4 női sors 1 órában spanyolul a Sanyi és Arankában

A SASZ alkotóműhely első idegen nyelvű előadása lesz látható a Sanyi és Arankában, ahol május 6-án, 19 órakor mutatják be a SOMBRAS//SHADOWS//ÁRNYÉKOK című spanyol nyelvű monodrámát.

 

Horváth János Antal magyar író és Raquel Pardos spanyol színésznő közösen vitték színpadra  drámájukat.

A monodrámát  Raquel Padros előadásában láthatjuk spanyol nyelven  - magyar felirattal.

 

Az előadás négy női sorsot mesél el egy órában. A darab szervesen illeszkedik a Sanyi és Aranka Színház műsorstruktúrájába, hiszen több itt futó darab is foglalkozik a női és a férfi lét kérdéskörével. Külön öröm, hogy ezen előadással immáron nemzetközi előadásoknak is “teret és lehetőséget”  kíván adni a színház. Egyre több egyetemes társadalompolitikai kérdésekkel foglalkoznak itt,  s ugyanakkor fontosnak tartják,  hogy a nézők befogadóként azonosulási pontokat találjanak az itt látható darabokban. 

 

 

Árnyékok. Mint Neked vagy nekem. Mint mindenkinek. 
És mi mégsem veszünk róluk tudomást. 
Négy lány.  Négy ország.  Négy történet, amiben a múlt kísérti a jelent.
És nem tudnak tőle szabadulni. Egy lány, aki nem akar szerelmes lenni. Egy lány, aki menekülni akar. Egy lány, aki nem tud a barátja szemébe nézni. Egy lány, aki csak nem akart olyan lenni, mint az anyja. Négy történet, amiket ha az újságban olvasnánk, lehet, hogy nem is figyelnénk rájuk, átlapoznánk, megunnánk. Itt ezeknek a történeteknek arcuk van.

Írta és rendezte:  Raquel Pardos, János Antal Horváth
Jelmez/díszlet: Molnár Anna, Paola De Diego, Várai Lúcia,
art design: Buday Dániel, Fekete Áron
sound design: Stark Ervin

 

 

 

 

Akkor jutott eszembe az ötlet amikor egyszer Raquellel beültünk egy viszonylag forgalmas kávézóba és a kezembe vettem egy újságot. A  cikk egy indiai lányról szólt  akinek a nővérét megölte a bátyja és az apja mert, meg akart szökni kényszerházassága elől. Ekkor gondolkodtunk el azon, hogy ahhoz képest, hogy vajon hányan vehették a kezükbe ezt az újságot, mindeközben békésen a homokba dugjuk a fejünket, s  nem beszélünk ezekről a dolgokról. Tudunk róluk, de mivel nem a közvetlen közelünkben történik nem foglalkozunk kellően vele. 

 

 

Igen, ennek a kávézóban olvasott hírnek a hatására, kezdtünk el  egyre több ilyen cikket gyűjteni. Mindeközben egyre több olyan emberrel találkoztunk akik  elmesélték személyes élményeiket, vagy beszéltek  olyan közeli történetekről , amikről  szerintünk  a színház nyelvén is  kellene beszélni. Így találtuk ki az “ÁRNYÉKOK” alapötletét.

 

 

Elkezdtünk improvizálni ezekre történetekre a Raquellel,  majd ebből irtunk egy szöveg vázat, amit gyakorlatilag folyamatosan színesítünk a mai napig. 

Nem példabeszédet akarunk tartani, csupán dokumentarista stílusban  beszélni szeretnénk ezekről a témákról  és  arcot adni történetek mögé. Fontosnak tartjuk, hogy érezzék a nézők közelről a történeteket, és  hogy megértsék mi történik körülöttük. Ezek az általunk feldolgozott események  megtörténtek, megtörténnek, pedig nem kellene. 

 

 

Különösen jó, hogy már alapból két kultúrából jövünk mi ketten is. Európai mindkettő de mégis nagyon különböző. 

Spanyolország már évek óta jó úton jár a teljes egyenjogúság felé, ugyanakkor Magyarországon meg csak most kezdenek ezen hangok fülekre találni.