"Németh Antal ma is megkerülhetetlen" - A Nemzeti egykori igazgatójáról mutat be kötetet a MITEM

2016. április 22-én tartják a Nemzeti Színház Kaszás Attila termében Balogh Géza Németh Antal-monográfiájának könyvbemutatóját.

A Nemzeti Színház ajánlója:

Azok a kérdések, amelyeket fölvetett, és amelyekre a Nemzeti Színház élén következetesen kereste a választ, az európai és a hazai kortárs színház számára ma is megkerülhetetlenek. Ugyanakkor azt kell tapasztalnunk, hogy a Németh Antal személye és munkássága által kiváltott indulatok továbbra sem csillapodnak.

„A 20. század első felének jelentős magyar színházi rendezői között alig akad olyan, akinek teljes pályaívet sikerült bejárnia. Németh Antal sorsa annyiban tragikusabb a többiekénél, hogy két totalitárius politikai rendszerben próbált független művész maradni. Mindkét rendszer kegyetlenül megbüntette. Ő volt az első huszadik századi értelemben vett rendező Magyarországon, aki nemcsak koordinálja az előadások létrejöttét, de folyamatosan értelmezi a drámát, és elemzi a színészek munkáját. Ahogyan korának legnagyobb rendezői, Brecht és Mejerhold, ő is az illúzióellenességet hirdeti, és lengyel elődjéhez, Wyspiańskihoz hasonlóan egyfajta totális színházeszményt képvisel.

Németh Antal már nem csupán értelmez és elemez, hanem önálló, öntörvényű alkotásnak tekinti a színházi előadást. Szerinte a rendezőnek »nemcsak összekötő kapoccsá kell lennie az irodalmi mű, valamint a kortól determinált közönség, színész és színpad között, hanem a szó szoros értelmében alkotó művésszé, kinek kezében csupán anyag az irodalmi mű lelke és szóruhája, a színész teste és hangbeli adottságai, a színpad építészeti, festészeti és plasztikai lehetőségei, de anyag tulajdonképpen a közönség is, amelynek lelkéből formálja meg, hívja életre a rendelkezésre álló alakító eszközökkel művészi álmait.«

Így foglalta össze művészi hitvallását a negyvenes évek elején. Nem rajta múlt, hogy megvalósítása minduntalan akadályokba ütközött. Amit elkezdett, az 1945 után nem folytatódhatott. A rendezői színház eszméjét sokáig csak fejcsóválva, gúnyolódva volt szabad emlegetni, mint hajdan a fauve-okat az akadémikus festészet hívei körében. A realizmus nevében még évtizedekig a pszichologizálás volt az egyedül üdvözítőnek tartott módszer, amellyel a »színészközpontú« magyar színpadon hiteles pillanatokat lehet teremteni. Németh Antal rendezői színháza sokáig nem talált folytatókra.”

Balogh Géza most megjelenő monográfiájának zárófejezete, amelyből a fenti idézet való, azt sugallja, mintha ma már mindenki számára nyilvánvaló volna: Németh Antal egykori elképzeléseit a rendezői színházzal kapcsolatban sorra igazolta az idő. Azok a kérdések, amelyeket fölvetett, és amelyekre a Nemzeti Színház élén következetesen kereste a választ, az európai és a hazai kortárs színház számára ma is megkerülhetetlenek. Ugyanakkor azt kell tapasztalnunk, hogy a Németh Antal személye és munkássága által kiváltott indulatok továbbra sem csillapodnak. Ezt bizonyítja Imre Zoltán 2013-ban megjelent könyve, A nemzet színpadra állításai is, melynek Nóra leányai című fejezetében ezt olvashatjuk: Németh Antal „felfogásában … a művészet az egyre militánsabb nemzeti célok szolgálatába állt”. Ez a fajta ideológiai típusú vádbeszéd, mely elve kétségbe vonja a művészet autonómiáját, sajnos, mai színházi közéletünket is jellemzi.

E könyv megjelentetésére mindenek előtt azért vállalkoztunk, mert Balogh Géza – aki mellesleg Németh Antal tanítványának mondhatja magát – közvetlen közelről láttatja azokat a küzdelmeket is, melyek a rendező által vezetett Nemzeti Színház jelentős művészi teljesítményei mögött meghúzódtak, annak érdekében, hogy ne kelljen közösséget vállalnia a kor szélsőséges eszméivel.

Különösen ajánljuk e kötetet a színházi pályára készülő fiatal művészjelölteknek, de természetesen annak a szélesebb olvasóközönségnek is, akiket érdekel a Németh Antal rendezői teljesítményét övező korabeli kritikák révén kirajzolódó történelmi háttér is: az a fajta nyitottság, megújulásra való készség, mely a két háború közötti magyar szellemi életet jellemezte, és az a második világháborút követő időszak, mely a színházművészetben a pszichológiai realizmus sematikus változatát honosította meg.

A könyv képanyaga Németh Antal legjelentősebb rendezéseit idézi fel. DVD-melléklete pedig a saját forgatókönyve alapján, Apáthy Imre rendezésében készült Csongor és Tünde 1941-es előadásának próbafolyamatába enged bepillantani Premier a Nemzetiben címmel.

A Nemzeti Színház Kiskönyvtára sorozat második kiadványaként megjelenő kötet bemutatójára a MITEM ideje alatt, 2016. április 22-én 16-tól 18 óráig kerül sor a színház Kaszás Attila termében. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Balogh Géza bábrendező, a kötet szerzője; Lengyel György rendező, egyetemi tanár, Németh Antal egykori tanítványa; Kurutz Márton, a MANDA munkatársa, a 2. világháború előttről fennmaradt filmdokumentumok gondozója; Erős Péter rendező, operatőr, Németh Antal keresztfia; moderátor: Szász Zsolt, a Szcenárium folyóirat és a könyvsorozat szerkesztője. A könyvbemutatón korabeli fotók és filmrészletek is láthatóak lesznek.

Balogh Géza: Németh Antal színháza. Életút és pályakép történelmi keretben. Nemzeti Színház Kiskönyvtára, Budapest, 2015. Felelős kiadó: Vidnyánszky Attila; sorozatszerkesztők: Szász Zsolt, Pálfi Ágnes.