Statisztából lett magántáncos - 60 éves Ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész

Május 4-én lesz hatvanéves ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas balett-táncos, koreográfus, érdemes művész.

1956. május 4-én született Budapesten. Tehetségét volt kitől örökölnie, hiszen szülei is balett-táncosok voltak: apja, Harangozó Gyula statisztából lett az Operaház Kossuth-díjas magántáncosa, a magyar balett meghatározó személyisége, akinek nevét állami kitüntetés viseli; anyja, Hamala Irén szintén balett-táncos, érdemes művész.
    

Tanulmányait az Állami Balett Intézetben kezdte, majd a Moszkvai Balett Akadémián folytatta. Pályafutása a kitűnő diploma megszerzése után, 1976-ban a Magyar Állami Operaházban indult, két év után már magántáncosként lépett fel. 1981-től tíz éven keresztül a bécsi Staatsoper első szólótáncosaként, párhuzamosan a müncheni Bajor Állami Operaház állandó vendégszólistájaként táncolt. Miután több lábműtéten is átesett, 1991-ben fel kellett hagynia a színpadi szerepléssel.

Az aktív "táncos" évek után nyelvtudásának, nemzetközi ismertségének köszönhetően producerként, menedzserként dolgozott tovább. 1992 és 1994 között nemzetközi balettgálákat szervezett, művészeti tanácsadóként tevékenykedett. 1995-től egy évtizeden át a budapesti Operaház balettigazgatói tisztségét töltötte be, irányítása alatt a Magyar Nemzeti Balett produkcióiban számos nagynevű külföldi táncos és koreográfus is részt vett. Néhány évig a Magyar Táncművészeti Szövetség elnöki tisztét is ellátta. 2005-ben az osztrák állami balettintézmények átszervezésével bízták meg, párhuzamosan vezette az osztrák balettiskolát is. Miután egyesítette a Staatsoper balettegyüttesét és a Volksoper tánckarát, öt év alatt nyereséget ért el, több mint 400 előadást, csaknem 30 produkciót - köztük öt ősbemutatót - vitt színre.
    

Szerződése lejárta után, 2010 augusztusában neve felvetődött miniszteri biztosként a budapesti Magyar Állami Operaház élén, de kinevezését végül nem kapta meg, s 2011 tavaszán sikertelenül pályázta meg az intézmény főigazgatói posztját. 2013 áprilisa óta a Szegedi Szabadtéri Játékok művészeti igazgatója, Herczeg Tamás kulturális menedzser jelölte meg közvetlen munkatársául, abból a megfontolásból, hogy "vele meg lehet teremteni a játékok régen vágyott nemzetköziségét".
    

Harangozó Gyula pályafutása során a balettirodalom legnagyobb klasszikus és modern darabjainak férfi főszerepeit keltette életre, neves koreográfusok műveiben táncolt. Főbb szerepei: Ferenc (Coppélia), Colas (A rosszul őrzött lány), Herceg (A hattyúk tava), Albert (Giselle), Basil (Don Quijote), Rómeó (Rómeó és Júlia). Tehetségének-adottságainak, virtuóz technikájának köszönhetően külföldön is a műfaj kiváló képviselőjévé vált.
    

Fiatal művészként többek között 1978-ban elnyerte a tokiói balettverseny aranyérmét és a legjobb férfi táncosnak járó díjat, majd 1981-ben Az év magyar táncművésze lett. Ismertebb koreográfiái-rendezései: Diótörő, Don Quijote, Coppélia, Hófehérke és a hét törpe, Zorba. A Hófehérke táncszínházi sikerdarabnak számít, 2004. évi bemutatója óta minden évben műsoron van, 2014-től a felújított Erkel Színházban játsszák. A mesebalettet bemutatták már egyebek mellett Tallinnban, Rosztovban, Honkongban, Makaóban és Perthben is. A Zorba-adaptációt a Győri Balett 2012-ben adta elő, majd Harangozó Gyula átdolgozásában két év múlva a Szegedi Szabadtéri Játékokon mutatták be a győri és szegedi táncosok.
    

Művészi pályafutása elismeréseként 2000-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2004-ben az érdemes művész címmel tüntették ki, 2006-ban beválasztották a Halhatatlanok Társulatába. 2010-ben az Osztrák Tudomány és Művészet Érdemkeresztjével ismerték el tevékenységét. 2012-ben Kossuth-díjban részesült a klasszikus és kortárs balettrepertoár szinte valamennyi jelentős férfi főszerepének emlékezetes megformálásáért, a magyar táncművészet nemzetközi hírnevének öregbítéséért, rendkívül sikeres koreográfusi, társulatépítői és irányítói tevékenysége elismeréseként.