Hat nő egy fodrászüzletben. Recepteket cserélnek, pletykálnak, vitatkoznak, nevetgélnek, házasodnak, elválnak – élik az életüket. Kívülről szépek és törékenyek, belül erősek, akár az acél. Robert Harling világhírű művének március 4-ei kecskeméti bemutatójáról a rendező, Cseke Péter mesélt.
- Mindig érdekeltek azok a színművek, amelyekben élettel teli, érdekes, izgalmas karakterekkel találkozhatunk. Az Acélmagnóliák ilyen darab. Mind a hat szerep főszerep, s mint ilyen, nagyszerű lehetőséget kínál hat kiváló színésznőnek. Igazgatóként ezt fontos szempontnak tartottam a darabválasztásnál. Ráadásul világhírű műről van szó, amely humorral és sok-sok érzelemmel beszél a női lélekről. Tökéletes választás, ha a nézők szórakozni szeretnének, de akkor is teli találat, ha ennél egy kicsit többre vágynak. Robert Harling szépen és emberien beszél például arról a felelősségről, amelyet a férfi-nő, szülő-gyerek kapcsolatban megélünk. Miért csak akkor kezdünk gondolkodni, amikor már megtörtént a baj? Miért kell elmenni a falig? Miért nem tudunk megállni anélkül, hogy betörnénk a fejünket? Mélyen emberi kérdések sorát találjuk ennek a szellemes, érdekes, vonzó történetnek a mélyén.
- Más hangulata van a próbafolyamatnak, ha ilyen sok hölggyel kell együtt dolgozni?
- Élvezem a velük való alkotó munkát! Tehetséges, kiváló színészek mindannyian. Sok dologban kikértem a véleményüket. Például abban, mi minden történik egy fodrászüzletben, ami a férfiak számára különös és titokzatos hely.
- Hatással van a rendezésre, hogy ikonikus darabról van szó, amelynek filmfeldolgozása nagyon sikeres lett?
- Nem láttam a filmet. Szándékosan nem néztem meg, nem akartam, hogy befolyásoljon. Talán a bemutató után megnézem... Az eredeti darabbal dolgozunk, amelynek életrajzi alapja van: Harling a családjában megtörtént esetet dolgozott fel, először novella formájában, majd egyik barátja tanácsára színdarabot írt belőle.
- Mit szimbolizálnak az Acélmagnóliák?
- A hölgyekre általában azt mondjuk: gyengébb nem. Virágszálak… Ám ezek a virágszálak hihetetlenül nagy terheket képesek cipelni a vállukon. Olyan terheket, amelyekbe sok férfi valószínűleg beleroppanna. Mindig tisztelettel figyeltem, hogy a környezetemben élő hölgyek, édesanyám, nagymamám, feleségem, lányaim milyen heroikus erőfeszítésekre képesek. A gyengébb nem valójában hihetetlenül erős. Akár az acél.
Rákász Judit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.