Bezerédi Zoltán a Katona József Színházban éppen a Minden jó, ha vége jó c. darabot próbálja Zsámbéki Gábor rendezésében.
Ennek kapcsán elmondta: “A fordítás remek, és ez nagyon fontos. Várady Szabolcs dolgozta át Vas István szövegét. Shakespeare halálának 400. évfordulója van, de ő amúgy is olyan szerző, aki mindig előkerül, az élet minden területén csodás érzékkel bírt, bármelyik darabja ma is aktuális téma lehet. (…) A színháznak a máról kell szólnia. Shakespeare kortársai versenyeztek, az aktuális témát ki hozza hamarabb a színpadra. Ha valamilyen fontos esemény történt, annak meg kellett jelenni a színpadon, mert egyszerűen arra ment a nép. A színháznak mindig mainak kell lennie, a köntös mindegy: lehet görög dráma, Shakespeare, Csehov, a nézőnek azt kell éreznie, igen, ez van a levegőben. Persze, ez a legnehezebb. A Minden jó, ha a vége jó-ban sok idős ember haldoklik, és nem értik, hogy akik utánuk jönnek, miért is küzdenek. Másrészről sok fiatal ember nem érti, hogy ezek az öregek miért szólnak bele abba, ahogyan ők élnek” – fejtette ki a színész-rendező.
Fotó: Békéscsabai Jókai Színház
Annak kapcsán, hogy rendkívül népszerű A bajnok c. Pintér Béla előadásban egy kampányfőnököt alakít, úgy fogalmazott: “A bajnok egy érdekes fúzió. Minden híresztelés ellenére nincsenek árkok a kőszínház és az alternatívok között, átjárható területek ezek. Mindenki igyekszik is hidakat verni, ennek a hídépítésnek eseménye A bajnok Katona-beli előadása. (Megjegyzés: már a júniusi előadásokra is elkeltek a jegyek.) Pintér Béla most először nem a saját társulatával dolgozott. Nagyon jó együttműködés volt, egyre lelkesebbek lettünk a próbák során. Érdekes, ahogy Béla dolgozik; az olvasópróbán a darab még nem volt kész, a próbák során utalt arra,hogy ott majd ezt vagy azt fogjuk énekelni. Az ő fejében ez már megvolt, mi pedig közben tanultuk a meglévő szövegeket, bevártuk. Bizonyára más mondatokra is motiválta, hogy a végső szövegváltozatot velünk hozta létre. A hangnem kérdése például a mi személyünkre lett szabva. Sorszerű, pont egy héttel korábban mondtam Máté Gábornak, amióta eljöttem Kaposvárról, 13 éve vagyok itt a Katonában, és a legjobban hiányzó dolog az éneklés. Nagyon szeretek énekelni. Igazi ajándék tehát a szerep, az éneklés valahogy visszafele hat, több boldogsághormont termel – ahogyan boldogságunkban, például a kádban énekelünk”.
A Katona megújulásáról is szólt: “Frissen végzettek, Fehér Balázs Benő, Kovács D. Dániel dolgoznak nálunk, évi egy rendezéssel, Székely Kriszta ide szerződött. Szívesen kísérletezünk. (…) Sokfélét kell kínálni, és hagyni a közönséget választani. Határozottabbnak kell lennünk, bátrabban kell csábítanunk őket, hogy nézzünk meg együtt egy színházi előadást, mert megéri!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.