"Egy kisgyerek játékosságát próbálom átmenteni" - Földessy Margit 70

Földessy Margit Balázs Béla-díjas színésznő, színházpedagógus április 25-én lesz hetvenéves.

"Margitnál azt láttam, hogy lehet úgy is színházat csinálni, hogy szeretjük egymást, boldogság van, és mindenki csapatjátékos. (...) Az, aki hozzá járt, elfogadott bizonyos alapértékeket. Margit például őszinteségre nevelt. Megtanultuk, hogyan válhatunk csapatjátékosokká, hogyan kezeljük egymást, hogyan beszéljünk az emberekkel. (Kőrösi Gábor szerkesztő-riporter, műsorvezető)

"Meggyőződésem, hogy a legtöbb konfliktusos szituáció humorral kezelhető, amihez viszont kreativitás kell, hiszen ott abban a pillanatban kell olyat mondani, amivel az ember helyre teheti a dolgokat. Nyilván, ez készségszinten meglehet, de ha az ember gyakorol, rengeteget fejlődhet, és Margitnál erre bőven volt lehetőség". (Kosztra Gábor matematikus)

Földessy Margit, Várday Zoltán és  Zsolnai Júlia a debrecen színházban

Földessy Margit pályájáról:

Többgenerációs színészcsaládba született Budapesten. Édesanyja Komlós Juci színésznő, apja Földessy Géza színész és színigazgató volt, aki lánya hároméves korában külföldre távozott, helyét haláláig anyai nagyapja, Komlós Vilmos (a Hacsek és Sajóból ismert Sajó) vette át a családban. Anyja elfoglaltsága miatt Margitnak a színház valóban második otthona volt, a Vidám Színpadon egész fiatalon lépett fel nagyapjával egy villámtréfában. A filmvásznon hétévesen, a Keleti Márton rendezte Ifjú szívvel című filmben szerepelt először, Gózon Gyula, Soós Imre, Latabár Kálmán, Ferrari Violetta, Bessenyei Ferenc és Alfonzó oldalán, majd két évvel később a Pár lépés a határ című Keleti-filmben is színészóriásokkal játszott együtt. A szinkron műfaját is korán kezdte, tizenévesen ő lett a Mézga-sorozatban a kamaszlány Kriszta hangja.
    

A szokásosnál is lázadóbb, zűrösebb kamaszkor után leérettségizett. A Színművészeti Főiskolára harmadszorra vették fel, ezalatt segédszínészként Egerbe, majd - már színészi státusban - Pécsre szerződött. 1972-ben diplomázott Simon Zsuzsa osztályában, akivel meglehetősen rossz viszonyban volt. Végzése után tagja lett a 25. Színháznak, majd a Népszínháznak és a Nemzeti Színháznak, 1986-tól a szinkrontársulathoz szerződött. Majdnem félszáz darabban szerepelt, és az elmúlt évtizedben több művet rendezőként állított színpadra. Főként szinkronszerepei miatt vált ismertté kellemes hangjával. Száznál több filmet szinkronizált, megszólaltatta Malackát a Micimackóból, az egeret a Tom és Jerryből, a Klinika-sorozatban Christa hangja volt. Több filmben is szerepelt: Boldogtalan kalap, A feladat, Szerencsés Dániel, Valaki figyel, Városbújócska, Retúr, Na végre, itt a nyár, A boldogság színe.
    

1985 óta a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdió (ma: SZINDRA) vezetője. Kezdetben csak fiával és annak osztálytársaival játszottak, majd egy barátnőjével létrehozták a Ministúdiót. Hírük egyre terjedt, idővel már kinőtték a lakásokat, alkalmas helyiséget kellett bérelniük. Ő maga, felismerve felelősségét, autodidakta módon képezte magát drámapedagógiában. A stúdióban személyiség- és kreativitás-fejlesztéssel, kommunikációs készségfejlesztéssel, beszédtechnikával, improvizációval foglalkoznak, éneklést, mozgást, színpadi alapismereteket tanulnak. Tanítványai közül sokan lettek színészek, bár a stúdió célja nem a színészképzés.
    

Földessy Margitot 1986-ban Balázs Béla-díjjal tüntették ki.

Földessy Margit

Földessy Margitról saját szavaival:

Egyértelmű: Azt hiszem, hatéves voltam, mikor Latabár Kálmán filmjében játszottam. Utána a Vidám Színpadon szerepeltem a nagypapával egy villámtréfában, és számomra teljesen egyértelmű volt, hogy a színház felé fogok elindulni.

Mézga Kriszta: Gyerekként sokat szinkronizáltam, tizenévesen kezdtem a Mézga család Krisztáját. Nagyszerű volt a társaság, ott volt Domján Edit, Szabó Ottó, Tomanek Nándor, Harkányi Endre, óriási kaliberű művészekkel dolgoztam. Utána meg sok évig rettenetes mennyiséget szinkronizáltam, és persze voltak kedvenceim, és voltak, amiket kevésbé szerettem. A szinkronizálásból rengeteget lehet tanulni: főképpen a beszédet, ritmusérzéket lehet fejleszteni. Az ember a legrosszabb filmből is látja, hogyan nem szabad játszani. Csak hát tudni kell, hogy a szinkron reprodukció, nem önálló műalkotás, tudni kell a helyén kezelni.

56: Apám ott állt egy mentőautó mellett a határon, hogy vigye a családot, de végül anyáék úgy döntöttek, hogy maradunk, valószínűleg ő is a szülei miatt.

Fogadás: Akármit csináltam, évtizedekig úgy hivatkoztak rám, hogy "a Komlós Juci lánya", akármit csináltam. Annak ellenére, hogy imádtam a családomat meg az anyukámat, ettől szabadulni akartam. Amikor harmadjára jelentkeztem a főiskolára, a Pécsi Nemzeti Színház tagja voltam. Amikor felvételiztem, már színészként dolgoztam. Fogadásból jelentkeztem. Haumann Péterrel és Karikás Péterrel fogadtam, mert nagyon szerettem volna Pestre kerülni. Persze annak nem volt nagy esélye, hogy egy pesti színház csak úgy leszerződtessen, de gondoltam, ha beiratkozom a főiskolára, legalább itthon fogok lakni. Nem szerettem oda járni.

Pálya: Közepesen menetelő pályám volt, sosem voltam elégedett.

Alattvaló: Sose voltam jó alattvaló. Amikor olyan színházi világ volt nálunk, hogy a színész nem mindig volt munkatárs, hanem sokszor inkább beosztott, akkor az nekem nem ment.

Színházi Dráma Stúdió: Nem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. Amikor a kisfiam iskolás lett, láttam, hogy sok kudarc és siker éri őt meg az osztálytársait, amit nem nagyon tudnak földolgozni. Kicsik még, a játékos környezetből átkerülnek egy másfajta, követelménycentrikusabb világba. Először elkezdtünk otthon játszani az osztálytársakkal, amit egyre jobban szerettek. Ennek kapcsán hoztuk létre egy barátnőmmel - akinek a kislánya a fiam, Márk osztálytársa volt - az első stúdiót. Ez a Ministúdió nevet kapta. A barátnőm lakásán játszottunk a gyerekekkel. Aztán ezek a gyerekek elmesélték a barátaiknak, így szájhagyomány útján kezdtünk terjedni. Amikor kinőttük a barátnőm lakását, egy másik barátnőmhöz mentünk, aztán béreltünk egy helyiséget. Szinte észre sem vettük, és egyre nagyobbak lettünk. Közben kiderült, nem olyan egyszerű ez a tanítás; nem elég csak a színészet. Autodidakta módon kénytelen voltam képezni magam, és arra is csak később jöttem rá, hogy ez milyen nagy felelősség.

Földessy Margit és tanítványai

Előszoba: Én egy előszoba vagyok. Reménykedem és szeretném hinni, hogy morálisan is. A vizsgaelőadásokban sem az a lényeg, hogy egy amatőr társulat milyen produkciókat hoz létre, hanem az, hogy megtanuljunk együtt dolgozni, egy közösségben alkotni, színházat csinálni, hogy ne csak ránézzünk egymásra, hanem bele, hogy megpróbáljunk üzeneteket közvetíteni.

Átmenteni: Egy kisgyerek játékosságát próbálom átmenteni. Egy felnőtt sem működik játékosság nélkül - a legdurvább üzleti életben sem. Ezt külföldön már felismerték, nem véletlen, hogy a különböző üzleti képzésekben az improvizáció is helyet kap. A személyiségfejlesztés a célom. Lehet belőle akár színész is, de újságíró is, jogász is, orvos is. De ha szülő lesz, akkor is iszonyúan nagy szüksége van ezekre a képességekre. Vannak alapdolgok, amelyek ugyanannyira szükségesek az emberré váláshoz, mint ahhoz, hogy az ember később színpadon meg tudja mutatni magát. A ritmus a legfontosabb, ez kapcsolódik az énekhez és a tánchoz is. A mozgáskultúra, az, hogy egy férfi vagy egy nő birtokában legyen a saját testének - mondjuk, hogy elegáns legyen, ha felvesz magára egy ruhát -, ugyanolyan alapdolog. A zenében nem csak egy stílust tanítunk, mert lehetőséget kell adnunk egy gyereknek, hogy kialakuljon a maga ízlésvilága. 

Gyermek: Ha megkérdeznék, mi az a gyermekszínész, azt mondanám, olyan nincs. Van ügyes gyerek, tehetséges gyerek, jól használható gyerek, de gyermekszínművész nincs. Akkor sincs, hogyha az Egyesült Államokban erre komolyan szakosodnak, és cuki, idomított, sokat tudó, kicsit koravén gyerekek kerülnek ki. Én ezt nem szeretném. Egy gyereknek élménynek kell éreznie azt, ha színjátszik. De szülőként kifejezetten ellenezném, hogy a gyerekem műtermekbe legyen zárva - legyen az szinkron- vagy filmstúdió -, és a gyerekkora helyett ott töltse az életét.

Tarsoly: Nekem nagyon fontos a gyerekek, a fiatalok belső szabadsága, és ez sok helyen ellentmond egy intézményes rendszernek. Arra egyáltalán nem vágyom, hogy intézményes rendszerbe kerüljön a stúdió. Nem véletlenül nem kapnak semmilyen oklevelet a diákok. A színészi pálya megtalálja magának az embereit, és én szerencsétlenember-gyáros nem szeretnék lenni. Osztogathatok mindenféle papírokat, ha nem lehet belőle megélni. 2012-ben - bármennyire fanatikus, színházimádó az ember, és bármennyire van üzenete - valamihez érteni kell mellette. Az ember akkor szabad, ha biztonságérzete van. Ezért szoktam nyelvtanulás és minden egyéb irányába biztatni a tanítványaimat - hogy legyen mihez nyúlni. Közülük nagyon sokan drámapedagógus-asszisztensként dolgoznak mellettem, hogy megtanulják a szakmát. Hogy legyen valami a tarsolyukban, amihez nyúlni lehet, ha éppen nem csillog-villog a karrier.

Erő: Arra, hogy én meddig csinálom, nem tudok válaszolni. Ha úgy érzem, hogy elfáradok, és a munka rovására megy a korom, akkor majdnem biztos, hogy visszavonulok. Amíg az ember szellemi frissessége és naprakészsége engedi, addig lehet csinálni. Engem konzerválnak a tanítványaim, egész életemben fiatalok közt éltem. Ez problémát is jelent a saját generációmmal, mert nekik egészen mások a gondjaik. Engem csomó olyan dolog nem érdekel, ami egy velem egykorú embernek a napi problémája, mert egy másik közegben élek. De ameddig szükség van rám, addig van erőm.

Minden: Én azt gondolom, minden, ami történik a gyerekek és a fiatalok kezében van.

Örök: Egy örök optimista vagyok és szeretem az embereket.

Még többet megtudhat Földessy Margitról az ORIGO interjújából.

Forrás: Színház.hu, Facebook, MTI, ORIGO, ATV