiséghez, munkamódszerhez, koncentrált együttléthez. Mundruczó Kornél Proton Színházában dolgozom az egykori krétakörösökkel, de az megint csak más helyzet. Hogy hogy érzem magam? Jól. Azért is volt jó a vígszínházas tapasztalás, mert így tudom, mi az, ami nem fekszik nekem, és határozottabban tudom azt képviselni, ami viszont igen. Az örökös elveszettségérzés, a szüntelen vertigó nagyon inspiráló, segíti az éberséget, ellenben nem jár puha, kipárnázott öltözővel, és nem kapok rendszeresen visszaigazolást sem, hogy "nagyon fontos, amit csinálsz", "nagyon jó vagy", "maradj velünk", "szeretünk". Miután nincs mögöttem semmilyen infrastruktúra, nem nagyon érzem, hogy épp hogyan ítélik meg a munkámat. De csinálom, hajt valami belső kényszer, ez tesz boldoggá” – árulta el Láng Annamária.

 

langannamari

Láng Annamária, fotó: Dívány

 

Annak kapcsán, hogy korábban hangsúlyozta, nem szeretne olyasmit elvállalni, amit nem tekint "ügy-nek", elmondta: “Csak úgy tudok a munkákhoz hozzáfogni, ha azok foglalkoztatnak: ez lehet a Dollár Papa Gyermekei előadása a párkapcsolatokról, lehet A harag napja, amit a Sándor Mária-ügy generált, vagy az új anyag, amin Mundruczóval dolgozunk, ami egy egyedülálló anyáról szól - ez nagyon kicsi, két alakra fókuszáló jelenetsor az előadáson belül, de társadalmi problémákat is felvet. A szerepnek személyesen is érdekelnie kell, azon túl, hogy mit mond az előadás, mert mégiscsak a karakter hoz izgalomba. Mindenképpen reagálnunk kell arra, amiben vagyunk, a Vígszínházban erre nem nagyon volt mód, ezért is jöttem el” – fejtette ki a színésznő, aki a német nyelvű és a budapesti színházi világ között ingázik.

 

“Tulajdonképpen fájlalom, hogy volt két nagyon izgalmas, tényleg remek munkám - a Münchner Kammerspielében egy Bűn és bűnhődés-átirat és a zürichi Schauspielhausban a Hotel Lucky Hole -, de ezekről itthon nem nagyon lehet tudni, sajnos nem jutottak el vendégjátékra. (…) Ez nyilván hiúsági kérdés is, mert nagyon nagy kihívások voltak. Az bánt, hogy az előadásaim zömét külföldön játszom, még ha magyar rendező is rendezi őket: a Proton Színház többnyire külföldön játszik, Schilling Árpád előadásai is folyton utaznak, az új észt-finn projektből valószínűleg 15 előadás lesz Finnországban, és talán kettő itthon. Ezek az arányok, pedig nagyon szeretnék itthon játszani, vagy legalább többet. De egyelőre marad az utazgatás” – nyilatkozta Láng Annamária.

 

A teljes interjút a Magyar Narancsban olvashatják.

 

süti beállítások módosítása