"3 és 100 év közötti gyermekeknek dolgozom" - 120 éves lenne Charlie Rivel, a legnagyobb clown

Százhúsz éve, 1896. április 23-án született Charlie Rivel, minden idők egyik legnagyobb bohóca.

Egy cirkuszkocsiban született

Josep Andreu i Lasserre egy cirkuszkocsiban látta meg a napvilágot Katalónia egyik tengerparti falujában, Cubellesben. Apja egy vándortársulatban trapézszámokat adott elő, anyja francia akrobata volt. A kis José már kétévesen a porondra lépett apja egyik számában, egy év múlva önállóan parodizált egy díjbirkózót, később kishúgával kötélen egyensúlyoztak. Idővel lovas számokban, akrobatikus egyensúlyozó produkciókban is feltűnt, játszott gitáron, mandolinon, hegedűn, két társával a trapézon repkedett. Bohócként húszévesen lépett a porondra, akkor is csak azért, mert a "rendes" bohóc megbetegedett. Tehetségére hamar felfigyeltek, nagyobb cirkuszokhoz szerződött, párizsi varietékben, olasz színházakban adta elő műsorát.

A trapézon cilinderben, bő nadrágban és sétapálcával 
    

A komédia elemeit addig is szívesen alkalmazó José 1916-ban mutatta be Charlie és a Rivels című számát, amelyben a hallatlanul népszerű filmszínész Charlie Chaplint utánozta (a Rivel semmit sem jelent, a betűket véletlenszerűen rakták egymás mellé). A trapézon cilinderben, bő nadrágban és sétapálcával csetlő-botló bohócot ettől kezdve az egész világ Charlie Rivel néven emlegette. 1923-ban Londonban megnyerte a Chaplin-imitáló versenyt, amelyen harmincan indultak, állítólag köztük maga Chaplin is, aki a legenda szerint azt kérdezte legyőzőjétől: "Most te utánozol engem, vagy én utánozlak téged?" (Ez persze csak legenda, mert Chaplin ezekben az években nem is járt Európában.)

Rivel 1920-ban feleségül vett egy műlovarnőt, akitől négy gyermeke született, akiknek születési helye a cirkuszi pálya állomásait is jelzi: Paulina 1921-ben Barcelonában, Juanito 1923-ban egy vitorlás hajón, Valencia és a Baleárok között, az ifjabb Charlie 1925-ben Londonban, Valentino 1927-ben Brüsszelben jött a világra. A három fiú a második világháború után Charlivels néven aratott sikereket, Paulinát műlovarnőként ismerte meg a publikum.

A Kontra Auguszt
    

Charlie Rivel másik világhírű produkcióját a testvéreivel alkotott Andreu trióval adta elő. René volt a Fehérbohóc, Polo az Auguszt, Charlie a Kontra Auguszt. (Az Auguszt név a Renz Cirkusz egyik bohócáról ragadt erre a típusra.) A Fehérbohóc okos és elegáns, fehérre festett arca inkább szomorú, mintsem vidám, ellentéte a buta és ügyetlen Auguszt, akinek ruházata tarka és túlméretezett, a nadrág lóg rajta, cipője kisebbfajta csónak, orrát, száját pirosra festi. A Kontra Auguszt közvetítőszerepet játszik: megoldja a vitás eseteket, a mutatvány rendkívüli voltáról áradozik, hol az egyik, hol a másik karaktert támogatja.

"Három és száz év közötti gyermekeknek dolgozom"
    

Rivel a porondon vörös, négyszögletes orral, vörös hálóingben, hegyes orrú cipőben, az elmaradhatatlan faszékkel és citerával jelent meg. "Három és száz év közötti gyermekeknek dolgozom. Szeretem a gyerekeket, mert egyedül ők mondanak mindig igazat" - nyilatkozta egy alkalommal. A harmincas években bejárta Európát, a legnagyobb cirkuszokban lépett fel, még Latin-Amerikában is turnézott, a bevételből hatalmas házat vásárolt Párizs közelében.

Akrobat schö-ö-ö-n 
    

A második világháború alatt két évet Németországban töltött, ahol 1943-ban Wolfgang Staudte filmet is forgatott róla Akrobat schö-ö-ö-n címmel. A filmben persze szerepelt a híres Chaplin-paródia is, de mivel a Hitlert A diktátor című filmjében kigúnyoló Chaplin nemkívánatos személynek számított a Harmadik Birodalomban, a számot bohócruhában kellett előadnia. A naiv és politikához keveset konyító bohóc nagy tisztelője volt a Führernek, akit 1942-ben születésnapján táviratban üdvözölt, a hírt világszerte értetlenül és megütközéssel fogadták. A második világháború után Skandináviában töltött hosszabb időt, mielőtt visszaköltözött volna Párizs környéki házába.

"Ennyi tragédia után ki tudna nevetni!"
    

Sokáig nem lépett fel, amit így indokolt: "Ennyi tragédia után ki tudna nevetni!" Csak a nagy bohóc, a svájci Grock unszolására lépett ismét porondra 1952-ben. Az ötvenes években többször is spanyol turnéra indult, honfitársai kitörő örömmel fogadták, élőben közvetítette a televízió, 1963-ban utcát neveztek el róla szülőfalujában, és film is készült vele.

1970-ben Federico Fellini Bohócok című filmjében saját magát alakította. A nagy olasz rendező így foglalta össze gondolatait: "A bohóc mindig a rendezett, békés társadalom, a bevett szokások karikatúrája volt. De manapság minden időleges, rendezetlen és groteszk. Ki képes még nevetni a bohócon? Ma mindenki bohóc." Rivel számos nyelvre lefordított önéletrajza 1971-ben jelent meg Szegény bohóc címmel. 1974-ben, hetvennyolc éves korában az Első Nemzetközi Cirkuszfesztiválon életművéért átvethette az első ízben adományozott Arany Bohóc-díjat.
    

A múlt század egyik legnagyobb clownja 1983. július 26-án hunyt el Sant Pere de Ribesben, egy Barcelona közelében fekvő kisvárosban. Emlékét szobor őrzi Münchenben, a Kronebau Cirkusz közelében, Barcelonában és Cubellesben.