Kurtág György zeneszerző 90 éves

Február 19-én lesz kilencvenéves Kurtág György Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, a kortárs zene világhírű alakja.

A romániai Lugoson (Lugoj) született 1926-ban. Ötévesen kezdett zongorázni, s már kisgyermekként Haydn- és Beethoven-szimfóniák, Mozart-nyitányok négykezes átiratait játszotta édesanyjával. Életre szóló élménye, hogy tízévesen hallotta a szülővárosában koncertező Bartók Bélát, egyik mestere is Bartók-tanítvány, Kardos Márta volt. 1940-től komponálni is tanult Max Eisikovitstól, s ekkor határozta el, hogy a zenei pályát választja. (Más források szerint akkor döntött így, amikor a rádióban Schubert Befejezetlen szimfóniáját hallotta.) 1946-tól a budapesti Zeneakadémia zongora és kamarazene, majd zeneszerzés szakán Kadosa Pál, Weiner Leó, Veress Sándor és Farkas Ferenc tanítványa volt, Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence órái is meghatározóak voltak számára. Főiskolai évei alatt kötött életre szóló barátságot Ligeti Györggyel, és ekkor nősült meg, Kurtág Márta, akivel számos alkalommal lépnek együtt fel, férje zongoradarabjainak kiváló tolmácsolója.

1951-ben kapta kézhez diplomáját zongora és kamarazene, négy évvel később zeneszerzés szakon. Rövid ideig a debreceni operatársulathoz szerződött, az ötvenes évek második felében Franciaországban vett részt mesterkurzusokon. Párizsi zenei élményei hatására újragondolta zeneszerzői elképzeléseit, s hazatérve megírta Vonósnégyesét, amely mögé az Opus 1. számot írta. (Korábban már több művet komponált, így például 1953-ban a Koreai kantátát, 1954-ben a Brácsaversenyt.) A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola, majd az Országos Filmharmónia szólistáinak volt a korrepetitora. 1967-ben Kadosa Pál tanársegédje lett a Zeneakadémián, később ugyanott a kamarazene-tanszéken lett mester-tanár. Legendás kamarazeneóráit mások mellett Schiff András és Kocsis Zoltán is látogatta. 1971-ben egy évet ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben töltött. 1993 és 1995 között Berlinben, utána egy évig Bécsben dolgozott, másfél évtizede Franciaországban él és alkot.
    

A hatvanas években több kamaradarabot jegyzett: első magyar zeneszerzőként komponált cimbalomra kamarazenét (Nyolc duó), 1968-ban született a Bornemisza Péter mondásai (Concerto szopránra és zongorára) című műve. A klasszikusokat eredetiben olvasó Kurtág szívesen fordul irodalmi alapanyaghoz, így született a Négy dal Pilinszky János verseire, A megboldogult R. V. Truszova üzenetei (Dalos Rimma orosz nyelvű verseire), a József Attila-töredékek, a Nyolc kórus Tandori Dezső verseire, a Kafka-töredékek. Egyik legismertebb alkotása az 1973 és 1976 között megjelent, Játékok zongorára című, négy füzetből álló sorozat. A Bartók Mikrokozmoszához hasonlító darabok a hangszeren tanulót egyre nagyobb technikai nehézségek elé állítják. 2009-ben az amerikai magyar kulturális évad keretében tartották Anna Ahmatova verseire írt dalciklusának ősbemutatóját, s első amerikai fellépésén ekkor adta elő feleségével a washingtoni Kongresszusi Könyvtár felkérésére íródott, Bartók előtt tisztelgő művét. A komponista idősen is tevékeny, tavaly készült el Pierre Boulez előtt tisztelgő, szimfonikus zenekarra komponált alkotása.
   

Kurtág György számtalan kitüntetés birtokosa: háromszor kapta meg az Erkel-díjat és kétszer a Kossuth-díjat (1973, 1996). 1980-ban érdemes művész, 1984-ben kiváló művész címmel és Bartók Béla-Pásztory Ditta-díjjal tüntették ki. 2001-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozata), 2006-ban a Magyar Köztársaság Érdemrend nagykeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2005-ben a Magyar Művészetért díjat vehette át, 2009-ben megkapta a magyar kultúra követe címet. Grabstein für Stephan (István sírkövére) és Op.27 No. 2 (Double Concerto) című művéért 1992-ben a monacói Pierre Herceg Alapítvány zenei díjával, 1993-ban Herder-díjjal és Feltrinelli-díjjal tüntették ki. 1998-ban neki ítélték a zenei Nobel-díjként emlegetett Ernst von Siemens-díjat, 2001-ben a "német nyelvnek tett szolgálataiért" a Hölderlin-díjat. Megkapta többek közt a MIDEM klasszikus zenei díját (2006), a Velencei Biennálén életművéért az Arany Oroszlán-díjat (2009), a Zürichi Ünnepi Játékok díját (2010) és a Sibelius-díjat (2012). 2013-ban a londoni Királyi Filharmóniai Társaság Aranymedálját, 2015-ben pedig az egyik legjelentősebb nemzetközi zeneszerzői kitüntetést, a spanyol BBVA bankcsoport alapítványának A Tudás Határai elnevezésű díját vehette át. Számtalan egyetem díszdoktora, több külföldi akadémia tagja. Művei Európa legnevesebb fesztiváljain (Salzburg, Edinburgh, Avignon, Párizs) hangzanak fel, több alkalommal tartott mesterkurzust itthon és külföldön.
    

A kortárs zene egyik legnagyobb alakját nevezték már "maximalista miniatüristának", és "a legkevesebb hangjeggyel a legkifejezőbb hatást elérő" zeneszerzőnek is. Művei között találhatunk szóló- és kamaradarabokat, kórusműveket és nagyzenekari kompozíciókat. Elsősorban a kamarazene területén alkotott teljesen újat, szinte minden más kortárs komponistánál jobban hangsúlyozza a zenetörténeti hagyományok folyamatosságát. Zenéje Bartók művészetében gyökerezik, művei a legjobb magyar hagyományt követik, s a weberni elemek impresszionista hangszínnel keveredve jellegzetes egyéni stílust alkotnak. Műveit a rendkívüli koncentráció, az eszközök és a forma tömörsége, gazdaságossága jellemzi. 2010 óta dolgozik első operáján, amely Samuel Beckett Végjáték című művéből készül.
    

Születésnapja alkalmából februárban nagyszabású rendezvénysorozattal, a Kurtág 90 fesztivállal tisztelegnek a zeneszerző előtt a Budapest Music Center (BMC) szervezésében.