"Ilyen történetbe nem mindennap fut bele az ember" - Villáminterjú Radnai Márkkal

A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, április 23-án mutatja be a Thália Színház az évad utolsó nagyszínpadi produkcióját. Martin McDonagh A nagy kézrablás című darabjában Szervét Tibor, Bán Bálint, Lovas Rozi, Tamási Zoltán és a fekete humor játsszák a főszerepeket. A darab rendezőjével, Radnai Márkkal készült interjú.

Ajánló a darab elé:

Tarlington. Mervyn, a kisvárosi szálloda recepciósa mindig arra várt, hogy életének dögunalmát fölkavarja egy igazi dráma. Amikor lövés dörren az emeleti szobában, és Mervyn egyedül találja a gyanús, félkezű vendéget, a drogdílernek és csajának pedig nyoma veszett, már tudja: eljött a nap.
Martin McDonaugh misztikus, fekete komédiáinak sorát erősíti A nagy kézrablás is, mely az Erőszakik és A kripli alkotójának Magyarországon még nem játszott darabja, egy gyilkos humorú élet-halál harc. A párbeszédek Tarantino és Guy Ritchie figuráit idézik, a bűnügyi történetben mintha a Sin City és a Csupasz pisztoly filmek világa találkozna egymással…

Fotó: thalia.hu

Interjú Radnai Márkkal:

Korábban is dolgoztál már a szerző egyik munkájával. Melyek egy McDonagh darab legfontosabb ismertetőjegyei?
McDonagh mindig furcsa, sötét, misztikus, film noiros, már-már rémmesébe illő történeteket ír. Többnyire valamilyen hír vagy újságcikk inspirálja, ami A nagy kézrablás esetében egy Spokane-i sorozatgyilkosság volt. Ezekből a hírekből aztán meglehetősen erős sztorikat épít fel. A mi történetünk egy város szélén álló, elhagyatott hotel szobájában játszódik. Egy portás őrzi a kulcsokat, aki alig várja, hogy végre történjen valami, az új vendégek érkezésével pedig meg is kapja a drámát, amire vágyik. Egy félkezű fickó keresi a kezét, akit két drogdíler próbál meg lehúzni, és egy főiskoláról lopott, formalinos kézzel átverni.

Milyen világot álmodtál színpadra?

Olyan hatást igyekszünk elérni, mintha képregény lenne. A légkör nem feltétlenül nyomasztó: ott van benne az elhagyatottság, de inkább krimis, thrilleres hangulatot idéz. Sötétebb, villogófényes díszletet és képi világot tervezünk, a hanghatásban filmes eszközöket használva. Az a cél, hogy a néző úgy érezze, mintha filmet nézne. Ahhoz pedig, hogy a fekete humor jól kijöjjön, fontos, hogy a szituációk nagyon erősen legyenek eljátszva.

Hogyan jellemeznéd a főszereplő félkezű férfit?

A főszereplő, Carmichel (Szervét Tibor) egy ötvenes fickó, aki 27 éve keresi a levágott kezét. Elmondása szerint egy vonat vágta le, amit idegen fiatalok szorítottak a sínekhez, akik aztán a saját kezével integettek neki, majd eltűntek. Még mindig az édesanyjával él együtt, akivel többször is telefonál a hotelszobából, és akivel meglehetősen furcsa a kapcsolatuk. Carmichel esetében egy kényszerbeteg, mániákus pszichopatáról beszélünk, aki olyan dologra tette fel az életét, amiről ő maga is tudja, hogy semmi értelme.

Fotó: thalia.hu

És a többi szereplő? Ők sem átlagos karakterek.

Mervyn a portás (Tamási Zoltán) alkoholista, évekig speeden élt, és a börtönt is éppen csak megúszta. Magányos figura, senkije nincsen, csak egy gibbonnal volt kapcsolata az állatkertben, aki húzogatta az ujját. Többször fel is emlegeti, hogy szeretne egy majmot, hiszen azután, hogy a gibbon elpusztult, már az állatkertbe sem járt többet. Régi sérelme, hogy évekkel ezelőtt egy színes bőrű fiú lenyúlta hatvan dollárral. Most ez a fiú, Toby (Bán Bálint) kerül a történet középpontjába. Ő egy drogdíler, pitiáner kis bűnöző, aki a barátnőjével közösen viszi az üzletet. A barátnő, Marilyn (Lovas Rozi) lázadó, harcos típus. A nők egyenjogúságáért, az elfogadásért, az előítélet mentességért küzd, és ugyanezt várja el mindenkitől. Ez már csak azért is érdekes, mert Carmichel folyamatosan rasszista megjegyzéseket tesz. Ez a négyes kerül be egy éjszakára a hotelszobába, és ameddig a történet elfajulhat, el is fajul. Mindezt azonban rendkívül szórakoztatóan teszi, legyenek a jelenetek bármennyire is brutálisak.

Korábban is dolgoztál már együtt a színészekkel?

Bán Bálinttal igen, az egyetemen többször, illetve utána is. A többiekkel ismertük ugyan egymást, de ez az első közös munkánk.

Mennyire illeszkedik bele A nagy kézrablás a korábbi munkáid sorába?

Beleilleszkedik, hiszen máskor is dolgoztam már McDonagh darabbal. Előzőleg A párnaember című előadást csináltam, ahol egy hármas gyermekgyilkosság a téma. Ez nem egy humoros darab: valóban nyomasztó, ugyanakkor rendkívül fordulatos és szuggesztív történet. Csináltuk a Kutyaszorítóban-t, egy gengszterfilm adaptációját, ahol halomba lőtték egymást az emberek. Vagy ott volt a Meanwhile in Kansas című munkám, ami a józsefvárosi drogfüggő fiatalokról szól. Tehát A nagy kézrablás abszolút beleillik a képbe, hiszen a szereplői szintén a társadalom peremére szorult emberek, ráadásul ilyen történetbe nem mindennap fut bele az ember.

Fotó: thalia.hu

Te találtál rá a darabra, vagy téged találtak meg vele?

Lefordították, és úgy kerestek meg vele, hiszen rendeztem már mást is a szerzőtől, és úgy gondolták, jól is állna nekem. Boldogan vállaltam, mert régóta keresek valami hasonlót, és nagy öröm volt, hogy ilyen jó alapanyagból tudok dolgozni. McDonagh forgatókönyvíró és rendező is egyben, ezért nem úgy kell elképzelni, mint a kortárs írók esetében sokszor: írnak valamit, a színpadon pedig kiderül, hogy nem egészen stimmel, és húzni meg foldozgatni kell. Teljesen forgatókönyvszerűen van megírva, minden centire ki van benne dolgozva, mindennek hangsúlya van.

Hogy álltok a próbákkal?

Haladunk. Főleg Carmichel lelkivilágával foglalkozunk. Arról beszélgetünk, mi történhetett vele az elmúlt 27 évben. Az egy dolog, hogy a szereplő mit állít magáról, de hogy valójában mi is az igazság, az már egy másik történet, mindig érdekes kérdés. Sokat nevetünk, még akkor is, ha valamin nem kéne. Jó a hangulat, élvezzük a próbákat.

Az interjú forrása: thalia.hu