"Megcélzom a közönséget" - Csukás István válaszolt

Csukás István volt tartalmi partnerünk, az InfoRádió Aréna című műsorának vendége.

 

Az Inforádió cikkéből:

 

"17-18 éves koromban kezdtem a pályámat, akkor jelentek meg az első verseim. Ekkor keresi az ember a hangját. Mindenki keresi a hangját, nálam sokkal nagyobb költők is keresték, ez egy természetes dolog. Ady Endre is kereste a hangját, és az első két kötete nem volt igazán sikeres. József Attila is kereste, és természetesen megtalálták. Én is elég hamar megtaláltam, ami azt jelenti, hogy megtaláltam, milyen hangerővel szól az ember, milyen tüdővel bírja, másrészt a témát is, hiszen ilyenkor témaválasztás is folyik. A témaválasztás a tudatosabb. Nekem voltak ideáim, például az egyik ilyen ideám volt Petőfi Sándor költészete, akihez gyerekként jutottam el, amikor megtanultam olvasni, azóta is olvasok vakulásig, ha kell. Az olvasás az egyetlen igazi nagy szenvedélyem, de nem nagyon voltak könyvek gyerekkoromban, kivéve, amit minden háznál meg lehetett találni, így nálunk is: Petőfi összes verse" - mesélte Csukás István.

 

 Csukas Istvan

 Fotó: behir.hu

 

A Kossuth-díjas író Weöres Sándorral való találkozásáról is mesélt. "Én a verseit sokkal hamarább ismertem, sőt, kívülről tudtam majdnem mindet, és dolgoztunk is együtt, amire nagyon büszke vagyok, nekem nagyon nagy iskola volt. Mikor Weöres elolvasta a verseimet, ő mondta - annak dacára, hogy ő bármit könnyedén megversel bármilyen ritmusban – hogy 'nagyon vigyázz, mert nagyon jó érzéked van a könnyed megfogalmazásra'. Ő talán a felszínre akart utalni vagy kilyukadni. Az ember mindent megfogad, utána ezeket általában nem teljesíti, de mindenesetre jó volt hallani. Az, hogy könnyen fogalmaz, azt is jelenthette, hogy elvisz egy kattogó verscsinálás felé. Ő azt akarta ezzel tudat alatt vagy talán tudatosan is tanácsolni, hogy valami életszerűbb anyagba másszak bele. Én bőven belemásztam természetesen, úgyhogy attól függetlenül köszöntem neki a tanácsot. Viszont tőle meg lehetett tanulni a szinte korlátlan ritmusképességet. Ezért neveztem én a magyar nyelv zsenijének. Közös munkánk az volt, hogy Kodálynak írtunk az óvodások számára készített dalai alá szövegeket. Weöres régi szövegírója volt Kodálynak, engem is bevettek ebbe a munkába. Én lefütyültem, leszolmizáltam a dalokat, lekopogtam a ritmusát, Weöres a levegőbe nézett, és toll, papír nélkül mondta: kész! A tökéletesen kész szövegeket. Ez a jó fül, ez a jó ritmusérzék. Nekem is elég jó volt, de azért egy fél órát vagy órát gondolkozni kellett" - emlékezett Csukás István.

 

"Megcélzom a közönséget, mert életkor szerint is meg lehet célozni, hiszen érezhető különbség van egy hatéves, tízéves vagy tizennégy éves gyerek felfogása és érettsége között. Egyébként is pontosan erre a három korszakra szoktuk felosztani a gyerekek állapotát vagy helyzetét. Hogy mit tud ezekben a korszakokban befogadni. Megszoktam, hogy legalábbis a kezdetnél megcélozzam őket. Utána ezt elfelejti az ember, mert ugyanúgy belemerül a világba és az írásba is, és ez azt is jelenti, hogy ugyanúgy kell írni a gyerekeknek, mint a felnőtteknek, csak kicsit jobban. A kicsit jobban azt jelenti, hogy a gyerekek jobb közönség. A gyerekműfaj, az nem külön műfaj, hanem azonos értékű része a felnőtt irodalomnak. Én mindig is úgy gondoltam, és ebben hál' istennek nem vagyok egyedül, hogy nincs még egy olyan csodálatos gyerekirodalom, mint a magyar. Szinte minden tehetséges vagy zseniális magyar költő, író írt a gyerekeknek Vörösmartytól kezdve Petőfiig, nagyokat ugorva Móricz Zsigmondig, Tersánszky Józsi Jenőig. Szinte mindenki. Tehát nagyon magas a mérce, másrészt el kéne már végre fogadni, hogy ez egy azonos értékű és rangú műfaja a nagy irodalomnak" - hangsúlyozta Csukás István.

A teljes interjú itt olvasható.

 

süti beállítások módosítása