Elhunyt művészek előtt tisztelegtek a Tompa Miklós Társulat színészei

A marosvásárhelyi színház 7 évtizedét ünneplő, Az első hetven év című rendezvénysorozat különleges mozzanata volt a kopjafa-avatás és kegyeleti séta.

Az esemény alkalmával az intézmény kötelékében elhunyt, Marosvásárhelyen nyugvó művészek emléke előtt tisztelegtek a Tompa Miklós Társulat színészei, az elhunytak hozzátartozói, egykori rajongói. Régi adósság törlesztése ez, hiszen a városban egyetlen közterület sem viseli színész, rendező, drámaíró nevét.

 

KOPJAFA AVATAS reformatus

 

A megemlékezés a református temetőben kezdődött, ahol Gáspárik Attila emlékező szavai után Bokor Barna színművész mondta el Reményik Sándor Mi mindig búcsúzunk című versét, majd Lőrincz János református esperes megáldotta a sírkertben nyugvó művészek emlékére felállított kopjafát. A kegyeleti séta a Somostető oldalában található zsidó temetőben folytatódott. Ide Harag György rendező sírjához zarándokoltak az emlékezők. Közöttük többen még személyesen is ismerhették, a fiatalabbak viszont már csak hírből, rendezéseinek felvételeiből szerezhetnek tudomást a rendezőóriásról. A második kopjafát a katolikus temetőben állították fel. Ennek avatásánál elhangzott Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verse, majd Oláh Dénes főesperes imáját és áldását követve megkoszorúzták a katolikus temetőben nyugvó művészek emlékére állított kopjafát.

 

Az ezen alkalommal avatott emlékhelyek a jövőben is a színházi emlékezés színhelyei lesznek.

 

A kopjafák a háromszéki Haszmann Pál és a sepsiszentgyörgyi Kis István műhelyében készültek, kivitelezésüket a Communitas Alapítvány támogatta.

 

A kopjafaállítók remélik, hogy a két újonnan avatott szimbólum a jövőben zarándokhely lesz a volt művészek emlékére.

 

 

süti beállítások módosítása