Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk - Villáminterjú Kelemen Kristóffal

Kelemen Kristóf TITÁNium Színházi Szemle Trafó–díjas dokumentumszínházi előadása, a Miközben ezt a címet olvassák, mi magukról beszélünk március 19-21. között látható a Trafóban.

mikozben plakat

 

A darabról:

 

Békés András rendezte ’69-ben azt a színészvizsgát, ami Peter Handke Közönséggyalázás című színpadi szövegéből készült. A mű mindössze annyiból áll, hogy a színészek civil minőségben felmennek a színpadra és szidalmazzák a nézőket, megszólalásaikkal pedig megkérdőjelezik a polgári színjátszás alapvetéseit.

 

Az eset botrányba fulladt, a nézőtérről távozó tanszékvezető súlyos pályakezdési nehézségek elé állította a szereplőket. Nem kis tétje volt az előadásnak, hiszen vizsgaelőadásról volt szó, a nézőtéren pedig hatalmi pozícióban levő emberek ültek.

 

2

Fotók: Szántói Lilla

 

„És igen, ott ült maga a párttitkárnő is (mint minden vizsgán). Ennek a társaságnak beszólni a színpadról nyilván nem volt könnyű. A levegőben kínosság, kényszeredettség áradt szét. A szövegek részvétlenségbe hulltak, visszhangtalanul… Így morzsolódtak a percek.” (Ascher Tamás)

 

A darab készítőit elsősorban az eset mögött meghúzódó emberi történetek érdekelték. Ezért készítettek a ’69-es előadás résztvevőivel interjúkat, ezekből a beszélgetésekből kiindulva hozták létre a produkciót. Az akkori színészosztályban olyanok vágtak neki a pályának, mint Vogt Károly, Maros Gábor vagy Cserhalmi György, a nézőtéren pedig ott ült többek közt Marton László, Kerényi Imre és Szirtes Tamás.

 

De az előadás nem szellemidézés: saját, személyes történetüket és meglátásaikat is beleszőtték az alkotók a produkcióba, így valóban magukról beszélnek. És mindenki másról is, aki hasonló érvényesülési nehézségekkel néz szembe. 

 

Az előadás résztvevői mind a Színház- és Filmművészeti Egyetem jelenlegi vagy nemrég végzett hallgatói. Pályakezdők.

Szereplők: Eke Angéla, Horváth Alexandra, Horváth Márk, Rétfalvi Tamás, Tarr Judit

Látvány: Pázmány Virág

Dramaturg: Nagy Orsolya

Rendezőasszisztens: Totobé Anita

Rendező: Kelemen Kristóf

 

1

 

Interjú a Trafó blogról:

 

Trafó blog: Írjátok, hogy a visszaemlékezések nem mind egyeznek meg a 69-es esetről. Ellentmondásosak?

 

Kelemen Kristóf: Egy bizonyos forgatókönyv valószínűsíthető, de voltak, akik tökéletesen ellentmondtak egymásnak. Volt, aki nem is emlékezett Ádám Ottó kivonulására, valaki sikerként élte meg azt, amit más bukásnak, megint más csak unta az egész próbaidőszakot.

 

TB: Mondtad, hogy sokféle történettel, sorssal is találkoztál az esemény kutatása közben. Mi fogott meg ezek közül leginkább?

 

KK: Miután megtörtént az eset, a színészek nem beszéltek erről sem egymással, sem a tanáraikkal. Ez volt az első bemutatkozásuk, amikor már lassan közeledett a szerződtetés időszaka. Azért aggódtak, hogy legyen munkájuk. Feketepontnak számított ez a vizsga. Ami történt, 

furcsa, előre át nem gondolt forradalom lett. 

Valami, amire nem számítottak.

 

kelemen

 

TB: A témád erősen önreflektív. Miért választottad?

 

KK: Jákfalvi Magdolnával az egyetemen volt kurzusunk a 20. századi magyar színháztörténetről. Mindenki kapott egy rendezőt, én Ádám Ottót. Akkor találkoztam először az esettel Jeles András visszaemlékezésében, aki egyfajta példázatként látta a vizsgaelőadást. Később Ascher Tamás is leírta a maga verzióját. Azt figyeltem meg, hogy ez a múltbéli előadás remek vetítési felületként működik. Mindenki mást lát benne visszatükröződni, más jelenséget társít hozzá – legyen szó akár a hatalomgyakorlásról, akár a szocializmusról, akár az elhallgatások és félelmek bonyolult rendszeréről. A Közönséggyalázás, mint darab, valamilyen módon aktivizálni szerette volna a közönséget, párbeszédre törekedett – ami például akkor Németországban meg is valósult –, de nálunk 1969-ben a párbeszéd semmilyen formában nem történt meg. A próbák során mindezt a színészeimmel továbbgondoltuk, és egyre inkább a jelen felé tolódott el a hangsúly, tehát az előadásban is többnyire az ő történeteik hangoznak majd el.

 

3

 

TB: A szakmán kívülről érkezőknek mit adhat a darab?

 

KK: Sokan gondolják, hogy ha egy szűk csoport történetét meséljük el, akkor az nem lesz érdekes senki másnak, csak e csoport tagjainak. Szerintem ez félreértés. A dokumentumszínház műfajában éppen az az érdekes, hogy ha például a pékekről rendezek darabot, akkor az szólhat az egész társadalomról. Minél konkrétabb és emberibb momentumokat tartalmaz egy csoport története, annál inkább tud mindenkihez szólni. A mi esetünkben szűken értelmezve a pályakezdő színészek helyzetéről beszélünk, de valójában az egész fiatal generációról adunk látleletet, és azon keresztül a társadalomról is, amelyben ezek az emberek élnek.

 

TB: Kísérletre készültök, hogy kialakul-e párbeszéd a színházi szakma fiatal pályakezdőiről?

 

KK: A diskurzus a darab körül legalább annyira fontos, mint maga az előadás. Fikciós keretekben szokás beszélni azokról a problémákról, amikről mi most konkrétan szeretnénk. Például arról, hogy mennyire kell ma egy színésznek a saját menedzserének is lennie. Ebben persze benne van a rendszerváltás is, az, hogy mennyire változott meg a színészek helyzete, társadalmi státusza, és ami talán még fontosabb, a színház szerepe az emberek életében. Arról beszélünk, hogy hogyan próbálunk meg életben maradni a piacon és a pályán, és eközben mikor nem tudtuk képviselni önmagunkat, vagy dialógust kialakítani a tanárainkkal, hatalmi pozícióban lévő színházi emberekkel – mindezt úgy, hogy igyekszünk nem sértettségből beszélni, hanem folyamatosan rákérdezünk a saját felelősségünkre is.

 

7

Fotók: Szántói Lilla

 

Az viszont fontos, hogy a nyilvánosság elé tárjuk ezeket a történeteket, amelyekben sokszor elismert szakmabeliek neve is szerepel. Annak idején, 1969-ben elmaradt a dialógus, mint ahogy a mi életünkben is sokszor. Most másfél órában szimbolikus fórumot alapítunk, és elmondjuk egymásnak és a közönségnek a mi oldalunkat. Reménykedünk benne, hogy ez további vitákat és párbeszédeket generál majd.

 

Kérdezett: bn

 

Írások a ’69-es esettel kapcsolatban

Fenyő Ervin Ádám Ottóról - http://szinhaz.net/pdf/2006_01.pdf

Jeles András írása Fenyő Ervinnek - http://szinhaz.net/pdf/2006_03.pdf

Interjú Jeles Andrással - http://www.c3.hu/scripta/beszelo/97/07/17.htm

Ascher Tamás írásai -http://www.szfe.hu/uploads/dokumentumtar/szikepart7.pdf, 

http://www.szinhaz.hu/multidezo/54980-dramai-esemenyek-a-foiskolan-ascher-tamas-irt

 

süti beállítások módosítása