Három nap intenzív színházi jelenlét, tizenhét különleges előadás, a remény felcsillanása: erős utánpótlás kopog a magyar színházművészet ajtaján… Április 21. és 23. között rendezte meg középfokú színházművészeti képzés találkozóját a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola.
A Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola beszámolója:
Három nap intenzív színházi jelenlét, tizenhét különleges előadás, a remény felcsillanása: erős utánpótlás kopog a magyar színházművészet ajtaján… NEMES FESZT néven új találkozási lehetőséget teremtett a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola április 21-23. között Kelenföldön. Az elmúlt évtizedekben a Weöres Sándor Gyermekszínjátszó Találkozó a legkisebbek, az Országos Diákszínjátszó Találkozó a középiskolások között mérte föl, hol tart a színház a gyerekek és a kamaszok körében, mit gondolnak a világról és mindezt hogyan tudják a színház nyelvén kifejezni. A NEMES FESZT-en azok gyűltek össze, akik a színházat nem csak az amatőr együttlétezés örömeként, nem csupán a személyiségfejlesztés és a tartalmas időtöltés terepeként élik meg, hanem konkrét pályaválasztási tervekkel, a professzionális színházi közegbe felkészülés szándékával lépnek színpadra.
Várkonyi Zoltán, a Színház- és Filmművészeti Egyetem egykori rektora fogalmazta meg a szakma igényét először, miszerint a színházi nevelést, a színészképzést az egyetemi korosztálynál jóval korábban el kell kezdeni. Akkoriban ez a vágy csak a drámatagozatos gimnáziumokban realizálódhatott, de napjainkra teljes mértékben testet öltött elképzelése. Néhány művészeti szakközépiskolában már 9. évfolyamon, 14-15 éves korban elkezdődik a középfokú színészképzés, hogy a szakmai alapismeretek megszerzését követően az érettségi után OKJ-s szakmát szerezzenek a színészi tehetséggel megáldott tanulók, illetve felkészülten kezdjék meg tanulmányaikat a színművészeti egyetemeken.
„Vétkesek közt cinkos aki néma” (Jónás története, fotó: Németh Mónika)
A fesztivál amolyan próbaüzemben az idén debütált. Ezen az áprilisi hétvégén azok a színházi műhelyek mutatták föl, hol tartanak a képzésben, akik már évtizedes távlatban sikeresen vesznek részt a középiskolai korosztály színházi nevelésében és vállalni tudták a fesztiválon való megjelenést. Három kiváló középfokú színészképző iskola (Keleti István Alapfokú Művészeti Iskola és Művészeti Szakközépiskola, Pesti Magyar Színiakadémia Művészeti Szakközépiskola, Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola), négy országos hírű drámatagozat (Horváth Mihály Gimnázium Szentes, Ady Endre Gimnázium Debrecen, Vörösmarty Mihály Gimnázium Budapest, Pécsi Művészeti Gimnázium) és egy különleges alapfokú művészeti iskola (Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola Nyíregyháza, Biri) volt a "főpróbafesztivál" mezőnye.
A NEMES FESZT programja műfajilag sokszínűen állt össze: láthattunk prózai, zenés, báb, tánc- és mozgásszínházi előadásokat, a házigazdáktól több produkciót is. A látottakból egyértelműen kiderült, hogy a résztvevő műhelyek mindegyikében komoly szakmai képzés zajlik. A középiskolás diákok – attól függően eltérően, hogy drámatagozatosak vagy színészképzősök – drámajáték, színjáték vagy színészmesterség foglalkozásokon, kreatív mozgás, kreatív ének-zene vagy színpadi mozgás, illetve ének és hangképzés gyakorlatokon, beszédtechnika, művészi beszéd, vers- és prózamondás foglalkozásokon, és természetesen színház- és drámaelméleti órákon gyarapítják képességeiket, tudásukat. Elementáris erővel hatottak azok az előadások, amelyek esetében ez a szakmai felkészültség párosult a középiskolás diákok önazonosságával, amelyekben a tehetség, a tudás és a megélt élmény találkozott egymással.
„Menni vagy nem menni…” (Lenyomat, fotó: Németh Mónika)
A házigazda Nemes Nagy színházi táncosokat képző tánctagozata kiemelkedő technikai tudással és drámai erővel jelenítette meg a bibliai (Jónás története, Lázár feltámasztása), a madáchi (Egyiptom) és a népballadai (A halálra táncoltatott lány – Szent-Ivány Kinga koreográfiái és rendezései) témákat. A színésztanulók mozgásműhelyei (Kör közepén állok; Vágytánc – Góbi Rita rendezései) önismeretről, koncentrált jelenlétről, pontos testtudatról árulkodtak. A Nemes Nagy-os prózai, zenés és bábelőadások kiemelkedő színészi teljesítményeket produkáltak, legyen az előadás akár a korosztályos problémákból improvizatív módon létrehozott produkció (Lenyomat – Gyombolai Gábor rendezése; Csévitéz – Somfai Barbara és Pallagi Ákos rendezése; Utolsó tánc Dzsémsszel – Gyevi-Bíró Eszter rendezése), vagy klasszikus művek színpadi tolmácsolása (García Lorca: Yerma – Naszlady Éva rendezése; Slobodzianek-Tomasuk: Borsógörgető – Jakob Nóra rendezése, látványterve és a csoporttal közösen készített bábjai), vagy akár klasszikusok nyomán készült új értelmezés (Gorkij Éjjeli menedékhelye nyomán: Menedék – Bori Viktor rendezése; A vak tuskó című cigány népmese nyomán: Ahová az út vezet – Gyombolai Gábor rendezése).
„Látja fentről az Úristen, hogyan s miképp élünk itt lenn.” (Borsógörgető, fotó: Jakob Nóra)
A fesztiválon részt vevő másik két – érettségi utáni – színészképző középiskola „egész estés” produkcióval mutatkozott be. A KIMI végzős színész II osztálya a művészi beszéd, illetve a vers-és prózamondás vizsgára készítette el Háy János: A lány, aki hozott lélekből dolgozott című darabját Rácz Attila rendezésében. Az idén 50. jubileumát ünneplő rangidős műhely, a Pesti Magyar Színiakadémia (korábban Nemzeti Stúdió) szintén végzős osztálya pedig a zenés színházi vizsgára állította színpadra Borbély Szilárd: Akár Akárki című modern moralitását Lengyel Ferenc rendezésében. Mindkét produkció igazi professzionális, nagyszínházi igénnyel dolgozott, a színésztanulók koncentrált jelenléte, színpadi beszéde példaadó lehet felnőtt kollégáik számára is.
A drámatagozatos gimnáziumok előadásai szakmaiságukban egyáltalán nem maradtak le a színészképzős előadások mögött. A debreceni Ady-sok orosz avantgárd szövege (Danyiil Harmsz: Esetek – Bakota Árpád rendezése) olyan erősen robbant a Szilénoszról elnevezett szobaszínházi térben, hogy a gyanútlan néző csak kapkodta a fejét. Igazi csapatmunka volt, miközben a folyamatosan színen lévő játszók egyénileg is pontosan hozták létre erőteljes karakterüket. A budapesti Vörösmarty drámásai klasszikus szövegekből és improvizációkból dolgozva igazi diákszínházat csináltak, a szerelem, a szexualitás, a boldogságkeresés kifogyhatatlan témáját járták körül vehemens színpadi dinamikával (Kis dózisban jó a málna – Perényi Balázs és Mezei Gábor rendezése). A szentesi drámatagozatosok előadása klasszikus színházi vállalkozásként, különleges színpadi képek segítségével álmodta nagyszínpadra a középiskolás színházcsinálók számára kikerülhetetlen abszurdot (Beckett: Godot-ra várva – Börcsök Bálint, Madácsi István, Sikó Koppány végzős diákok rendezése). A három drámatagozatos gimnázium (és újabban a házigazda Nemes Nagy) méltán dicsekedhet el azzal a ténnyel, miszerint a mai magyar színházművészet jelentős alkotói közül igen sokan kerültek ki a falai közül. Meg kell itt említeni újfent a KIMI nevét, mivel a fenti négy iskola a saját programjának megvalósítása mellett az alapfokú művészeti iskola telephelyeként is működik, és ezzel megnő a képzésre fordítható idő. Az eddig több művészeti szakmát oktató Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola nem olyan régen vágott bele a drámatagozatos gimnáziumi képzésbe, és ehhez képest kiemelkedő teljesítménnyel jelentkeztek a Nemes Feszten. Előadásuk (Mrožek: Zuhanás közben – Fejes Szabolcs végzős tanuló rendezése) egyszerre volt hibátlan szakmai munka és vérbő diákszínház.
„Most már örökké meddő a testem.” (Yerma, fotó: Németh Mónika)
Végül utoljára hagytam a fesztivál legnagyobb sikerét, a nyírségi Biri alapfokú művészeti iskolájának színjáték tanszakán együttdolgozó roma színjátszó csoport fájóan őszinte előadását (Vagyunk, akik vagyunk – Demarcsek Zsuzsa rendezése). Vagyunk, akik vagyunk: totális színház prózában, zenében, táncban; népmesei fordulatokban és önazonos jelenlétben gazdag színpadi kavalkád. Túl a színház mai értelmezési tartományán, valahol a mágia határán mozogtak a szereplők, az Arisztotelész gümnaszionja nevet viselő nemrégen még tornateremként funkcionáló stúdiószínházban igazi katartikus élményt okozva a nézőknek. Az előadás a zsűri különdíjaként meghívást kapott a POSZT OFF programjára is, feltöltekezésre erősen ajánlva a felnőtt színházi szakma képviselőinek is.
A fesztivál három napja igazi bizonyság volt arra, hogy a középfokú színházművészeti képzés komoly értékeket hordoz magában, és műhelyei meghatározó előszobái a felnőtt színházművészetnek. Az előadások pozitív értelemben szóltak hozzá ahhoz a vitához, hogy szükség van-e középfokú színészképzésre és messzemenően bizonyították a műhelyekben folyó munka létjogosultságát.
„Ti vagytok a fontosak!” Szakmai beszélgetés a Lully teremben
A NEMES FESZT-en a zsűri (Regős János, Csáki Judit és Rába Roland) három előadást részesített a NEMES NAGY DÍJ arany fokozatában:
Vagyunk, akik vagyunk (r. Demarcsek Zsuzsa)
Vásárhelyi László Alapfokú Művészeti Iskola, Nyíregyháza, Biri
Danyiil Harmsz: Esetek (r. Bakota Árpád)
Ady Endre Gimnázium, drámatagozat 13. évfolyam, Debrecen
Slobodzianek-Tomaszuk: Borsógörgető (r. Jakob Nóra)
Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola, Színész II. 15. évfolyam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.