Ökrös Csaba, akit elsősorban kiváló népzenészként ismerünk, zeneszerzőként is igen aktív, Horváth Csabával nem először dolgozik együtt. A Száll a kakukk fészkére című előadásban acapella, azaz hangszeres kíséret nélküli, tisztán vokális előadásmódban fognak az elhangzó dallamok megszólalni a Vörösmarty Színházban. Ökrös Csabát a premier előtt álló produkció zenei világáról kérdezték.
Ajánló a darab elé:
„A dolog úgy áll, cimborák, hogy belekeveredtem egy pár bunyóba a sitten, és a bíróság úgy döntött, hogy pszichopata vagyok. Na, én se ellenkeztem” – mondja McMurphy, aki csak rövid időt kíván eltölteni az elmegyógyintézet „szállodai” körülményei között. Addig is úgy dönt, feldobja kicsit a hangulatot odabent. Vajon milyen szemmel nézi ezt a Főnéni?
A Száll a kakukk fészkére (One Flew Over the Cuckoo's Nest) Ken Kesey amerikai író 1962-ben megjelent regénye. A műben Kesey veteránkórházi munkatapasztalatait írta meg. 1975-ben Oscar-díjas film készült belőle Miloš Forman rendezésében, Jack Nicholson főszereplésével. A produkció Oscar-történelmet írt, hiszen elhozta az öt legfontosabb díj mindegyikét, azonban Kesey nem nézte meg a filmet, mivel nem Bromden törzsfőnök szemszögéből mesélte el a történetet.
A székesfehérvári előadásban McMurphyt Sághy Tamás, Ratched nővért Varga Gabriella, Bromden törzsfőnököt László Zsolt alakítja.
Villáminterjú Ökrös Csabával:
Mikor találkozott először a Száll a kakukk fészkére történetével?
Ö. Cs.: Gimnazistaként olvastam a regényt, később a Miloš Forman-filmet is láttam. Jó visszaemlékezni azokra az érzetekre, amiket akkor kiváltott belőlem, nagyon tetszett, lélegzetelállító történet a mai napig.
Most újra találkozott a művel, de más formában.
Ö. Cs.: Nagyon örültem, amikor Csaba felkért, írjak zenét az előadásához. Négy éve dolgozunk együtt, kíváncsian vártam, milyen elképzelései vannak erről a történetről, és most, hogy már a próbafolyamat végéhez értünk, bátran elmondhatom, nem csalódtam benne, hozta a formáját. Azt kérte tőlem, hogy mindenképpen a regényt vegyem alapul, semmiképp sem a filmet. Az indián vízióit beemeli a rendezés, a zenének is ezeket a víziókat kell erősítenie.
Milyen benyomások, érzetek alapján született meg az előadás dallamvilága?
Ö. Cs.: Elég sokat turnéztam és tanítottam Amerikában, rengeteg indiánzeném van, de ezeket nem lehet direkt módon felhasználni az előadásban, mert nem ezt kívánja a rendezés. Viszont a ritmusát, az előadásmódot, a hangnemet, a dallamvilágot bele lehet építeni. Minden dalt én találtam ki, igyekeztem az említett indián vonalat erősíteni, van egy bulijelenet, ahol ez hangsúlyosan érződik László Zsolt „éneke” által. Az amerikai blues és rock jegyei is felfedezhetők egyébként. Kimondottan örülök, hogy az előadás végére sikerült egy abszolút eredeti dallamot komponálni. Az indiánzenének kétfajta nagy stílusa van: vagy fejhangon „énekelnek” vagy nagyon mélyen dörmögnek. Mindkettő árnyaltan megjelenik az előadásban.
A dallamvilág a próbák alatt véglegesült?
Ö. Cs.: Körülbelül negyven százaléka otthon született a szövegkönyv alapján, a többi itt, a próbafolyamat alatt.
Ha zenei műfajjal kellene definiálni ezt a történetet, miként határozná meg?
Ö. Cs.: Rapszódia. Megjelenik az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása, a közvetlen és szubjektív kifejezésmód; a legmélyebb, lassú, melankolikus dallamvilágtól egészen a lázadás zenéjéig sok minden belefér – többek között a disszonáns akkordok is. Ebben az előadásban az emberi hang sokszínűsége, sokfélesége fog megjelenni.
Kérdezett: Kovács Emőke
Vörösmarty Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.