"Nem papírra kell a pénz" - Főszerkesztők a színházi lapok sorsáról

Április 19-én nyilvánosságra került az NKA folyóirat-kuratóriumának döntése, amely számos színházi orgánumot érintett. Arról, mire elegendő a 2016-ra elnyert támogatás és miként látják a helyzetet, nyomtatott lapok főszerkesztőit kérdeztük.

Ellenfény

“A képzőművészeti kollégium idén 60 milliót osztott szét a folyóiratok között, miközben a kerete csak 23,8 millió volt. Az iparművészeti kollégium 3,85 milliós kerete 24,5 millióra emelkedett. A táncművészeti kollégium 3,85 milliós kerete 6,3 millióra bővült. A színházi kollégium 21,35 millió helyett 27,7 milliót osztott szét. Ezek azért elképesztő aránytalanságok” – hívta fel a figyelmet Sándor L. István.

A közel 20 éve létező Ellenfény folyóirat főszerkesztője arra is emlékeztetett, hogy 2012 végén a folyóirat-kiadási kollégium megszavazott egy keretösszeget az ún. kiemelt folyóiratok számára, amelyet három évre előre garantált számukra, azonban a kiemelt státuszra és az említett támogatásra idén nem lehetett pályázni. “Lehet, hogy a “nem kiemelt folyóiratok” keretét szánták az egész magyar folyóirat-struktúrának? De akkor hová lett a kiemelt folyóiratok kerete? Érthetetlen, hogy a képzőművészeti és az iparművészeti lapok miért kaphatnak majdnem annyit, mint eddig, miközben a színházi lapoknak csak az eddigi támogatásuk harmada jut?" – vélte Sándor L. István. “Az Ellenfény évi 10 számmal eddig kvázi havi lap volt, de a most elnyert 5, 5 millió csak négy lapszámra lesz elegendő, miközben teljesen más a dolga egy negyedéves folyóiratnak, mint egy havi lapnak. Az olvasók elpártolnak, ha rendszertelen megjelenést érzékelnek, és így előfizetőket is képtelenség gyűjteni. Nem beszélve arról, hogy a gazdag színházi és táncművészeti életet is képtelenség így követni. Őszintén mondom, fogalmunk sincs, hogy mit csináljunk” – tette hozzá a főszerkesztő.

Criticai Lapok

Szűcs Katalin Ágnes elmondása szerint a 25. évfolyamánál tartó Criticai Lapok helyzete nem most vált kétségbeejtővé, amikor 6 lapszámra 5 milliót ítéltek meg, hanem 2012 elején. “Akkor az NKA élére Jankovics Marcell helyett kinevezett L. Simon László úgy változtatott váratlanul a támogatási struktúrán, hogy fölrúgta, semmibe vette a folyóiratok támogatására vonatkozó folyamatban lévő pályázatokat, a kiírásokban vállalt határidőket, aminek következtében támogatásunk már akkor drasztikusan csökkent: 11,5 millió forintról 7 millióra” - nyilatkozta a főszerkesztő. (A döntés részleteiről itt olvashatja a főszerkesztő további beszámolóját.)

“A Criticai Lapoknak nem hozott megváltást L. Simon következő intézkedése sem – szemben a laptársakkal –, mert bár a 2012 őszén megjelent pályázati kiírás lehetőséget adott az úgynevezett „kiemelt” kategóriában három éves garantált támogatásra pályázni (ami önmagában nagyszerű és kívánatos idea), az ugyancsak L. Simon által bevezetett nevezési díj, a kért támogatás 1%-ának befizetése a három évre előre fél milliós költséget jelentett, amit csak kölcsönből tudtunk volna fedezni. Ám a kiírásban az is szerepelt, hogy aki nem jó helyre pályázik, azt a Folyóirat Kollégium nem átsorolja a másik két kategória egyikébe, hanem kizárja. Mivel pedig a Folyóirat Kollégium 2012-re vonatkozó döntése az akkor húsz éves Criticai Lapoknak még azt az összeget sem ítélte meg, amely a kiemelt kategória minimuma volt, azaz 8 millió forintot (mint említettem, 7 milliót adott az előző évi 11,5 millió helyett), míg az akkor négy éve létező Magyar Teátrumnak, a Teátrumi Társaság lapjának, amely egyébként nem folyóirat, 14 milliót ítélt meg az előző évi 2 millió helyett, elbizonytalanodtunk, hogy vajon mit jelenthetnek a kiírásban szereplő olyan fogalmak, mint nagy hagyományú folyóirat, s nem mertünk kölcsönt kockáztatni. Az alacsonyabb kategóriába sorolódás „önként” aztán megpecsételte a lap további sorsát: az itt pályázható összesen 8‒9 millió forintokból 2013-ra 6 milliót, 2014-re ugyancsak 6 milliót, 2015-re pedig már csak 5,9 milliót kaptunk (ezt is két fordulóban, az első kört mindössze 4,9 millióval zárva), ebből próbáltunk megmaradni összevont számokkal, kényszerű terjedelemcsökkentéssel, szerzőink áldozatos, önzetlen együttműködésével” – részletezte Szűcs Katalin Ágnes, aki bízott abban, hogy a “reménytelen beszorítottságból” kitörést jelenthet a mégoly késedelmesen megjelent 2016-os kiírás 8-tól 20 millió forintig pályázható összeggel és a folyóiratok visszasorolásával a szakmai kollégiumokhoz.

“Adott esetben még a Színházi Kollégium személyi összetétele is megnyugtatónak tűnt a kompetenciát tekintve. Ám mivel a Folyóirat Kollégium kerete már két éve sokkal csekélyebb volt a 2013-ra biztosított hozzávetőleg 700 milliósnál (amely a kiemelt kategóriára szánt tetemes összeget is tartalmazta), a három éves kötelezettségvállalás lejártával most ezt a sokkal kisebb keretet osztották szét a szakmai kollégiumok között, s erre pályázott mindenki, a korábban kiemeltek is, akiknek nyilván drámai zuhanást jelentett a Színházi Kollégium döntése, a 6,35 millióval kipótolt 21,35 milliós keret, összesen tehát 27,7 millió forint szétosztása. (Mint hírlik, más szakmai kollégium markánsabban egészítette ki a neki jutott keretet.) A Criticai Lapoknak megítélt 5 milliós támogatás a tavalyihoz képest 'mindössze' 900 ezer forintos csökkenéssel 'pusztán' a reményvesztést jelentette” – összegezte Szűcs Katalin Ágnes.

Színház

A jövőt firtató kérdésünkre Tompa Andrea, a közel 50 éves múltra visszatekintő Színház folyóirat főszerkesztője azt válaszolta, ők megállnak a printfolyóirat megjelentetésével, mert biztonsággal eddig tudtak működni és nem szeretnék csődbe vinni a szervezetüket.  

Elmondása szerint az NKA-döntés kihirdetésekor már a hatodik, júniusi lapszámon dolgozott kollégáival, amikor egyértelművé vált, hogy az a 6 millió forint, amit a nyomtatott havilap kiadására megítéltek, nem teszi lehetővé a további tervezést. “6 hónapra kaptunk támogatást, miközben a nyári, szeptemberi, októberi számok témáiról is voltak már nem csak vázlataink, de 'megrendeléseink' is. Hozomra csináltuk tehát az eddigi számokat, bizakodva. Most úgy gondoljuk, és így döntött a lapot kiadó közhasznú alapítvány kuratóriuma, hogy a június-júliusi duplaszámmal felfüggesztjük a lap megjelenését. Nincs több pénzünk rá. A stábunkat januárban honoráltuk utoljára (ez korábbi években is így volt, amíg a támogatásra vártunk). Most viszont júniusban fogjuk utoljára. Két embert tudunk szerény fizetséggel megtartani (Rádai Andrea szerkesztő és Sifter Veronika ügyvivő, mindenki más önkéntesen dolgozik) és a www.szinhaz.net-et, aminek működésére jó esélyt látunk” – fogalmazott Tompa Andrea, aki a webes tevékenységre pusztán 1 millió forintos NKA támogatást tudhat magukénak.

“Szeretnénk hangsúlyozni, hogy egy printlap esetében sem papírra kell a pénz. Hanem a szellemi tartalomra. Olyan tartalomra, amely mögött sokszor több havi munka áll: egy cikk, amelyben öt-tíz előadásról ír valaki (ez öt-tíz színházi estét jelent), egy vidéki színházi évadról, amikor minden bemutatót megnézett egy kritikus. Mindehhez gyakran a lap igen szerény honoráriummal tud csak hozzájárulni. Létrehoztuk a többhangú kritikát, egy előadást három kritikus/esztéta néz meg – nagyon 'gazdaságtalan', ám szellemileg termékeny. Fiatal vagy a színház területére átcsábítandó szerzőkkel dolgozni, cikkeket inkubátorszerűen nevelgetni – gazdaságtalan. Nagyon sok idő, energia. Egyedi fotókat közöltünk mindig is az előadásokról. Egyedi képeket, egyedi látásmódot közölni: pénzbe kerül. Nem stockfotókat, nem megrendelt vagy propaganda tartalmat közlünk. És tévedés azt hinni, hogy a netes verzió majd helyettesíti a printet. Egy jó netes lap ugyannyiba kerül, hiszen az is jó tartalmat kínál, jó vizuális megjelenéssel…” – fejtette ki Tompa Andrea, aki arról is beszámolt, hogy keresik a folytatás lehetőségét.

“Megnézzük, mint csinálhatunk máshogy, jobban, más forrásokból is. És közpénzből is. Független, kritikus, nem megrendelhető tartalmat hogyan, miből tudunk ma előállítani. És olyan hosszútávú működési feltételeket teremteni, amelyek összeférhetőek egy közhasznú alapítvány tevékenységével. Ennek a kis csapatnak, amely alig fél éve állt fel (a korábbi főszerkesztő, Koltai Tamás halála után - a szerk.) és új ötletei támadtak a lapcsinálásra, kell hogy legyen még esélye. Ha nem lesz, az mindenki kudarca, a mienk is” – vallotta Tompa Andrea.

Veszteség

„Az egész magyar színházművészetnek óriási veszteséget jelent, ha nem tudnak működni – és nem tudnak normálisan működni – színházi folyóiratok” – tette hozzá Sándor L. István. „Hiszen már most is számos arra érdemes előadás, művészi teljesítmény van, ami nem kap kellő figyelmet.. A jelenben, a nyüzsgő, pezsgő színházi életben valóban fontos szerepe van az internetes felületeknek, az online lapoknak éppúgy, mint a blogbejegyzéseknek. De ezek többnyire a vélemények kavalkádját jelentik s nem a gondolatokét. Egy szellemi műhelyként dolgozó színházi folyóirat az értékek felfedezését és feldolgozását, az alkotói és színészi teljesítmény elemzését és megőrzését tekinti elsődleges feladatának. Efféle gondolati igényességnek és szellemi tartalomnak a leginkább nyomtatott lapokban van helyük. Mert az internet a gyors tájékozódás terepe, az elmélyülést továbbra is a nyomtatott betű szolgálja. Az Ellenfény feladata továbbra is az (lenne), hogy elfogulatlan, hiteles képet adjon a mai magyar tánc- és színházművészet egészéről. Ezért nem megyünk bele soha aktuálpolitikai vitákba, mert a művészetnek azt a közös emberi nézőpontot kell jelentenie, amelyek a maradandó értékekhez kötnek bennünket akkor is, amikor a jelenre reflektálunk” – fejezte be gondolatait Sándor L. István

Mely orgánumok nyertek még és mennyit? - Itt a pályázati eredmény

Színház.hu

Faggatózott: Tóth Berta