Urbi et orbi - Urbán András rendezése a Maladype színpadán

A Maladype Színház 2011-ben indította el Crossroads/Keresztutak elnevezésű programját. A projekt célja bemutatni olyan művészeti irányzatokat, színházakat és műhelyeket, melyek a kulturális innovációt, nyelvi sokszínűséget és a közönség közötti kapcsolatépítést erősítik az országok között.

Az európai független színházakat összefogó együttműködési hálózat lényege a kulturális sokszínűségek és a kultúrák közötti párbeszédek találkozópontjának kiépítése.

 

Mi is az a Keresztutak programsorozat?:

 

A program keretében 2011-ben az Ex Ponto Nemzetközi Előadó-művészeti Fesztivál meghívására a Maladype Platonovja vendégszerepelt Ljubljanában a Mini teater-ben. A bukaresti Teatrul Act Amália sóhaja (Amalia respira adânc) című, számos díjat elnyert monodrámáját a Maladype látta vendégül a Merlin Színházban, később Balázs Zoltán Übü király-rendezése a román színházi élet meghatározó alkotóműhelyében került bemutatásra. 2012-ben a ljubljanai Mini teater: Ma és Al (Ma and Al) című előadását a Maladype Bázisán láthatták a nézők. 2013-ban A Teatro Potlach és az Eugenio Barba által vezetett I.S.T.A. (International School of Theatre Anthropology) együttműködésével rendezték meg a Róma melletti festői szépségű városkában, Fara Sabinában, az Intercultural Festival Laboratory of Theatre Practices-t (Színházi Gyakorlatok Interkulturális Laboratóriumának Fesztiválja). Balázs Zoltán és a Maladype három színésze Pino Di Buduo, a Teatro Potlach vezetőjének meghívására érkezett a Fara Sabinai rezidenciára. Még ebben az évben a Teatro Potlach Hurrikánok (Urigani) című előadásával mutatkozott be a Maladype közönsége előtt.

 

A Maladype Színház Crossroads/Keresztutak programsorozatának keretén belül február 19-én 19.30-tó a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház és az
Urbán András Társulat Urbi et Orbi című előadása látható a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Padlásán.

 

URBI ET ORBI


Az alkotók gondolatai az előadásról:


„Cselekedeteink legmélyén mi magunk, a szabad én, a csodálatos szabadság. Az előadás alapvetően az ún. Pilinszky-mitológia szimbólumrendszerét tekinti fundamentális nyelvezetének, mely térbeli megnyilvánulás és történés irányába leképzett színpadi akcióelemek sajátos, úgy Pilinszkyre, mint az alkotókra jellemző, önálló, egyedi színházi nyelvi struktúraként valósul meg. A darab nyilvánvalóan alkotóinak világról és művészetről szóló mondanivalója, abban a pillanatban, amikor is az ember nyíltan, a bejárt út után, a bejárt útról, az emberekhez fordul. Állapot, artikulálatlan formában. A tiszta megszólalást megelőző purgatórium. Az előadás nem a szentségeket fogalmazza, véleményezi, azonban a szentség, mint a szent viszony színházi fogalmát kutatja. Pilinszky a szög bekalapálásának művésze.

 

A látvány megvalósulása, azaz az akció kizárólag látványként való megjelenítése, megteremtése az előadás alapvető nyelvi eszköze. A tér a mise tere, és ugyanakkor a haláltábor vonataié, pokol és menny. Egy családi asztal, egy üres csatatér.”

 

Az előadás 18 éven aluliak számára nem ajánlott.

 

Urbán András tizenhét évesen alapította első önálló színházi és irodalmi alkotóműhelyét szülőhelyén, Zentán, amelyben szerzőként, rendezőként és színészként volt jelen. Később Keszég Lászlóval létrehozták a színházat specifikus, ám mégis összművészeti, ideológiai akciónak definiáló AIOWA csoportot. Az Újvidéki Művészeti Akadémián a kilencvenes évek első felében megszakította  tanulmányaimat és a színházi munkáit, 2000-ben szerzett diplomát Boro Drašković rendező osztályában, 2000-ben diplomát szerzett. Ezután a szabadkai Kosztolányi Dezső Színházban kezdett rendezni és az Urbán András Társulatában is készített előadásokat. 2006 tavaszától a Kosztolányi Dezső Színház igazgatója, munkáit Magyarországon és külföldön is bemutatták.

 

 

süti beállítások módosítása