Pokorny Lia: "Hiszek a munkában, az tart egyben"

Pokorny Lia hamarosan újabb főszerepben debütál. A színésznővel szereptanulásról, közérzetről, emberi tartásról beszélgetett az In Style. Lapszemle.

Május 6-án az Átrium Színházban mutatják be a Pillanatfelvétel című darabot, amelyben morális kérdésekkel szembesülő haditudósítót alakít. Az annak idején a Broadwayn nagy sikert arató darab férfi főszereplője és társproducere Bereczki Zoltán.

"A megszokottnál kevesebb időnk van a színpadra állításra, és nálam csak úgy működik a szövegtanulás, ha térben is látom már a darabot. Addig is fejben próbálom felvázolni magamnak, de sokat segít az is, ha felmondom a szöveget hangrögzítőre, és ezt hallgatom itthon vagy az autóban. Fontos, hogy ne hangsúlyozzam túlságosan, különben nem tudom szabadon használni. Kiskoromban például sok mesét hallgattam kazettán és teljesen belém égett a mesélő stílusa - emiatt azokat már nem tudnám másképp mondani" - árulta el a darab kapcsán a színésznő, aki arról is beszélt, annak idején A Hamupipőke volt a kedvenc meséje.

"Hiszek abban, hogy a gyerekek kiválasztják, melyik életet szeretnék élni. Emlékszem, már gyerekként megéreztem, hogy - Hamupipőkéhez hasonlóan - nagyon meg kell majd dolgoznom azért, hogy később jó legyen nekem. Egyébként is azt éreztem, hogy így igazságos. Hiszek a munkában, legyen az szellemi vagy fizikai, mert az tart egyben. Energiát tenni valamibe, ami történetesen a saját életed - én ezt szeretem" - vallotta Pokorny Lia, aki úgy érzi, egy-egy színpadi alakítása után mindig pontosan tudja, jó vagy rossz volt-e. "Ha jól sikerült, akkor abban a pillanatban lerakom: jelen voltam, megtörtént, több tonnával könnyebbnek érzem magam, minden kisimul és ennyi. Ha nem történik meg, az nagyon rossz érzés tud lenni, mert feszít legbelül és ostorozom magam. Mérhetetlen nyugtalanság és szégyenérzet van bennem, mert nem adtam oda sem magamnak, sem a nézőknek. Ilyenkor nagyon jót tesz a sport" - árulta el a színésznő.

A felvetésre, miszerint jobban ragyog, mint valaha, úgy reagált: "Nekem is furcsa, hogy a negyvenötödik évemben vagyok, és soha nem éreztem még magam ilyen jól. Iszonyúan élvezem. Huszonéves koromban sem kaptam ennyi visszajelzést és magam sem éreztem azt a teljességet, amit most. Nem futok versenyt az idővel, mert tudom, hogy nem a szarkalábak mennyisége határozza meg, hány évesnek érzi magát az ember a bőrében. Talán abban van a titok, hogy úgy érzem, szép lassan a helyére kerül minden és ettől megnyugodtam. Még ha az öröm mellett fájdalom is ért, megtanultam, hogy ez így van rendjén".

Annak kacsán, hogy sosem kerüli meg a kérdéseket, ugyanakkor igyekszik minél többet megőrizni a privát szférának, úgy fogalmazott, tudatos munka eredménye, hogy megtanulta kezelni az érdeklődést, ami övezi. "Ez is a fegyelem egyik összetevője. Az érzéseimről és a gondolataimról teljesen szabadon beszélek, de a magánéletemmel kapcsolatos konkrétumokról sosem. Az ember a saját életében is kevés emberrel tudja megosztani a fájdalmát, csalódásait, félelmeit - ezeket a dolgokat nem lehet elmondani mindenkinek, vagy ha igen, akkor nagyon sebezhetővé válsz. Éppen ezért nagyon hiszek a méltóságban és a fegyelemben. Ha magadnak kijelölöd a határokat, akkor azon belül már nagyon szabadnak lehet lenni" - tette hozzá.

A teljes interjú az IN Style magazinban olvasható.