Járai Máté: "Szép lassan sikerült előbányásznom magam"

Évek óta a Győri Nemzeti Színház tagja, a Primadonnák című darab egyik főszereplőjeként pedig nemrégiben elnyerte a IV. Thália Humorfesztivál legjobb férfi színész díját. Járai Mátét a Demokrata kérdezte.

A Demokrata cikkéből:

"Abban lehet bízni bármely műfajban, hogy az ízlés, amivel dolgozol, amivel az adott darabhoz nyúlsz - ebben számít a szereplők személye, a rendezőé, a többi munkatársé -, sok mindent meghatároz. A pengeélen táncolás tipikus esete a Primadonnáké, de ha színészként eleve van egy jó ízlésed, erről a pengeélről nem fogsz átbillenni semelyik irányba sem. Arra gondolok, hogy például realisztikusan sem lehetne ezt a darabot eljátszani, egy neccharisnyás férfi eleve irreális látvány, s természetesen a történet sem fordulhatna elő soha a valóságban. Ez egy játék, a nézőkkel, a nézők fantáziájával, akik mégis elhiszik, hogy a nőnek beöltözött férfiakat nem ismeri fel senki, elhiszik, hogy az idős asszonyt ők ketten valóban átverik. A Primadonnák pedig azt mutatja meg, hogy ha ezt a játékot ízléssel, tehetséggel, szorgalommal, a maga helyén és értékén játsszuk, igenis garantált a siker" - hangsúlyozta Járai Máté.

Fotó: 7ora7.hu

A színész szerint mindent el lehet jól játszani, ha az igaz. "Sokakat próbálok meggyőzni erről: gyere, nézd meg a Primadonnákat, hátha megérzed, hogy nem csak orosz klasszikusokra érdemes jegyet venni. Ahogy egy nagyon helyes orosz balett-táncos lány, a Győri Balett tagja mondta, olyan ez az előadás, mint mikor fáj a fejem, és beveszek egy aszpirint. Ennél is kedvesebb kritika volt, amit az egyik gyerekkori barátomtól kaptam, akinek hosszú ideje súlyos beteg az édesapja, és azt mondta, azért nagyon hálás nekem, mert másfél év óta először két és fél óráig nem erre gondolt. Ennél többet pedig színészként nem adhatok senkinek" - tette hozzá.

Járai Máté kiemelte, a Primadonnákkal kapcsolatban mindenképpen meg kell említeni Nagy Balázs nevét. "Picit igazságtalannak is érzem vele szemben, hogy csak én kaptam díjat, miközben nélküle soha nem lehetett volna ilyen erős az egész. A mi kapcsolatunk külön érdekes, mert amikor öt-hat éve Szegedről Győrbe érkeztem mint a Kabaré konferansziéja, a darabban Balázs játszotta Cliff Bradshaw-t, talán nem kezdődött túl felhőtlenül a viszonyunk. Ami abból adódik, hogy valaki, aki már egy színházban jó pozícióban van, mindig picit nehezebben viseli, ha új szél érkezik. Érdekes, hogyan jutottunk el viszonylag hamar mégis az összhangig úgy, hogy ma az egyik legmegbecsültebb kollégámnak gondolom őt a társulatban, akivel félszavakból is megértjük egymást, amellett hogy az ízlésünk szintén nagyon hasonló" - árulta el a győri társulat tagja.

"A mai napig tartó és valószínűleg soha el nem múló fájdalmam, miért nem látták bennem sokan jóval korábban a tehetséget. Talán az volt a baj, hogy már gyerekkoromban állandóan színházba jártam, szó szerint a Vígszínház lépcsőjén nőttem fel, az általam csodált színészek pedig egyfajta meghatározó ízlést diktáltak belém. Anno minden szakmabeli azt mondta, köztük a nagyanyám, Törőcsik Mari is, hogy Máté, ne menj annyit színházba, nem fogsz tudni szabadulni a látottaktól, nem leszel egyéni. És igazuk lett. Valószínűleg ez is az egyik oka volt a kudarcos felvételiknek, meg hogy utána olyan sokáig nem találtam önmagam. Férfiasabb, magasabb, szebb vagy éppen rondább akartam lenni, minden, csak nem Járai Máté. Aztán azoknak az embereknek a révén, akik átláttak a szemembe lógó 'dús spánielhajamon', és egyre nagyobb bizalmat szavaztak nekem, szép lassan sikerült előbányásznom magam" - fogalmazott a színész.

A teljes interjú a Demokratában olvasható.