"Egy szubrett lelkületű primadonna vagyok” – Visszatért a színpadra Bordás Barbara

Bordás Barbara az Operettszínház primadonnája egy évvel a gyermekvállalás után, április 22-én tért vissza a színpadra Kálmán Imre A chicagói hercegnő című operettjének főszerepében. A színésznővel a szubrett lelkületű primadonnaságról, amerikai akcentusról, az operett megújításáról Spilák Klára beszélgett.

 - Hogy sikerült a visszatérés?

 

- Nagyon féltem, mert koràbban mar láttam a kolléganőimet, milyen nehéz összeegyeztetni a sok-sok feladatot: nőnek, anyának, feleségnek, színésznőnek lenni. De szerencsére a férjem, Boncsér Gergely, a Budapesti Operettszínház bonvivánja, az édesanyja és az èn csalàdom is sokat segített. Plusz van egy szuper babysitterünk is. Anna már elmúlt egy éves és szerencsére olyan gyerek, aki nagyon barátkozós, nyitott a világra, szereti az embereket, nem nehéz lekötni a figyelmét. Az is megkönnyítette a helyzetet, hogy Mary, ez a vagány, amerikai csaj, akit alakítok, igazán közel áll a személyiségemhez.

 

bordas01

 

- Boncsér Gergellyel a színpadi partnerség hozta meg a szerelmet?

 

- Igen, bár nagyon sokáig abszolút barátként tekintettünk egymásra. Három évig úgy voltunk partnerek, hogy a színpadon minden működött köztünk, de miután a függöny lement, én jobbra, ő balra ment. Soha nem gondolkodtunk egymásban, mert az életben teljesen különbözőek vagyunk. Szükség volt arra is, hogy kicsit lenyugodjak, mert én nagyon pörgős lány voltam, ő pedig nyugodtabb ember, nem szeret rohanni, kapkodni, inkább pihen, rákészül a dolgokra. Nem is egy operett alatt jöttünk össze – az csak az indítàs volt, nekünk ehhez egy erősebb, drámaibb zene tette fel a pontot az i-re. A Bohém casting próbái után már nem volt kérdés, hogy együtt maradunk.

 

- Szerinted honnan ismerszik mega jó primadonna? Mi kell még a hangon túl?

 

- Azt mondják, a primadonna az első nő, aki után minden férfinak vágyakoznia kell. Szerintem eggyel nagyobb feladat, hogy a nő is ugyanarra vágyjon. Azt hiszem, akkor jó egy primadonna, ha érzi és el is hiszi, hogy a színpadon szeretve van és ezt tudatosan használni is tudja. Hogy ezt ki miből tàplàlja, miben találja meg, az persze igen különböző lehet. Van, aki abban, hogy nyitott egyéniség, akit mindenki nagyon szeret az életben is, és ezt akkor is érzi, amikor felmegy a színpadra. Van, akihez a partnere tényleg úgy viszonyul, hogy felizzik köztük levegő, még ha ez csak a színpadon érvényes is. És van, akit a közönség szeretete éltet. Van, aki pedig olyan szerencsès, hogy mindent magàènak tudhatja.

 

bordas02

 

- A chicagói hercegnő Maryje nem tipikus primadonna szerep. Sőt! azt mondják, akár szubrett is lehetne, annyi játékosság és humor van benne és olyan sok tánc. Megijedtél, vagy inkább örültél a lehetőségnek, hogy más, új színt mutathatsz meg magadból?

 

- Amikor kiderült, hogy táncolni is kell, az is aggodalommal töltött el, és csak mostanàban tartok ott, hogy úgy érzem, nagyon jó lesz. Az ember megszokja, hogy szép ruhákban kettőt-hármat lép, többet nem igen vagy maximum csak 1 nehezebb koreogràfiàja akad. A jelenetei inkább feszesek, drámaiak, nincs olyan sok poentírozás, mint ebben a darabban és rendezésben. Felszabadító érzés, hogy most nekünk is megadatik, hogy rengeteg sok vicces dolgot mondhatunk és csinálhatunk. Most már tudom a táncokat, de ha véletlenül mégis elrontom, mert aznap kicsit fáradtabb vagyok, már mozdulok is helyette valami mást, és talán csak én veszem észre, hogy hibáztam. Komoly kihívások elé állít a szerep, de megéri. Rettenetesen élvezem.

 

bordas03

 

- Végre megmutathatod a vígjátéki éned.

 

- Igen. Azt szoktam mondani magamról, hogy én egy szubrett lelkületű primadonna vagyok. Van humorom és szeretem mindig az élet pozitív oldalát nézni. Jó érzés, hogy ezt az énemet most megmutathatom, de bevallom, félek is egy kicsit. Nem vagyok hozzászokva, hogy esetleg nevetnek azon, amit mondok. Még be kell vésnem a fejembe: meg kell várni a nevetést, mert különben nem fogják hallani a következő mondat elejét. Ez külön koncentrációt igényel. Ezt még tanulom.

 

- Milyen lány ez a Mary?

 

- Elég elkényeztetett lány. Miután felveti a pénz, nem érzi, hogy bármiben is korlátozva lenne. Az új világból érkezik, szabadelvű, szabad szellemű, vicces, szemtelen, önbizalommal teli fiatalnő. Bár nincs szó a történetben az édesanyjáról, azt gondolom, korán meghalt, így nem volt előtte nőideál. Ennek is köszönhető, hogy ennyire hebrencs, ide-oda csapódik. De hozzáteszem, valamennyi karakter meglehetősen elrajzolt, és már a darab elején mindenki meglehetősen felfokozott állapotban van. Az első felvonásban megismerjük a karaktereket, kibontakoznak a történet szálai. A zene, a hangszerelés fantasztikus, a jelmezek, a díszlet csodálatos, a szituációk pörgősek. Lehet, hogy a nézők nem fognak velem lélegezni az első pillanattól kezdve, de biztos, hogy teljesen le fogja kötni őket mindaz, amit a színpadon látnak és hallanak. A második felvonásban pedig, amikor már szükség van arra, hogy velem jöjjenek, egy másik lány áll a színpadon. Szerelmes lesz, és ez mindent megváltoztat benne.

 

- Nem lehet könnyű az sem, hogy végig akcentussal kell beszélni.

 

Az a legnehezebb, hogy az amerikaiak nagyon megrágnak minden szót. Ez a házi színpadon, a próbàkon mèg teljesen jól működött, az első nagyszínpadi próbán azonban kiderült, hogy így nem lehet érteni a szöveget a nézőtérről. Most az a dolgunk, hogy kikeverjük a megfelelő arányokat, amitől érthető lesz, mégis hihető az amerikai az akcentus. Érdekes pillanat volt, amikor négy óra próba után a büfèben Fischl Mónikával vettük észre, még mindig így beszélünk egymással.

 

bordas04

 

- Az előadás három zenei műfajt ötvöz. A klasszikus operett muzsika mellett a népzene és az amerikai dzsessz is megjelenik benne. Ez utóbbit ti képviselitek. Mennyire áll közel hozzád ez a fajta zene?

 

-  Szülővàrosom kis utazószínhàzàban (Sziget Színhàz) teljesen termèszetes volt, hogy a musicaltől az operetten át mindent énekeltünk. Hamar megtanultam a stílusok között lavírozni, hogy bírjam hanggal, amikor egyik nap a Grease-t, másik nap a Csárdáskirálynőt adtuk elő.  Ma már nem olyan ruganyos a torkom, ki kellett dolgoznom azt a technikát, amivel végig tudom énekelni és táncolni az előadást úgy, hogy közben ne legyen stílusidegen, amit csinálok.  Szerencsère ebben ènekmesterem, Imre Gabriella is rengeteget segít, nagyon sokat jelent nekem a tudàs, amelyet ő birtokol...

 

- Azt mondta valaki, hagyományteremtő céllal jön létre az előadás. Hogy látod, lehet ez egy út a műfaj megújítása felé? Behozhat ez az előadás olyan közönséget, akit mondjuk a Csárdáskirálynővel nem lehet megszólítani?

 

- A színház már eddig is jó úton volt a műfaj megújítása felé. Az operett klasszikus zene, bár annak a könnyebben fogyasztható, könnyed változata, mégis csak egy régebbi kor muzsikája, ami nem feltétlenül áll közel a mai fiatalokhoz. De Kero nagyon-nagyon jól nyúlt hozzá, mert a darabok, a jelenetek, a szereplők igazságát kezdte keresni. Hiszen a szerelem, a hatalom, az árulás, a féltékenység, ami az operettek jellemző kelléke, minden korban aktuális.  Emellett behozott más műfajokban már ismert, népszerű előadókat, így rajtuk keresztül olyanokhoz is eljuthatott ez a fajta zenei világ, akiknek korábban nem jutott eszükbe hozzánk jegyet váltani. Ha van következő lépcsőfok a műfaj megújításában, akkor szerintem A chicagói hercegnő az. A mai hangszerelés, a modern színjátszás, a jelen ikonikus figuráinak, mint Batman, Superman, Hófehérke vagy Drakula megjelenése a második felvonás báli képében, közelít ahhoz a világhoz, amiben ma élünk. Az operett megújításának ez az elsődleges útja: a máról beszélni, aktuális gondolatokat közvetíteni. Minél emberközelibb egy előadás, annál inkább eljut a legtöbb réteghez. De mindemellett azért is reménykedem az előadás sikerében, mert nincs mihez hasonlítgatni. Ezt a darabot nem játszották itthon 1928 óta. Mindenki nyitottan tud majd beülni a nézőtérre, mert nem történhet meg, hogy vár valamit és esetleg nem azt kapja, amit korábban látott vagy megszokott.

 

- Miután bekerültél az Operett Akadémiára, egyértelmű volt, hogy itt folytatod majd?

 

- Nagyjából az első év végén kiderült, hogy a vezetés gondolkodik bennem és Gergőben is, mert valahogy ő is idekeveredett, bár nem volt stúdiós. A Lehár Nemzetközi Énekversenyen mindkettőnket indítottak, a nyári gálakoncerteken már együtt szerepeltünk. Egy percig nem gondolkodtam, hogy másfelé menjek. Hihetetlenül felemelő érzés volt, amikor leszerződtettek, bár Kero elég viccesen tett ajánlatot. Úgy volt, hogy az utazótársulattal nyáron külföldi turnéra megyünk, jeleztem a színházban, hogy szeretnék elutazni, fiatal művészként sok szempontból szükségem van rá. A tanár úr ekkor felajánlott egy havi ösztöndíjat, hogy maradhassak. Snitt. December 1-jén tartottunk egy gálakoncertet, ami az első nagyszínpados debütálásom volt. Utána a liftben együtt utaztunk, és azt mondta nekem, sajnálja, de szomorú hírt kell közölnie velem. Úgy néz ki, hogy január 1-től meg kell vonnia az ösztöndíjamat. Egy pillanat alatt egy világ dőlt össze bennem. Ő tartott egy percnyi hatásszünetet, majd közölte: azért, mert januártól szeretne leszerződtetni. A pokolból a mennybe. Attól kezdve lebegtem. De azt a percet nem kívánom senkinek...

 

A chicagói hercegnő premierjét a Budapesti Operettszínházban április 22-én tarották.

 

 

A teljes interjút ITT olvashatják.

 

Forrás: Budapesti Operettszínház

 

 

süti beállítások módosítása